Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 12. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A külügyi és a honvédelmi bizottság együttes jelentése a jugoszláviai fegyvereladásokról - ELNÖK (Szabad György): - TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ)
208 elszigetelt lépések történtek, amennyiben hivatalos tájékoztatásunk nem csal – , annyiban az is kérdés, hogy létezike egységes végrehajtó hatalom, amelynek van összehangzó politikája?! Ilyen végrehajtó hatalom nélkül egy demokrácia – nemcsa k abban a nehéz helyzetben, amelyben hazánk ma található, hanem minden helyzetben – aligha képzelhető el. Ami a jogi kérdéseket illeti. Mint tudjuk, jogi hibák történtek. Ezt a Kormány elnézően eljárásjogi hibának tekinti – én azt hiszem, nem pusztán erről van szó. Hiszen ennek a kormányrendeletnek – ami nem egy törvény, csupáncsak egy kormányrendelet, bár a jelenlegi Kormány egyetértése kihüvelyezhető abból a tényből, hogy nem helyettesítette egy másikkal, csupán kicserélte egy cikkelyét egy másikra – , mos t ezt a kormányrendeletet maga a Kormány megsértette, pontosabban a Kormány bizonyos tagjai megsértették. Amennyiben egy ilyen dolog történt – és itt van az egyetlen pont talán, ahol nem értek egyet Horn Gyula igen tisztelt képviselőtársammal, ő azt mondta , ő helyesli, hogy a Kormány vizsgálatot kezdett; én még ezt sem helyeslem, tekintve, hogy a Kormány lépéseit nem igazán a Kormánynak kellene kivizsgálnia, hanem valaki másnak, egy olyan félnek, amelyik nem érdekelt a dologban. (Nagy taps a bal oldalon.) A harmadik kérdés, ami a legsúlyosabb, és amely természetesen átterjed az előző két témakörre is – nem lehet őket mereven elválasztani – , ez az erkölcsi probléma. Egyszerűen az a probléma, amelyre elsősorban szeretném fölhívni az igen tisztelt Ház figyelmét . Ugyanis mint tudjuk, az történt, ugye, hogy a Kormány bizonyos intézményei és tagjai nem egészen – számomra legalábbis nem egészen – érthető megfontolásokból valótlanságokat állítottak. Ez önmagában sem helyes, persze, de mindenképpen van egy rettenetese n súlyos következménye. Nekünk, tisztelt Ház, egy olyan kormányra van szükségünk – amely az Önök kormánya, tisztelt kormánytöbbség, nem a miénk, félreértés ne essék – , egy olyan kormányra van szükségünk, amely nemcsak, hogy legitim – mint ahogy az, hiszen a nép szabad választása révén jött létre – , hanem föl tudja maga iránt ébreszteni a legitimitás érzését is. (Méltatlankodó hangok a jobb oldalról.) Föl tudja ébreszteni azt az érzést, amelyet bizalomnak hívnak, és amely nélkül a politikai társadalom működé se nem képzelhető el. Hiszen ez egy demokratikus Kormány, hatalma nem erőszakon nyugszik, hanem a nép beleegyezésén! A nép beleegyezése nem pusztán négyévenként nyilvánul meg, tisztelt Ház, mikor az emberek elmennek szavazni, hanem a választások között is! Ennek a bizalomnak az elvesztése, amikor formálisan a legitimáció még létezik, ez egy ismeretes állapot a politika történetében, és úgy hívják, hogy válság. Én azt hiszem, hogy ez az ország, nem utolsósorban ennek a fegyvereladási ügynek a következtében p olitikai válságba került. (egy hang középről: Dehogyis) ., olyan válságba, amelyet, gondolom, a Kormány sem kívánt ennek az országnak, amelyet mi sem kívánunk ennek az országnak és senki, aki barátja ennek az országnak. Ezzel szemben ez a válság fönnáll! H ogyan lehet ezt a válságot föloldani? (Moraj.) Ezt a válságot – mint gondolom, kikövetkeztethették abból, amit eddig mondtam – úgy lehet világosan és tisztán megoldani, hogy azok az emberek, akik a hibákat elkövették, fölállnak a székükből és távoznak. (Na gy taps a bal oldalon.) Természetesen tudjuk, hogy a magyar Alkotmány szerint a minisztereket nem az Országgyűlés választja. (hang a jobb oldalról: Ülj már le!) ., az országgyűlés a miniszterelnököt választja. Mivel a miniszterelnök úr úgy döntött, hogy to vábbra is bizalmával ajándékozza meg Boross urat, Jeszenszky urat és a többi felelős férfiút a Kormányban, ezért igazából meg kell kérdeznünk, hogy amennyiben a felelősséget elismerik, mi a felelősség elismerésének a politikai formája? Mit jelent a felelős ség elismerése, ha ennek a konzekvenciáit a Kormány nem vonja le? Nem tudom, mi erre a válasz; azt hiszem, hogy talán a válasz az – de nem vagyok benne biztos – , hogy a Kormány talán nem is érez igazi felelősséget. Ezt pedig aggasztónak tartanám, mert ez a válságnak a további romlását jelenti, a bizalom hiányának további elmélyülését, annak a mindenki által tapasztalható politikai rosszkedvnek a további romlását, amely veszélyezteti azt, amit eddig elértünk.
