Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 12. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A külügyi és a honvédelmi bizottság együttes jelentése a jugoszláviai fegyvereladásokról - ELNÖK (Szabad György): - KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
209 Ennek a megoldása a miniszterelnök úrtól várható, és itt valóban tettekre van szükség, mind a felelősség kimondásában és a konzekvenciák levonásában, mind pedig az ügy példaszerű, világos és kemény kivizsgálásában. Köszönöm szépen. (Hoszszan tartó, nagy taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszön öm. Szólásra következik Kónya Imre a Magyar Demokrata Fórum részéről. (Moraj a bal oldalon.) Felszólaló: Dr. Kónya Imre (MDF) KÓNYA IMRE, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kisebbségi frakció véleményeként tulajdonképpen három egymástól eltérő műf ajú előadást hallottunk. Hogy az utolsóval kezdjem, Tamás Gáspár Miklós egy magasröptű filozófiai, politológiai, sőt, az erkölcstanba is belekalandozó előadást tett nekünk. Azt megelőzően Rockenbauer Zoltán egy lapszemlét ismertetett velünk… (Gyér taps a j obb oldalon; méltatlankodás a bal oldalon; közbeszólás balról: Tényekről volt szó!) …, Horn Gyula előadása inkább az eset tükrében valamiféle emlékiratszerű méltatásnak tűnt nekem… (Derültség és taps a jobb oldalon; füttyszó a bal oldalról.) A lényege mind három nyilatkozatnak, úgy érzem, egyforma volt. (Taps a jobb oldalon; füttyszó a bal oldalról.) A lényege az, hogy ezek után a nyilatkozatok után már senkiben nem maradhat semmi kétség az iránt, hogy ami ezt a fegyvereladási ügyet valódi politikai botránny á növelte és dagasztotta, az egyáltalán nem ennek az ügynek a valódi külpolitikai jelentősége, hanem igenis, komoly, belpolitikai tartalom, egy egységes támadás a kormánykoalíció ellen! (Taps a jobb oldalon; közbeszólások balról: Így van! - Derültség.) És itt, ebben a körben, azt hiszem, hogy már megszoktuk, hogy az ellenzék legnagyobb pártja abban az esetben, hogyha valamiféle hibát tapasztal vagy észlel, akkor nyomban úgy reagál, hogy a személyi konzekvenciákat vonják le… (derültség a bal oldal soraiban) , és lassan most már alig akad kormánytag, aki személyében nem lett megtámadva, és akinek ne követelte volna az ellenzék a lemondását! (Állandósult zaj.) Nem akarom én ezzel azt mondani, hogy a Kormány tagjai nem követtek el hibát… (Hangos moraj a bal oldal on.) És nem akarom azt mondani, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban sem hibáztak a Kormány egyes tagjai. De igenis állítom, hogy ez egy átgondolt stratégiának a része (derültsé g, zaj az SZDSZ padsoraiban, taps a bal oldalon) , a kormánytagok szakmai alkalmasságának és ezzel az egész kormánykoalíció alkalmasságának a megkérdőjelezésén keresztül valójában a kormánykoalíció pártjainak a hiteltelenítésére folyik egy kísérlet, és ezz el a választásokon eredményt elért pártok legitimitását igyekeznek kétségbe vonni. Meg kell, hogy mondjam, hogy ez a próbálkozás olyan különösebb eredményre nem vezethet, de átmeneti eredményre, a közvélemény befolyásolására nyilvánvaló, igen. És amikor az t mondtam, hogy a legnagyobb kormányzópártnak ez a jól, legnagyobb ellenzéki pártnak, bocsánat, kormányzópárt mi vagyunk, amikor a legnagyobb kormányzópárt részéről kifejtettem azt az álláspontomat, hogy a legnagyobb ellenzéki pártnak ez a jól kivehető str atégiája, amely egyes pártelnöki nyilatkozatokban, levelekben is nagyszerűen testet ölt, én csak azt az egy dolgot nem tudom, hogyha ez olyan lényeges, hogy az egyes kormánytagokat megpróbáljuk egyenként kilőni, és ezzel valami újfajta szalámitaktikát megf ogalmazni, hogyha ez olyan lényeges valójában, akkor vajon a legnagyobb kormányzópárt elnöke miért írta alá azt a megállapodást, amelynek értelmében az alkotmányos lehetősége szűnt meg annak, az alkotmányos lehetősége, a legnagyobb ellenzéki pártnak az eln öke, hogy a legnagyobb kormánypárt elnöke miért írta alá, ezt tudom, de hogy a legnagyobb ellenzéki párt elnöke miért írta alá ezt a megállapodást, amelynek következtében megszűnt az alkotmányos lehetősége annak, hogy a minisztereket egyenkénti
