Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 5. szerda, a tavaszi ülésszak 34. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF):
2041 ingatlanokra vontakoznak, másrészt pedig a működőképesség biztosítására adnak megoldási j avaslatokat. Mivel a törvény a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szól, én csak a javaslatoknak a tulajdoni helyzet rendezésére irányuló részéről szólok. A legfontosabb kérdés, hogy mit kívánnak egyházi tulajdonba adni az egyes párt ok. Minden párt és természetesen a törvényjavaslat is az egyházak tulajdonába kívánja adni az egyházak hitéleti működését szolgáló ingatlanokat. Még abban a kérdésben is majdnem mindenki egyetért, hogy az egyházak által jelenleg is használt oktatási, nevel ési, egészségügyi, szociális, gyermeknevelési és kulturális intézmények tulajdonjoga is illesse meg az azokat használó egyházakat. Azt mondtam: majdnem, hiszen a Magyar Szocialista Párt itt már hiányzik a sorból. A magam részéről nagyon reménykedem benne, hogy ez csak a véletlen műve, és egyszerű feledékenységről volt szó, amikor javaslatukban ezt nem sorolták fel. Hacsak az eddig felsorolt ingatlanokról lenne szó, valószínűleg csekély vitával születne meg a törvény, sőt inkább úgy fogalmazok, ezért törvény t sem lenne szükség alkotni, hiszen ez – bár az MSZP nevében nem kívánok nyilatkozni – természetesnek tűnik az összes párt részére. Most kezdődnek az eltérések. A Szabad Demokraták Szövetsége az előbb említett ingatlanokon túl már csak egy körben kívánja b ővíteni az egyházaknak juttatott ingatlanok sorát. Idézem: A történelmileg bizonyos egyházakhoz kiemelten kötődő, történelmi tradíciót megtestesítő ingatlanok körét szeretnénk az egyházak tulajdonába adni. Ezek köréről a Magyar Tudományos Akadémia és az eg yházak véleménye alapján egy parlamenti bizottság döntene. Látszólag nagyon körülhatárolt, egyszerű és egyértelmű ez a megoldási javaslat. Látszólag! Ezt a javaslatot ugyanis lehet nagyon szűken értelmezni, és lehet nagyon tágan. Szűken értelmezve ez a jut tatás csupán további, körülbelül egy tucat ingatlannak az egyházak tulajdonába adását jelentené. Magyar Bálint beszédét és az újságban megjelent Szabad Demokrata állásfoglalásokat elemezve én arra a következtetésre jutottam, hogy a Szabad Demokraták Szövet sége szűken kívánja ezt a pontot értelmezni. Ha pedig ez így van, akkor ez a javaslat nem több, mint hatalmas masnikkal feldíszített, színes celofánba burkolt olyan nagy doboz, amelyen belül egy igenigen kicsi, ütöttkopott, használt, sőt elhasznált ajánd ék van. Tág értelmezés esetén az a kérdés, hogy mit jelent a kimelten kötődő vagy a történelmi tradíciót megtestesítő fogalom. Tágan értelmezve ez egy gumimegfogalmazás lehet. Abban a kisvárosban, vagy mondhatok falut is, ahol csak egy középiskola vagy ál talános iskola volt, és ez egyházi tulajdonú volt, nehéz lenne azt mondani, hogy az ottlakóknak, a környékbelieknek az az iskola nem az adott egyházhoz kiemelten kötődő és történelmi tradíciót megtestesítő iskola lenne. Tehát rettenetesen nehéz ezt a határ t meghúzni. A Magyar Szocialista Párt a hitételetet szolgáló ingatlanokon túl szintén az egyházak tulajdonába kívánja adni a hozzájuk történelmileg és tradícionálisan kötődő ingatlanokat. Ezzel kapcsolatos aggályukat nem ismétlem meg. Harmadik tulajdonrend ezési formaként a Szocialista Párt látszólag csatlakozott a FIDESZ koncepciójához, nevezetesen a vagyonalap létrehozásához. Ennél azért bonyolultabb a javaslatuk, hisz nem egy egyszerű pénzalapról van szó, mint a FIDESZnél, hanem ingatlan- és vagyonalapró l – idézem – , amelyből tíz éven belül bármelyik egyház jogosult oktatási, kulturális vagy szociális célokat szolgáló épületet vagy annak vásárlására, építésére szolgáló összeget igényelni. Mindezt természetesen értem, fel tudom fogni, végig tudom gondolni, csak a gondolatsor végén ütközöm falba. Nem is akármilyen falba, hanem a Magyar Szocialista Párt által kifogásaikkal felépített falba. Kifogásaik közül az egyik leglényegesebb volt, hogy tíz évig tulajdoni bizonytalanságot okoz a törvény. Ké rdezem: ez a javaslat, amit az előbb idéztem, nem hoze létre tíz év tulajdonbizonytalanságot? Dehogy nem, legalább annyira, mint maga a törvény.
