Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 21. kedd, a tavaszi ülésszak 28. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP)
1645 Van először az úgynevezett kongrua. Ez az állami segély a papoknak. Ez korábban 600700 forint volt, pár évvel ezelőtt feljavít ották 2000 forintra. Ugye, nem kell mondanom – tisztelt képviselőtársaim – , hogy hogyan aránylik ez az összeg a megélhetési költségekhez? De hadd ragozzam tovább: a református egyháznál továbbra is 600700 forint egy papnak ez az állami segély, mert hogy t udniillik a szervezet központja nem képes kiadni neki azt a különbözetet, amit pár évvel ezelőtt az állam biztosított az egyház részére, mert kell a hitoktatóknak, azonkívül kell a szeretetszolgálat embereinek, mert azok sincsenek megfizetve. Akkor tulajdo nképpen miből is él a pap? Van még az úgynevezett díjlevél, amelyikben meghatározza az a gyülekezet vagy egyházközség, hogy mit is tud nyújtani természetben, illetve készpénzben a papjának. Nagy átlagban azt kell mondani, hogy a kongruával és a díjlevélben meghatározott összeggel együttesen is a vidéki papok jövedelem 10 000 forint alatt marad. Kérem, ez az összeg, bocsánatot kérek, a megélhetéséhez kevés, a megalázásához elég annak a papnak. Én azt gondolom, hogy analóg, mert ennél jobbat nem tudok kitalál ni, kellene segítségül hívni a kárpótlási törvényt. Minden egyháznak a hívek adományából, azonkívül önkéntes fölajánlásokból vagy a péterfillérekből, esetleg a katolikus egyháznál ugye korábban az uralkodói juttatásokból volt valamilyen földvagyona, átlagb an pár tíz hold, vagy esetleg 100200 hold a vidéki gyülekezeteknek. Úgy gondolom, hogy ők is megérdemelnének annyit, hogy a kárpótlási törvény megfelelő passzusának alkalmazásával ugyanúgy igényelhetnék vissza az egyes egyházközségek vagy gyülekezetek a f öldjeiket, és ugyanúgy addig az 1000 aranykorona mértékéig degresszió nélkül megkaphatnák, mert ezzel, miután tudjuk, hogy az egyházak önmaguk nem képesek gazdálkodni, és elsősorban egy papnak nem is az a dolga, azonban valamilyen hasznosítás vagy netán ép pen a termelőszövetkezetnél, amelyiknek a használatában van most a föld, az ottani termelőszövetkezettel történt megállapodás alapján, bérbeadás vagy másnak történő bérbeadás útján való hasznosítással becslésem szerint pár tízezer forinttal, legfeljebb 100 000 forinttal növekedne egy egyházközségnek, illetve a papjának a jövedelme. Mert kérem, engedtessék meg nekem a költői kérdés feltétele: hát hogyan funkcionáljon az az egyház, illetőleg a papja, ha szegényebb – ha meg is van a temploma, de szegényebb – , mint a templom egere? Úgy gondolom, hogy ez a megoldás talán valamiféle olyan közbenső valami lenne, amelyik egyrészt a társadalom érdekét, a társadalom érzékenységét nem érinti, másrészt ugyanakkor valamiféle elégtételt szolgáltatnánk, és anyagi elégtétel t elsősorban a papoknak ahhoz, hogy lényegében a funkcionalitás elvének meg tudjanak felelni, mert – tisztelt Országgyűlés – a funkcionalitásnak személyi feltételei is vannak. És ha a papok végeredményben a túlvilági boldogulást hirdetik is, kell, hogy leg yen nekik, és van is, e világi céljaik vannak, amelyeknek megvalósításához sokszor nélkülözhetetlenek az anyagiak. Erről ennyit. Még két apró kérdéssel szeretnék foglalkozni, amelyik megítélésem szerint ugyancsak olyan, amelyik mellett nem mehetünk el. Az egyik az, hogy mi történik akkor, ha az egyház igényelne vissza valamilyen beépített ingatlant, de időközben azt a beépített ingatlant lebontották, vagy valamilyen módon végül is elpusztult. Nem beszél a rendelet erről, mert amikor arról beszél, hogy csere ingatlant kell esetleg adni megállapodás alapján vagy netán ingatlanvásárlásra készpénzt, ez nem az az eset. Ott arról van szó, hogy megvan az ingatlan, csak valamilyen oknál fogva az állam vagy az önkormányzat nem szívesen válna meg attól az ingatlantól. Úgy gondolom, ide is az a megoldás kínálkozna, hogy ebben az esetben is lehessen arról szó, hogy csereingatlant kapjon az egyház, vagy netán új ingatlan vásárlására készpénzt. A másik: mi történik akkor, ha az egyház valamilyen oknál fogva abba a helyzetbe került, hogy az annak idején elrabolt ingatlanát visszavásárolta, és továbbra is azt a funkciót gyakorolja benne, amit már azt megelőzően, hogy megszabadították a tulajdontól, gyakorolt?
