Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 21. kedd, a tavaszi ülésszak 28. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP)
1644 és a gyakorlat között ilyen szakadék az emberi történelem során még egyetlen társadalmi rendben sem volt. Az emberi elidegenedés, az emberi nemtörődömség, a közöny oly mérvű, hogyha ezt meg akarjuk szüntetni, és olyan eszményeknek és kategóriáknak akarjuk visszaadni a becsületét, mint a felebaráti szeretet, a tisztesség, a szorgalom, akkor feltétlenül segítségül kell hívnunk az egyházat. A magam részéről azt gondolom, tisztelt Országg yűlés, hogy helyesen fogalmaz a törvénytervezet, amikor a funkcionalitás elvét teszi meg vezérlő elvként annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy milyen mérvű ingatlanokat is kapjanak vissza az egyházak. Meg kell mondani ugyanis, hogy az egyház így, az anya gi feltételek biztosítása nélkül, félkarú óriás. A funkcionalitás elvének szem előtt tartásával azonban – bár ezzel tulajdonképpen a társadalmat is igyekszik a javaslat megnyugtatni abban a vonatkozásban, hogy nem a nagy papi birtokok visszaadásáról van it t szó tulajdonképpen – , mégis azt kell mondanom, hogy megítélésem szerint az elvet egy kicsit rugalmasan, vagy ha úgy tetszik, kiterjesztően kell értelmezni. Mire gondolok konkrétan? A javaslat csak a beépített ingatlanokról beszél, mint olyanokról, amelye ket vissza kell adni; illetve a be nem épített ingatlanokról csak addig a mértékig, amíg ezek hozzátartoznak ahhoz, amit beépítettként vissza akarunk adni. Mindjárt mondom, bár nem túl jelentős kérdés, de nem túl szerencsés a törvénytervezet fogalmazása az 1. § (3) bekezdésében, amikor azt mondja, hogy a beépített ingatlanhoz tartozó be nem épített valamit akarja visszaadni. Ha ugyanis ingatlannyilvántartási szempontból nézem ezt a kérdést – és másképpen nem nézhetem, ha ingatlanról van szó – , akkor mi az, hogy hozzátartozó. Ha hozzátartozik, úgy értem, hogy helyrajzi szám szerint, tehát egy önálló ingatlannak tekinthető a felépítménnyel, akkor nem kell külön beszélni róla, hogy hozzátartozó, mert végül is, amikor azt mondom a beépítettről, hogy beépített in gatlan, akkor bele kell értenem az udvart, a kertet; ha pedig ez külön helyrajzi számon van feltüntetve, akkor ez egy önálló ingatlan, tehát nem tartozhat hozzá még akkor sem, ha azt mondom rá. Ilyen körülmények között azt hiszem, az lett volna a helyesebb megfogalmazás, ha azt mondjuk, hogy használatilag hozzátartozó, ez aztán lehet olyan értelmű is, hogy azonos helyrajzi számú, lehet olyan is, hogy nem azonos helyrajzi számú, és majd ahogy a javaslat indokolásából kiveszem, végül is azt a műszaki megosztá st, ha szükséges, el kell végezni annak érdekében, hogy a régi telekkönyvi jog fogalmazása szerint ez egyetlen jószágtest legyen. De nem is itt van tulajdonképpen a gond a funkcionalitás elvével, hanem ott, hogy nem beszé l ez a javaslat a földről. Már pedig megítélésem szerint, ha csak ezt a körülményt vesszük vizsgálat alá, akkor azt kell mondani, hogy nem kerülhetjük ki a földkérdésnek valamilyen módon való tisztázását. Gondoljunk arra, hogy a kárpótlási törvény, ugye, c sak természetes személyek igényét elégíti ki, ilyen körülmények között nem jöhetett szóba az egyház visszaigénylése. Ez a törvénytervezet nem beszél a földről, az új kárpótlási törvényről, amit tervezünk, hogy az 1949. június 8a előtti állapotot kívánja r endezni, még nem tudjuk, hogy mi lesz benne. Végül is azonban feltehetően ott is csak a természetes személyek igénye kerül kielégítésre, akkor nem lesz lehetőség arra, hogy erről a kérdésről valamikor is beszélhessünk. Pedig megítélésem szerint feltétlenül szólnunk kell erről. Arra gondolok – tisztelt Országgyűlés – , hogy azok a papok, akik végül is dolgoznak a hitéletben, dolgoznak majd a különböző funkciókban, nevezetesen a tanítószerepet vállalják, azonkívül a gyógyításban tevékenykednek, nem tudnak léte zni anélkül, hogy a föld valamilyen módon az anyagi alapjukat ne képezze ezeknek a funkciójuknak. Vizsgáljuk meg azoknak az egyszerű papoknak a helyzetét, akik jelenleg dolgoznak a különböző falvakban, kistelepülésekben, mert elsősorban ezek vannak többség ben, és azért érdemes erről beszélni, akik a hierarchiában magasabb fokon helyezkednek el, azok létszáma ehhez képest elenyésző.
