Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 20. hétfő, a tavaszi ülésszak 27. napja - A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
1619 többek között ezt kifogásolja: "Manapság már azt kell hallanom, hogy MDFtagokat elbocsátanak munkahelyükről", mégpedig a következő kísérőszöveggel: "Menj a kormányodhoz!" Hasonló példákat, azt hiszem, minden pártból lehetne felhozni. Tény, hogy a tavaly kellő előkészítés nélkül lebonyolított munkahelyi választások azzal az eredménnyel jártak, hogy a korábbi vállalatvezetőknek mintegy 80%át újjáválasztották. Én nem vonom kétségbe, hogy e vállalatvezetők között feltétlenül vannak rátermett menedzserek, kitűnő szakemberek, azonban nehéz elképzelni, hogy ebbe a 80%ba ne kerülhettek volna be olyan pár tállami kedvezményezettek, akik ezzel a választással megerősítve érzik akkori, korábbi helyzetüket. A munkavállalók a jelenlegi helyzetben rendkívül kiszolgáltatottak. Az új szakszervezeti kezdemények kezdeményezőivel szemben időnként egészen drasztikus es zközökkel lépnek föl. Ismerek olyan vállalatot, ahol a független szakszervezetet szervezőket egyszerre rúgták ki az állásukból. A Szabad Demokraták Szövetségének munkavállalói tagozata mikor megalakult, a sajtótájékoztatón a különböző munkavállalói érdekvé delmi szervezetektől a legkülönbözőbb hasonló jellegű panaszokat mondták el az ország minden sarkából. Ebben a helyzetben, amikor a munkavállalói érdekvédelem normális rendszere nem működik elég hatékonyan, fokozottan megnő a jelentősége a munkajognak, fok ozottan megnő a jelentősége annak, hogy az időnként magára hagyott munkavállaló tudja érvényesíteni a jogait, azaz: a munkaügyi bíróságok a megfelelő tevékenységet ki tudják fejteni. Az előterjesztett törvényjavaslat ezt fenyegeti. Nem vitásan reális probl émát vet fel. Ezt a problémát azonban nemcsak az alkotmánysértés miatt nem lehet ezen a módon megoldani, hanem azért sem, mert ilyen munkaterhet a munkaügyi bíróságok jelenleg nem tudnak elbírni. Amikor a kérdés bizottsági vitájában a Minisztérium illetéke s képviselőit megkérdeztem, milyen előkészítése volt ennek a törvényjavaslatnak, akkor a válasz hozzávetőlegesen annyiban merült ki, hogy a munkaügyi bíróságok vezetői – ha nem is tetszett nekik különösebben ez a kérdés – azt mondták, hogy ezt is meg kell oldani valahogyan. Úgy gondolom, egy ilyen jelentőségű kérdést, ilyen előkészítettség mellett nem lehet a Parlament elé tárni. Az elmúlt évi igazságügyi statisztikák alapján elkészítettem néhány számítást. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Igazságügyi Minisz tériumnak a képviselők számára elkészített tájékoztatója szerint egy bíró, intenzív munkával, havonta átlagosan 2530 ügyet tud befejezni. A munkaügyi bíróságok 1990ben 19 664 ügyet fejeztek be. Ez azt jelenti, hogy évente 308, havonta 26 ügyet voltak kép esek ellátni – a korábbi feltételek mellett. A minisztériumi összefoglaló szerint a teljesítőképességük határán voltak. Ehhez képest hozzá kell fűznöm a következőket. Az elmúlt évben az áthúzódó ügyek száma, a restancia, egy év alatt 1295tel, 17%kal nőtt . Ezen belül két nagyon kritikus ügyszakban, a fegyelmi ügyeknél 44%kal, a munkaviszony megszűnése miatt indult ügyekben 102%kal nőtt a munkaügyi bíróságoknak ez az áthúzódó hátraléka. Jelenleg, a statisztikák szerint, a munkaviszony megszűnése miatt ind ult ügyeknek 7,7%a, a fegyelmi ügyeknek 9,5%a húzódik át hat hónapon túlra. Már ez is hoszszú idő, azonban azt mutatja, hogy az ügyeknek több mint 90%át eddig fél éven belül be tudták fejezni a bíróságok. Hogyha a bíróságok ezt a terhelést, amit a törvé nyjavaslat tartalmaz, megkapják, akkor ez magyarul azt jelenti: reális a veszély, hogy valamennyi ügyben – az eddig gyorsan befejezett ügyekben is – annyira el fog húzódni az eljárás, hogy az egzisztenciájukban fenyegetett munkavállalók nem is fognak jogor voslathoz fordulni, mert reménytelenné válik. Mi a megoldás? A Kormány által felvetett javaslat semmiképpen nem az. Nemcsak az alkotmánysértés miatt nem, hanem azért sem, mert a munkaügyi bíróságok egészen egyszerűen nem képesek ellátni ezt a terhelést. Ne m képesek ellátni azért sem, mert a döntőbizottsági ügyek – akik ismerik kicsit a munkajogot – messzemenően munkaigényesebbek, mint a munkaügyi bírósági tárgyalások. A tanúk meghallgatása általában döntőbizottságok előtt történik, néha többnapos döntőbizot tsági tárgyalásról a munkaügyi bíróság egykét órán belül határoz. Nemcsak az ügyek száma növekedne meg, hanem az egy ügyre szükséges munkaóra is rendkívüli mértékben megnőne.
