Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 11. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
151 tehát szabdalt vagy sok tanyát tartalmazó t erületeken a megállapodáskor hosszadalmas, aprólékos munka szükséges, amire a bizottság alkalmatlan, de mégis megéri, mert nagy a megegyezés esélye. A kisgazdák legismertebb képviselője ezt a módszert rablókkal való egyezségnek nevezte. Válaszul idézem Önö knek Z. Nagy Ferencnek, a Független Kisgazdapárt akkori Nagy Ferencének, nemzetgyűlési képviselőjének a Kis Újságban több mint 40 évvel ezelőtt megjelent vezércikkének egy részletét: "Nem vagyunk hajlandók fedezni azokat a sorozatos túlkapásokat, amelyeket a községi, megyei, sőt országos földrendező tanácsok elkövetnek. Elkoboztak nekik tetsző birtokokat, és ezeket kiosztották maguk és barátaik között. Az elkobzott birtokok 90%a 100 holdon aluli parasztbirtok volt. Van, akinek paraszti birtokát nem ismerté k el, mert gazdasági iskolába járt." Befejezésül azt javasolom, hogy a kárpótlás alapjául a nettó értéket vegye a törvény. A jelzálog, a terhek jó része a birtokíveken még tisztázható, és ez korrektebbé teheti a kárpótlást. Köszönöm megtisztelő figyelmüket . (Szórványos taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Kósa Lajos képviselő, Fiatal Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Kósa Lajos (FIDESZ) KÓSA LAJOS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kárpótlási törvénytervezet elutasításával a FIDESZfrakció úgy gondolom, hogy egy nagyon súlyos morális döntést hozott, és elsősorban morális döntést. Ennek a döntésnek a moralitása két szempontból nagyon nehéz. Az egyik szempont az, hogy a FIDESZfrakció is elismeri, hogy az állam a valamikori államosítás ok során jogtalanságot követett el, és a valamikori tulajdonosok tulajdonjogát lábbal tiporta. Ezt a jogtalanságot mi elismerjük. Ugyanakkor az a véleményünk, hogy akkor, amikor ilyen jellegű törvényjavaslatokat tárgyal a Parlament, illetve azon gondolkozu nk, hogy ezeket a jogtalanságokat milyen módon lehet valamelyest kompenzálni, akkor úgy gondoljuk, hogy elsősorban a jövő felé kell tekinteni, és olyan törvényt vagy jóvátételt kell a Parlamentnek elfogadni, amely elsősorban a jövő felé néz, és nem a múltb a tekint. Azt veszi figyelembe, hogy ennek a kárpótlásnak vagy jóvátételnek – nevezzük akárhogyan – a hatásai a jövő szempontjából pozitívak legyenek inkább, mint negatívak. Ha nem lehet olyan döntést hozni, amely ezt a kritériumot teljesíteni tudja, akkor inkább a kárpótlásról és a jóvátételről kell lemondani, semmint a jövőnket felélni. A másik nagyon súlyos morális szempont – nem minden frakciótársamra, de rám igaz, hogy bizony az én nagyszüleimet is elüldözték a falujukból, sőt őket is verték, ha úgy te tszik – , néhány képviselőtársamnak külön nehéz morális tehertétel az, hogy hogyan tud szembenézni ezekkel a tényekkel. Mindezek után a FIDESZ frakciója úgy gondolta, hogy a kárpótlási törvénytervezet olyan jövőbeli hatásokkal jár, és olyan mértékben a jövő nket éli fel valamilyen múltba néző szempont miatt, amely miatt ez számunkra elfogadhatatlan, ezért hoztuk ezt a döntést. Ennek a döntésnek három oldala van, amint a frakció vezérszónoka is utalt rá: 1. igazságosság oldala, 2. jogi oldala, 3. gazdasági old ala. Én elsősorban erről szeretnék beszélni. A Kormány előterjesztésében valószínűleg az eredeti állapotok visszaállíthatatlanságára tekintettel a törvénytervezet központi elemeinek a kárpótlási jegyet tette meg. A kárpótlási jegy léte, illetve ennek kiboc sátása a mi véleményünk szerint szükségszerűen megteremti ennek az intézménynek a fekete vagy másodlagos piacát. Két nagyon fontos okcsoport van, amiért megteremti. Az egyik egy közgazdasági jellegű okcsoport. Ennek az első eleme, amit a közgazdaságtanban diszkontálásnak hívnak, ez a kárpótlási jegy egy ígérvény arra, hogy valamikor a privatizáció során a tulajdonos beválthatja. Ennek van egy névértéke. Mindnyájan tudjuk azt, hogy egy jövőbeni értékhez képest a jelenkori értéke ennek a jövőbeli ígérvénynek alacsonyabb.
