Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 11. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
150 előírt termékszerkezettel, a rájuk kényszerített gazdálkodási renddel. De fizetik még ma is, hiszen egy mezőgazdasági dolgozó 16%kal kevesebbet keres, azaz nyolc héttel kevesebb időre való fizetést kap évente, mint más e hazában. Hiszen egy tsznyugdíjasnak két hónapra nem jutna pénze, ha annyit költene, mint más nyugdíjas ebben az országban. Ezeknek az embereknek kevesebb jut és drágábban jut ma is lakásból, villanyból, ivóvízből, egészségügyi ellátásból, kereskedelmi szolgáltatásból, kultú rából, vagyis minden földi jóból. Valaki ezeket az embereket nem nevezheti tolvajoknak. A Szocialista Párt ezért áll ki az egymillió szövetkezeti tag és az állami gazdasági dolgozók érdekeiért, s csak olyan megoldást fogad el, amely megakadályozza, hogy az agrártermelés haszna a jövőben is másokat gazdagítson, és ne azokat, akik ezt megtermelik. A mezőgazdaság válságban van. Óriási terheket rakott és rak rá az aszály, a külpiacok elvesztése, a hazai fogyasztás csökkentése, az állami támogatás megvonása, az infláció. Mindezekért nagyon fontos a tulajdonviszonyok rendezése a legrövidebb időn belül, hiszen a földtulajdon végérvényes rendezése minden másnak az alapja az egész agrárgazdaságban. Ma már egyre több ember látja, hogy a korszerű nagy mezőgazdaságot ne m a nagyüzemek szétverésével, hanem a meglévők átalakításával kell létrehozni. Ma már mind többen rájönnek, hogy a szövetkezetek nem Gulagszigetek, amelyekre borzalommal kell tekinteni. Ma már tény, hogy a tagság nem szedte szét az első adandó alkalommal ezeket a szövetkezeteket, nem kergette el az alkalmas vezetőket, sok kisgazda ösztönzésére és nagy meglepetésére. Összesen 1%nyi földet kértek ki a közös művelésű földekből. De az is tény, hogy a farmergazdaságok gyors kialakítására nincs pénz, nincs hite l, nincs támogatás. Világos a következtetés: a meglévő üzemeket kell privatizálni, illetve a tulajdonosi jogok helyreállításával megújítani. Tisztelt Országgyűlés! Mi, szocialisták, úgy gondoljuk, hogy a helyben lakók földvásárlási joga é s a degressziós kárpótlási tábla azok a szükséges garanciák, amelyek lehetőséget teremtenek a megegyezésre. Így megmarad annyi föld a szövetkezetek használatában, amennyi a működésükhöz elengedhetetlen. A degressziós táblán változtatást javasolunk. Az alsó sávokban a volt tulajdonosok számára magasabb, leszármazottakra pedig alacsonyabb kulcsokat állapítsunk meg. Ez a változtatás igazságosabbá tenné a kárpótlást, hiszen maguk a károsultak magasabb kárpótlásban részesülnének, mint az örökösök. Nem fogadjuk e l a földvételi jog kiszélesítését, mert az a szövetkezetek szétverését jelenti. Nem fogadjuk el az egységes kulcsok alkalmazását a degresszió helyett, hiszen ez az adózásban és máshol is elfogadott elvet jelent. A szocialisták véleménye szerint azokat az e mbereket kell elsősorban kárpótlásban részesíteni, akiknek ez a megélhetésükhöz szükséges, s mivel az országnak kevés pénze van, a vállalkozásokat más forrásból kell segíteni. Helyeseljük a termőképesség alapján történő kármegállapítást, de a beterjesztett 1000 forintos aranykoronánkénti javaslatot alacsonynak tartjuk. Tisztelt Országgyűlés! Nincs összhangban a törvény egészének a szellemével a föld vételi jogának a rendezése. A törvényjavaslat címe, preambuluma, indokolása egyaránt az állam okozta károkról szól, a földvásárlási jog pedig nem. Azt javaslom ezért, hogy a kárpótlás alapján szerzett vételi jog településenként elsősorban az állami földtulajdont terhelje, beleértve természetesen a szövetkezetek használatában lévő állami tulajdonú termőföldeket is , és csak akkor érintse a közös tulajdonú termőföldeket, ha az előbbiek erre nem elegendők. A termőföldek helyének kijelölésére javasolt bizottságokat működőképesnek tartom, és a szabályozásnak ezt a módszerét elfogadom. Azt javaslom azonban, hogy a 16. § 1. pontja elé, tehát nem helyette, kerüljön be elsőként a nagyüzem és a jogosult megegyezésének a lehetősége, és csupán a megegyezés elmaradása esetén következzék a bizottságok hatásköre. A nem nagytáblából álló,
