Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 11. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
149 tőkét is biztosítani kell, hogy talpra állhassanak és sikeresen működhessenek a jelzett ü zemek. Erről már e törvény keretében is gondoskodni kellene. De ha erre már semmi lehetőség sem volna, rögtön a vita eldöntése után e tárgyban azonnal új törvénytervezetet kell benyújtani. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszön öm. Szólásra következik dr. Lakos László, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Dr. Lakos László (MSZP) LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt hadd szögezzem le: mi, szocialisták, azt akarjuk, hogy a Magyar Köztár saság kárpótlásban részesítse mindazokat, akik az elmúlt évtizedekben erkölcsi, politikai, tulajdoni sérelmeket szenvedtek. Ezért örülök annak, hogy végre előttünk van a törvénytervezet, és hogy a tárgyalását végre napirendre tűzte a Parlament. Túl sok ene rgiát pazaroltunk már el politikai csatározásokra, most már minden erőnket a gazdasági átalakulásra kell összpontosítanunk, most már a múlt helyett a jövő felé kell tekintenünk. Fontos ez a törvény azért is, mert felelőtlen erők visszaélnek a helyzetünkkel . Azt szeretném, hogy ne lehessen tovább politikai tőkét kovácsolni beváltatlan ígéretekből, hogy senki se tarthasson embereket bizonytalanságban, hogy senkit se lehessen megfélemlíteni, zsarolni, beláthatatlan következményű fenyegetésekkel. Először is meg kell mondanom, hogy a törvényjavaslatnak nagy hiányossága az, hogy nem alkalmas átfogó rendezésre, mert a károknak csupán egy részére, igaz nagyon fontos részére terjed ki. Ebből eredően csak részben orvosolja a sérelmeket. Éppen ezért újabb ellentétek fo rrása lesz. A teljes körű rendezés hiányáért a koalíció a felelős, hiszen sem a választásokig, sem azóta nem készült el az átfogó koncepciója. A Szocialista Párt egyetért a kárpótlás eszméjével, támogatja is a privatizációt, de a reprivatizációt ellenzi. A földtulajdonviszonyok rendezésében mégis elfogad bizonyos eltéréseket az általános elvektől. Elfogadjuk például a termőföldvételi jog gondolatát, mert a föld különleges tulajdon, különleges termelőeszköz, vagyon, megélhetés, életforma. Elfogadjuk azért, m ert a kistelepülések lakóinak nincs más lehetőségük a földért kapott kárpótlás befektetésére, a falvakban nincsenek üzemek, vállalatok, nincs más megélhetési lehetőség. Elfogadjuk a termőföldvételi jog gondolatát azért is, mert föld közelében maradtak nagy on erősen kötődnek még ma is a földjeikhez. Elfogadjuk azért is, mert számunkra fontos ezeknek a közösségeknek a békéje. Ezekért fogadjuk el hát annak a lehetőségét, hogy a helyben lakók törvényes rendben, kárpótlásuk fejében földtulajdont szerezzenek. Ugy anakkor mi, szocialisták, csak olyan megoldást támogatunk, amely elismeri a szövetkezeti vagyon törvényességét, és garantálja a hasznosítás lehetőségét, mert szerintünk véget kell vetnünk a szövetkezetek ellen folyó hadjáratnak, és garantálni kell a szövet kezeti vagyon sérthetetlenségét az Alkotmány szellemében. Ez a több százezer tsztag tulajdonos a mai magyar törvények szerint. A sérelmeket ugyanis, tisztelt Ház!, nem a szövetkezet tagjai okozták. Ők vétlenek a törvénytelenségekben, a szövetkezetek alapí tói és az ő gyermekeik a mai tagok ugyanúgy elszenvedték az elmúlt évtizedek sérelmeit, mint mások. Súlyos emlékezetkiesés, még ha a legkiválóbb memóriájú vezetővel fordul is elő, azt állítani, hogy a szövetkezetek javára vették el a földet a volt tulajdon osoktól. A megváltások valójában az államosítás egy speciális változatát képezték, céljukban mindenképpen, hiszen a szövetkezet tagjai nem rendelkeztek a szövetkezeti közös vagyonnal tulajdonosként évtizedeken át. A szövetkezeti vagyon 50%ára, tehát felér e akkor szereztek valódi tulajdonjogot, amikor a Némethkormány 1989. nyarán benyújtott javaslatát az előző parlament elfogadta. Ez a joguk csak addig élt, amíg azt ez a Parlament első intézkedéseinek egyikével fel nem függesztette, nem korlátozta. Azok pe dig, akik most könnyű prédának tekintik a szövetkezeti közös vagyont, legyenek tisztában azzal, hogy a szövetkezetek tagjai már többszörösen megfizették társadalmunknak a közös vagyon árát. Megfizették a kényszerűen alacsonyan tartott mezőgazdasági árakkal , a kötelezően
