Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 7. kedd, a tavaszi ülésszak 24. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyminisztériumi államtitkár:
1433 tatárjárás hozott nagyobb csapást a magyar szerzetesre ndekre, mint az 1950es nagy "ávósjárás". A magukat kommunistáknak mondó vitézek a nyilvánvalóan már csak hitbéli meggyőződésük miatt is védekezésképtelen szerzetesek és apácák ezreit toloncolták ki rendházaikból, bebörtönözték és internálták vagy kényszer ítették őket esküjüktől és meggyőződésüktől idegen életre, ami már önmagában is emberellenes bűntett. Ez a mintaszerű rajtaütéses rablás nem csupán embereket nyomorított meg, többszáz éves élő közösségeket tüntetett el földünk felszínéről, hanem kiszakítot t egy részt, egy nagyon is szerves részt a hazai kultúrából." Ezt a Mai Napból idézem, őszintén megmondom, nem a Szívújságból. (Mozgás.) Azzal fejeződik be a cikk, hogy nemcsak az egyház látta és látja a kárát annak, hogy tudósai, filozófusai és tanító i prédájául estek ennek a vörösre mázolt elállatiasodásnak, hanem egy egész ország, amelyben most egyáltalán nem véletlenül érezzük: süpped alattunk minden, mert hiányoznak az európai kultúra tartószövetei. Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről úgy érzem , hogy az egyenlet azért nehezen megoldható, mert a tárgyi feltételek minimumának biztosítása nélkül a várakozás és a lehetőségek közötti ellentét nyilvánvalóan feloldhatatlan. A harmadik csapdát pedig a hideg racionalizmus jelentené, tudom, hogy ezt roppa nt nehéz megmagyarázni, mert a törvényjavaslatot valójában úgy is lehet kezelni, mint a privatizálásra váró állami tulajdon megtisztításának és hibátlanná alakításának egyik eszközét. Nyilvánvaló, hogy beruházási, befektetési bizalom csak az elévülés alól kivont tulajdoni igényekkel nem fenyegetett állami tulajdonra keletkezhet és ezért a privatizáció megkezdése előtt az állami tulajdont tisztára kell mosni. Tehát ahogy a kárpótlással, az önkormányzati tulajdonnal és ezzel a volt egyházi ingatlanok tulajdon i állapotának rendezésével. De megfogadom a tanácsot, mert legjobb a békesség, visszatérek az expozénak a rendes kerékvágásába. Tudom, hogy ezzel örömet okoztam. Nem is merítettem ki sok időt. (Derültség.) A törvényjavaslat jelentősége – az önkormányzatról az igen tisztelt másik oldal mennyit tudott beszélni, hát mi most beszélünk a volt egyházi ingatlanokról. (Derültség és taps.) Türelemért türelmet. Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogramban egyértelműen szerepelt a volt egyházi ingatlanok tulajdoni állap otának rendezése, és egyértelműen azzal, hogy nincs reprivatizáció, és jelentős szerepe van az önkormányzatoknak a tulajdoni állapot rendezése tekintetében keletkező jogvitáknak a megoldásában. Most ennek a programnak az alapján készült el a törvényjavasla t első tervezete, és most röviden válaszolnom kell arra, hogy milyen türelmetlenség jellemezte a Kormányt abban, hogy most keresztülhajtja ezt a törvényjavaslatot, amire nem tudtak felkészülni a másik oldalon és mi most itt erőteljesen arra akarjuk késztet ni, hogy felkészülés nélkül… Hát tessenek már megengedni, hogy nagyon röviden foglaljam össze az úgynevezett felkészülési történetet. December 13án fogadta el először a Kormány az első javaslatot azzal, hogy egyeztetnünk kell. Az egyeztetésnek az érdekess égéből én most csak azt mondom el, hogy egyeztettük külön az önkormányzatok érdekképviseleti szerveivel, külön egyeztettük az egyházakkal, majd együtt, mert ez volt a közös kívánság, hogy egyeztessük együttesen velük. Két ilyen egyeztetés volt. Egyeztettük a koalíciós pártokkal és egyeztettük minden ellenzéki pártnak a frakciójával. Azt hiszem, hogy ezen nem lesz tényállási vita, hogy minden egyes frakcióvezetővel külön beszéltem, hogy hogyan bonyolítjuk le ezt a szép hatpárti egyeztetést, ezt a csodálatos varázsigét hogy fordítsuk le a realizmus nyelvére. Az volt rá a válasz, hogy minden párt elküldi a képviselőit és a szakértőit az egyeztetésre. Így zajlottak le az egyeztetések, akit a frakció kijelölt, az jött el a minisztériumban tartott egyeztetésre, sz akértői véleménnyel a birtokában. Engedjék meg, hogy kijelentsem – ezt már elmondtam az alkotmányügyi bizottságnál is – : mindenkinek rajta van az ujjlenyomata ezen a törvényjavaslaton. Ami ezekben az egyeztetésekben
