Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 7. kedd, a tavaszi ülésszak 24. napja - Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - KOMOR SÁNDOR, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság titkára: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KATONA BÉLA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ)
1396 Ennyi az önkormányzatok szabadsága akkor, amikor a mélyülő gazdasági válság miatt egyre nehezebben elviselhetőek a hétköznapok. Ennyiből kellene a közszolgáltatásokat elviselhető módon megszervezni, a feszültségek levezetésében felelős séget vállalni. Amikor egy ország válságban van, a kormányzó erő kétféle út között választhat. Választhatja az erős, központilag irányított válságkezelést, a szűk körben hozott döntések társadalomra kényszerítését. De választhatna egy másik megoldást is, a mikor a rendelkezésre álló erőforrások széles körét átadja az önkormányzatoknak, hogy azok a lakosság által kívánt vagy elfogadott racionalitással reagáljanak a válság kihívásaira. Ha nem ezt választja, a kormányzó erő előbbutóbb magára marad és a társada lom szembefordul vele. Éppen ezért azt gondolom, hogy ma az önkormányzatok vállalkozói vagyonhoz juttatása nem öncél lenne, hanem az egyetlen esély arra, hogy az ország települései, azaz maga az ország túlélje a válságot. Önkormányzataink azonban igazi has znot hozó, befektethető vagyont nem kapnak. Pedig a ma még alanytalan állami tulajdon bizonyos körének önkormányzatiasítása garancia lehet arra, hogy a jó gazda gondosságával óvják és gyarapítsák az ő és a közösség vagyonát. Ez egy idézet volt. Ez ha nem i s szép, de igaz mondat. Ezt a mondatot 1990 nyarán az önkormányzati törvényt előterjesztő belügyminiszter mondta. Ő azóta tárca nélküli miniszter lett, az alanytalan állami tulajdon alanya pedig különféle kormányzati, tárca- és lobbyérdekek hű kiszolgálója . (Taps a bal oldalon.) Olyannyira hű és olyannyira kiszolgáló, hogy ezen érdekek érvényesítésétől akkor sem húzódik vissza, ha nyilvánvaló, hogy amit és ahogyan el akar érni, az az Alkotmány vagy az önkormányzati törvény rendelkezéseibe ütközik. Az egyremásra szaporodó dekoncentrált államigazgatási szervek, a köztársasági megbízotti hivatalok, a világkiállítást rendezők olyan tulajdoni körökre is igényt tartanak – akár visszaállamosítás útján is – , mely tulajdonok már szeptember 30án az önkormányzatokhoz kerültek. Mindez persze talán érthető is, hiszen ha az a cél, hogy az ezer hivatal országát építsük fel, semmi sem lehet elég drága e cél elérése érdekében. Ha pedig nem szeretjük mégsem annyira a hivatalokat, talán örülhetünk is annak a törvényi rendelke zésnek, hogy a vagyonátadó bizottságok mellett mégsem állítunk fel új hivatalt. Az ügyiratok kezelését, nyilvántartását elvégeztetjük a köztársasági megbízotti hivatalokkal. Örülhetnénk, ha nem tudnánk, hogy a vagyonátadó bizottság ugyanú gy, mint a köztársasági megbízotti hivatal, a Belügyminisztériumhoz közel álló szerv. Örülhetnénk, ha nem tudnánk, hogy az információk birtokában a vagyonátadási döntések meghozatalára gyakorolható nyomással a gondoskodó állam ismét nyomasztó fölénnyel tel epedhet rá önkormányzatainkra. Így azonban már annak sem tudunk igazán örülni, hogy a vagyonátadó bizottság döntése ellen először a belügyminiszterhez lehet fellebbezni. Mindezekből is látható, hogy az önkormányzat mint korábban önálló tulajdonlásra képtel en államosított szerv sem alakulásakor, sem most nem kap igazi esélyegyenlőséget. Összességében megállapíthatjuk, hogy ez a törvényjavaslat nem alkalmas stabil önkormányzati tulajdon létrehozására. Az önkormányzati törvény szellemét és tételes rendelkezése it nem vette figyelembe, és az Alkotmány rendelkezéseivel nehezen összeegyeztethető megoldásokat is tartalmaz. Nemcsak hogy nem teremti meg az önkormányzatok működésének tényleges lehetőségét, de az eddigi lehetőségeket is szűkíti, és tovább erősíti a korm ányzati hatalom centralizáló, az önkormányzatokra rátelepedő tendenciáit. Már most szeretném jelezni, hogy frakcióm álláspontja szerint ez a törvényjavaslat oly mértékben módosítja az önkormányzati törvény 107. §át, az abban foglalt rendelkezéseket, hogy megítélésünk szerint – néhány eljárási kérdéstől eltekintve – a kétharmados törvények sorába tartozik. Ezekre a kérdésekre a törvényjavaslat részleteivel foglalkozó felszólalásainkban visszatérünk.
