Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 29. hétfő, a tavaszi ülésszak 22. napja - A Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP)
1298 Ezeknek a tárgyaknak a körét, amelyek alkalmatlanok az elbirtoklásra, az állami tulajdon kizárólagos köre határozza meg, amelyről a felszólalásom előző részében volt szó. Az, hogy egy lakóház állami tulajdonba került, mert esetleg a tulajdonosa disszidált, és elkobozták tőle, vagy maradt egy magánszemély tulajdonában, az teljesen véletlenszerű, magának a tárgynak semmi köze ehhez, hogy mi lett a jog i sorsa. Nem a tulajdonjog tárgyában volt különbség az alkalmatlanságnál, hanem a tulajdonos személyében. Tehát azt a feudális jellegű megkülönböztetést, amely az állami tulajdonnál és a szövetkezeti tulajdonnál – általában: társadalmi tulajdonnál – kizárt a az elbirtoklás lehetőségét, nem lehet a tárgyra átvetíteni. A tárgyak között semmiféle különbség nem volt. Hogy- ha valaki tíz évet meghaladóan akár egy ingatlant birtokolt már eddig is, minden további nélkül meg lehessen állapítani az elbirtoklást állás pontunk szerint az elkövetkezőkben akkor, hogyha az érdemi rendelkezés tekintetében a korábbi elbirtoklási tilalmat az Országgyűlés hatályon kívül fogja helyezni. Nekem az a véleményem, hogy az állami tulajdonnak és a szö vetkezeti tulajdonnak ezt a megkülönböztetett védelmét, az előterjesztett kormányindítvánnyal ellentétesen, felejtsük el minél előbb, és ebben a kérdésben messzemenően támogatom Szabó János indítványát, hogy ne kerüljön be ez a további tízéves védettség a törvénybe. Meg kell jegyeznem, hogy ezt a Szabó Jánosindítványt MDFes képviselők támogatásával sikerült többséghez juttatnunk az alkotmányügyi bizottságban: az alkotmányügyi bizottság ezt a módosító indítványt támogatta. Köszönöm szépen. (Gyér taps.) ELN ÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Szabó János a Független Kisgazdapárt részéről. Felszólaló: Dr. Szabó János (FKgP) SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP) Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ritkán adatik meg az embernek az, hogy az előtte szóló ké pviselőtárs ilyen szépen fölvezesse az általa előadott és beterjesztett módosító indítványt. Úgy gondolom, ezek után ebben a körben nekem már nem marad más, mint hogy megköszönjem Szigethy István kollégámnak ezt, és megkérjem a tisztelt Országgyűlést, hogy legyen szíves kedvezően állást foglalni ebben az ügyben. Ez az egyik. Van azonban még egy módosító indítványom, és szíveskedjenek megengedni, hogy röviden erről beszéljek. Nevezetesen a törvényjavaslat 15. § (2) bekezdés utolsó francia bekezdésének elhagy ását javaslom, egyben a (3) bekezdés a) pontját kiegészíteni azzal, hog a Ptk. 237. § (4) bekezdés és a 361. § (3) bekezdés és az ezekhez párosuló, Polgári Törvénykönyvet életbe léptető, 1960. évi 11es trv. 32., 33., 34., 35. és 36. §ai is kerüljenek elh agyásra, illetőleg hatályon kívül helyezésre. Az indítványom az állam javára való marasztalás intézményéről rendelkezik, illetve azt célozza meg, hogy a jogrendünkből ez a jogintézmény kiiktatásra kerüljön. A korábbi jogalkotásunktól, de minden civil társa dalom szerződéskötési szabadságától teljesen idegen, orosz mintára bevezetett beavatkozást jelent a szerződő felek jogviszonyába. Tipikus szocialista jogintézmény, amelyik lényegét tekintve nem is polgári, hanem büntetőjogi kategória: az elkobzáshoz hasonl ítható leginkább. A bíróságokat szerepzavarra kárhoztatja – nevezetesen a polgári bíróságokat – , mert olyan ítéletet kell hozniuk, amely inkább büntetőjogi jellegű, mintsem polgári. A jogkövetkezménye az, hogy a büntetőjogi következmények mellett, ha megfe lelő polgári jogi következményről, illetve szankcióról van szó, akkor szankcióhalmozást eredményezhet. E jogszabály Ptk.ba való beiktatása után a Legfelsőbb Bíróság is foglalkozott ezzel a témakörrel, látván, hogy itt olyan problémák merültek föl, amelyek et valamilyen módon adjusztálni kell. A 7es számú irányelvében próbálta valamilyen módon a kérdést a helyére tenni, azonban ez végül is nem más, mint egy bakugrás, mert végül is arra az elképzelésre kárhoztatja a polgári bíróságot, hogyha büntetőeljárásra kerül sor várhatóan, akkor függessze fel a saját eljárását, és majd csak a büntetőeljárás befejezése után folytassa ezt.
