Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 23. kedd, a tavaszi ülésszak 20. napja - Kérdések: - FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Vörös Vince): - POHANKOVICS ISTVÁN, DR. az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium államtitkára:
1182 A belföldi piac csökkenésében – talán mindenki tudja – meghatározó az, hogy az agrárágazat számára egyre keveseb b kisteljesítményű, illetve nagy kapacitású erőgépet kellett vagy tudott gyártani, és a munkagépek egy része is visszaszorulóban volt. Ebből a helyzetelemzésből következik a stratégiák elemzése. A Rába tevékenységét nem lehet negatívan megítélni még a ross z számok alapján sem. Régi és hagyományos kapcsolatai közül a Navy Star, a Steiger, a General Motors, Rockwell, Eaton cégekkel biztos és olyan kapcsolatai léteznek, amelyek 199192től lehetővé teszik szolid mértékű piacbővülés, termelésbővülés reményét. N yilvánvaló, hogy a 4 milliárd szocialista exportcsökkenést máról holnapra ellensúlyozni ezeken a piacokon nem lehet, tehát azt a 25 milliárd körüli árbevételt egyhamar nem éri el az üzem. A vállalat hírnevét illetően megítélésünk az, hogy megelőzi az orszá g sok más gépipari cégét, és még a fejlett piacgazdaságú országok sok gépipari cégével is vetekszik. Ennek alapján találkozott a General Motorsszal és az Opellel, és ennek alapján jött létre az a vegyes vállalat, amely 200 ezer személygépkocsimotor gyárt ására és 15 ezer Opel Vectra gépkocsi összeszerelésére jött létre. A Kormány ehhez a stratégia részeként megadta a 10 éves adómentességet, és 20%ot meghaladó vámkedvezményt garantált azért, hogy a szerelt kocsik versenyelőnyben legyenek. Az elmúlt időben a Rába pénzhiányát is igyekezett megsegíteni a Kormány, az iparpolitikai fontosságú beruházáshoz 700 millió forint készpénzellátást biztosított. Súlypontosan kíván foglalkozni a tárca a gépiparral, ezen belül is a közúti gépjárműgyártással. A Rába itt kapc solódik, és úgy ítéljük meg, hogy a vezető vállalatok, a Rába, az Ikarus, a Csepel Autógyár csak egy teljes átstrukturálás eredményeképpen lesz képes elmozdulni a mai nehéz helyzetből és talpon maradni. Ennek az átstrukturálásnak egyértelműen része a priva tizáció, tehát nem tisztán állami eszközök jelenthetik a megoldást. Súlyos veszteségekkel kell számolni, mert a piac, a szervezet és a termékszerkezet átstrukturálása nemcsak a vezető nagyvállalatokat, hanem a rengeteg beszállítót is teljesen új helyzetre, új felállásra kényszeríti. Ennek a fájdalmas feszültségcsúcsnak a levezetésére a vállalatok, ahogyan jeleztük, önerőből nem képesek, az állam szerepvállalása szükséges, és nyilvánvaló, hogy egy harmadik területről megjelenő tőkeigény jelent még nagyon fon tos és igazán meghatározó szerepet a válságkezelésben. Ahogy jeleztük, az állami szerepvállalás eszközei szerények. Ezekkel az eszközökkel már, ahogy jeleztük, éltünk és az együttes szanálás, amely 1990ben a Csepel Autógyár és az Ikarus együttes szanálása volt, mintegy 100 ezer munkavállaló megélhetésének gondjait kívánta megoldani. Külföldi befektetőkkel előrehaladott tárgyalások vannak és ennek reményében várható, hogy az elkövetkezendő egykét évben az igazi privatizáció is beindul. Második kérdés volt, hogy a tapasztalható késlekedések csökkentik a vállalat értékét. A Rába elkészítette szándéknyilatkozatát 1990. év végén az átalakulásra. Kéthárom privatizációt szervez, amelynek első ütemében a gazdasági társaságok vállalatcsoportjává alakulna át, ezzel az Állami Vagyonügynökséggel egyetértésben úgy volt a Minisztérium, hogy az első ütemnek ez megfelel. 1991. áprilisában az ÁVÜvel meg is kötötte a megállapodást a vállalat, és a második lépésben történne a tényleges privatizáció, az várhatóan csak 1992b en indulna be, akkor, amikor a fő profilok már elkülönültek, és társaságokká alakultak. A vagyonértékelés megindult. Megítélésünk szerint a vállalat eszközeinek, piaci termelési munkájának nem történt értékcsökkenése. Milyen konkrét leépítések várhatók – e z volt a harmadik kérdés. Ennek kapcsán a privatizáció menete, üteme, a piacok megtartása fogja meghatározni, azt senki nem meri ma megjósolni felelősen, hogy az adott létszám 10, 15 vagy 20%a kerül veszélybe a következő években a válságkezelés során, a t ársaságokká alakulás során, illetve a privatizáció során. A termelés racionalizálása ezeket a lépéseket megköveteli, azonban a vállalat kollektív vezetése mindent megtesz azért, hogy ezek ne érintsék súlyosan a jelentős létszámú munkát. A Rába vegyes válla latai reménytkeltőek olyan értelemben, hogy az eredményességet fokozva, a kényszerintézkedéseket mérsékli.
