Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 23. kedd, a tavaszi ülésszak 20. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
1183 Kérem a kérdésre ezen válaszokat elfogadni. ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm államtitkár úr válaszát. Tóth Sándor, a Kereszténydemokrata Néppárt képvise lője kérdést kíván feltenni "A különösen védett természeti környezetről való fokozottabb gondoskodásról" címmel, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez. Tóth Sándor képviselőtársamat illeti a szó. Kérdés: Tóth Sándor (KDNP) - a környezetvéde lmi és területfejlesztési miniszterhez - "A különösen védett természeti környezetről való fokozottabb gondoskodásról" címmel TÓTH SÁNDOR (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A századelő életfilozófusa, Bergson aggályát fejezte ki , amikor a valóságra mutatva elmondta, hogy az emberi hasznosság elve vezérli az elkövetkezendő századot, és ez a valóság részeire hull. Ő a szellemi értékbirodalomra gondolt, azonban most én már nem analógiaként használom ezt a példázatot, amikor arra uta lok, hogy a természet, a minket körülvevő környezet – a védett környezet, a védendő környezet helyesebben – részeire hull, és ezt is a hasznossági elv vezérli. Herman Ottó a kitűnő természettudós legszebb sorait akkor írta meg, amikor gyermekkori találkozá sait rögzítette a természettel. A bükkerdőről mint templomról beszélt, ahol igazi nyugalmat, meditációs helyet talált. De Baudelaire már a múlt század derekán franciául fogalmazta meg ugyanezt a gondolatát. Itt a 70es évek elejétőlközepétő l valamiképpen rangot kapott a természetvédelem, és akkor gyorsan megvalósítottak itt néhány kiemelt környezetet, olyan formában, hogy valóban védelem alá vették, nemzeti parkokat létesítettek, nem is keveset, és most bennem úgy merül fel a kérdés és a pro bléma is, hogy vajon érdemes volte ennyit. Miért? Mert adminisztratív védelemnél itt sajnos több nem történt. Jelzőtáblákat helyeztek ki az utak mentén, fákhoz rögzítve, ezek a jelzőtáblák egyremásra földbe taposódnak, még a turistajelzések is eltűnnek, és folytathatnám ezt a tragikus állapotot, mert annak kell mondanom. Éppen két hete, amikor a Börzsönyben jártam gyermekeimmel, két ornitológus panaszkodott, hogy legalább a vassorompó lenne lezárva, és vassorompók kellenek, ha már más nincs – mondották ne kem, és megkértek, hogy tolmácsoljam a kérésüket. Ez a helyzet sajnos csak – szabad így mondanom – fokozódik. Miért? Mert természetvédelemről beszélünk, ugyanakkor hány gazdája van a fokozottan védett természeti tájegységeinknek is? Elsősorban az erdőgazda ság – ezt tegnap nagyon plasztikusan hallottuk – , amely a haszonelvűséget veszi csak figyelembe, itt természetvédelemről szó sincsen. A Földművelésügyi Minisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium, akinek sajnos területhasználati joga nincs, most mégis ezt a Minisztériumot kell megkérdeznem, hogy mi a teendő, mit lehetne tenni, mert itt már nem védelemről van szó, hanem mint a gyermekről, úgy kellene erről gondoskodnunk! A Börzsönyre utalva csak egy példát még hadd hozzak. Itt van ez a bizonyos körpálya, erdőgazdasági útvonal, amely az utolsó stádiumában, a MagasTax és a Csóványos között az útpadkaátvágással befejeződött bizonyos fokig – de jó lenne, ha soha nem fejeződnék be! Mert az autóbűzszennyeződés…! A múltkor ott, abban a kisinóci védett környeze tben láttam tarka szalamandrákat autók által széjjeltaposva! Madarak nem tudnak nyugodtan költeni, nem tudják etetni őket! És így tovább, és így tovább… A kérdésem tehát az lenne a miniszter úrhoz, vane jogi garancia arra, hogy ezeknek a területeknek a vé delmét, az ezekről való gondoskodást megvalósítsák. Olyanokra gondolok, hogy az önkormányzatok érdekeltségét lehetővé tenni, védett területek közelében lévő helyi közigazgatási egységeket a táj védelmében anyagilag is érdekeltté tenni, nem hagyva jogi lehe tőséget területi szétdarabolásra, elvtelen privatizációra és így tovább.
