Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 23. kedd, a tavaszi ülésszak 20. napja - Interpellációk: - SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. munkaügyi minisztériumi államtitkár:
1172 SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az 1991. márciusában kidolgozott négyéves gazdaságpolitikai p rogram felvázolta hazánk piacgazdasági átmenetének fő folyamatait és teendőit, s egyúttal rögzítette a Kormány jogalkotási feladatait. A program tartalmazza a privatizációval, a tulajdonváltással összefüggő jogszabályok megalkotását éppúgy, mint a munkavál lalói jogok újraszabályozását, az új Munka Törvénykönyve kidolgozását. A tulajdonra, privatizációra vonatkozó jogszabályalkotás meggyorsításának két feltétele van. Az egyik, hogy mielőbb elrendeződjenek azok a tulajdonosi kérdések, amelyek hosszú távon is biztonságos hátteret teremtenek a privatizációs folyamat számára, azaz rendeződjön el végérvényesen az önkormányzati és az egyházi vagyon, illetve kárpótlás ügye. Ezek a kérdések – mint önök is tudják – a Parlament előtt fekszenek. A másik feltétele az átf ogó tulajdoni és privatizációs koncepció kidolgozása lenne. A Kormány gazdasági kabinetje mellett felállított szakértői bizottság az elmúlt hetekben elkészítette azt a szakmai tervezetet, amely a közeljövőben kerül az Érdekegyeztető Tanács és a kormányzati döntéshozatal fórumai elé. Mind a privatizációs jogszabályokat egységbe foglaló, mind a munkavállalói résztulajdonról szóló törvények csak az említettek figyelembevételével s azt követően készíthetők el végérvényesen. A munkavállalói, résztulajdonosi prog ram általános keretei mára már kirajzolódtak, e tárgyban több kormányzati egyeztetés lezajlott. Jelenleg a gazdasági kabinet tárgyalására vár ez a koncepció. Egyidejűleg a munkavállalói érdekképviseletek és a munkaadók szervezetei is véleményt alkothatnak a munkavállalói résztulajdonosi programról. A munkavállalók helyzetének átfogó jogi szabályozására hivatott új Munka Törvénykönyve szakértői koncepciója elkészült, ezen az Érdekegyeztető Tanács külön e célra felállított ad hoc bizottsága jelenleg is dolgoz ik. A négyéves gazdaságpolitikai program 1991 októberére tűzi célul a törvénytervezet parlamenti beterjesztését. Terveink szerint ez a törvény fogja az üzemi tanácsok felállításának és működtetésének feltételeit is szabályozni. Célunk az, hogy nemcsak a sz akszervezetekkel, hanem a politikai pártokkal – a Parlamentben képviselt politikai pártokkal – is egyeztetjük álláspontunkat, mielőtt a Parlament elé terjesztenénk. A második kérdésre – amely arra irányult, hogy hogyan kívánja elősegíteni a Kormány a szaks zervezeti szervezkedés szabadságát, valamint a szakszervezetek autonómiájának érvényesülését – a következőket tudom válaszolni. A szabad szerveződés általános elveit az 1989. évi II. törvény – egyesülési törvény – rögzíti, ugyanakkor hatályos munkajogi elő írások 1990 nyarán kibővített értelmezése biztosítja, hogy a munkahelyen működő valamennyi munkavállalói érdekképviselet – elnevezésétől függetlenül – azonos jogosítványokat élvez. Így nem tehető hátrányos megkülönböztetés munkástanács vagy szakszervezet k özött. A szervezkedési szabadság érvényesülése, illetve a munkavállalói jogok szabad gyakorlása tárgyában a Munkaügyi Minisztérium kezdeményezésére az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség tarthat ellenőrző vizsgálatokat. Szeretném bejelenteni, hogy 1991. január 1je óta – mióta ez a döntés érvényben van – a Munkaügyi Felügyelőség több vizsgálatot végzett, és nyolc esetben úgy fejezte be a vizsgálatot, hogy konzekvenciái voltak a vizsgálatnak. Két esetben csupán figyelmeztetésben részesítették a munkaadó képviselőjét, hat esetben azonban szabálysértési eljárást indított az államigazgatási szerv a munkavállalók szervezkedési jogainak megsértése miatt. Megjegyezhetem, hogy a munkavállalók szervezkedési szabadságuk megsértésekor a hatályos munkajogi szabályok szerint munkaügyi bírósághoz is fordulhatnak, illetve kollektív munkaügyi vitát kezdeményezhetnek, s emellett élhetnek a tiltakozás számos más eszközével is. A munkavállalók szabad szervezkedése természetesen korántsem jelent esélyegyenlőséget a z egyes érdekvédelmi szervezetek között. Az esélyegyenlőség megteremtésének egyik fő, mindmáig
