Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 19. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
1142 § hatálybaléptetését javaslom a Parlamentnek, ez a jogi indok pedig az öröklés rendjével kapcsolatos. Ugyanakkor ha reprivatizáció van, akkor nem lehet vita abban a kérdésben, hogyha már nem él a károsult, ebben az esetben az öröklés rendjének megfelelőe n kell az ő javairól rendelkezni. Ha viszont a megoldás a kárpótlás – amelyet a Kormány javasol – , ebben az esetben a kárpótlás maga után hozza, hogy ott már nem az öröklés rendjének megfelelő megoldást kell mindenféleképpen alkalmazni, ettől ebben az eset ben már el lehet térni, ami viszont megint visszahat az egész polgári törvénykönyvünkre, ennek az ország második legfontosabb törvényének az alapvető rendelkezéseire fog kihatni akkor az általunk hozott törvény, márpedig a Kormány sem állíthatja magáról, h ogy ilyen szándékkal nyújtotta volna be a kárpótlási törvényt. Ezért javaslom az igent tisztelt Háznak, hogy az 1020as szám alatt a Kormány által benyújtott kárpótlási törvény idevonatkozó rendelkezései, tehát 1. és 2. §a helyébe az én módosító indítvány omban írt rendelkezéseket fogadja el. Köszönöm a szót. (Gyér taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Katona Béla a Magyar Szocialista Párt részéről. Felszólaló: Dr. Katona Béla (MSZP) KATONA BÉLA, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ami kor tavaly december 3án a Kormány beterjesztette a kárpótlási törvényt, mi úgy gondoltuk, talán van esély arra, hogy olyan kompromisszum szülessen, amely a társadalom többsége számára elfogadható lesz. Úgy gondoltuk, hogy értelmes vitában képviselni lehet azoknak az érdekeit is, akiket az eredeti törvényjavaslat elfelejtett, s ezért mi is megtettük a jól átgondolt és összefüggő törvényjavaslatainkat. Ezek közül csak háromra szeretnék most emlékeztetni. Az elsőnél abból indultunk ki, hogy amikor a feleslege sen összehordott és többnyire alacsony hatékonysággal működő állami vagyont eladjuk azoknak, akik ezt esetleg majd jól tudják működtetni, akkor a bevétel szétosztásánál azt is meg kell néznünk, hogy miből keletkezett ez az állami vagyon, és mi a javaslatta l szemben legalább három fő forrást találtunk. Az egyik volt, amelyre a javaslat kitér, az állampolgároktól törvénytelenül elvett magántulajdon; a másik volt a külföldi kölcsönök; és a harmadik forrás, amiről ez a törvényjavaslat elfeledkezett, az azoknak a munkája, akik itt az elmúlt negyven évben tisztességesen dolgoztak, s a munkájuk ellenértékének csak egy részét vették föl bér formájában, a többivel hozzájárultak az állami vagyon növeléséhez. És mi úgy gondoltuk, hogy ennél a kárpótlásnál ezekre az emb erekre is gondolni kell. Úgy gondoltuk, nincs joga sem Kormánynak, sem pártoknak, sem Parlamentnek elfeledkezni róluk, hiszen míg ezek az emberek a gazdasági átalakulásnak csak a negatívumait fogják érezni – az inflációt, az áremelést és a munkanélkülisége t – , közben az általuk is létrehozott állami vagyon eladása során néhányan dúsgazdagok lesznek. Ezért javasoltuk, hogy a tulajdonosi kárpótlási jegy mellett vezessük be a dolgozói kárpótlási jegyet is. Ezzel ugyan ők sem lettek volna teljes mértékben anyag ilag kárpótolva, de legalább azt jeleztük volna, hogy itt, ebben a Parlamentben van 386 képviselő, aki tudja, hogy az elmúlt negyven évben, politikai rendszertől függetlenül, ebben az országban több millió ember volt, aki tisztességesen és becsületesen dol gozott. A módosító javaslataink második csomagja a mezőgazdasági munkából és a földből élőkre vonatkozik. Úgy gondoltuk, olyan megoldást keresünk, amelyik biztosítja, hogy az eddigi igazságtalanság jóvátevése nem okoz következő igazságtalanságokat; olyan m egoldást, hogy a jelenleg mezőgazdasági munkából élők, a földeken dolgozók ne kerülhessenek olyan helyzetbe, hogy megszűnnek az életfeltételeik, csak azért, mert korábban nem volt birtokuk. Nem akartuk elfogadni, hogy ezek a keményen dolgozó, többnyire tée szben dolgozó emberek esetleg olyan szituációba keveredhessenek, hogy munkanélkülivé váljanak, miközben az állam a saját földjeiből egymillió holdnyit jó pénzért értékesíteni fog.
