Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
12 Tisztelt Országgyűlés! Megkezdjük a napirendi pontok tárgyalását. Először a t ulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája következik. A törvényjavaslat új változatát az 1439es számo n kapták képviselőtársaim. Ez a Kormány által beterjesztett módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szöveget tartalmazza. Átadom a szót Balsai István igazságügyminiszternek, a napirendi pont előadójának. Miniszter urat illeti a szó. Dr. Balsai István igazságügyminiszter, a napirendi pont előadója BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy utaljak arra, hogy ennek a közismertebb nevén 1020as számú törvényjavaslatnak a parlamenti és a Parla menten kívüli vitája már jóval korábban elkezdődött. Behoztam Önöknek ide az utolsó két hét fontosabb napilapjaiból kifotózott fénymásolatokat. Súlyra is sok, természetesen nem a súlya minősíti a véleményeket. De ez is mutatja, tisztelt Képviselőtársaim, é s indokolja azt a kijelentést, amely nem először hangzik el itt a tisztelt Ház falai között, így sokszor közhelynek hat, most azonban nem, kimondhatom, hogy történelmi jelentőségű törvényjavaslatot terjesztek most az Országgyűlés elé. Ez nem más, mint a ki csit hosszú címűre sikeredett "A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról" szóló törvényjavaslat. Azt mondottam, hogy hosszú a cím, de pontos, mi jogászok igyeks zünk pontosságra törekedni. Három elemet szeretnék kiemelni a címből. Az egyik elem az, hogy állampolgárok tulajdonában okozott sérelmekről van szó, tehát természetes személyekről beszélünk, nem másról, csak az állampolgárokról. Ebben is majd rátérek, hogy milyen feltételekkel. A másik és a legfontosabb – és ezt nem győzöm hangsúlyozni – , részleges rendezésre teszünk javaslatot. Hogy miért, erről még sokat fogok beszélni. Önök is sokat fognak ehhez hozzászólni. A harmadik, szintén pontos eleme ennek a címne k, ennek a kicsit hosszú címnek, hogy kárpótlásról van szó, nem pedig kártalanításról, még kevésbé kártérítésről. Jogászok tudják, hogy mi a különbség a jogintézmények között. Nos, ennek a történelmi jelentőségűnek nevezett törvényjavaslatnak a jelentőségé t az is megadja, hogy a tisztelt Országgyűlés hivatott elvégezni a kor által reá háruló feladatot, létrehozni egy új és demokratikus államszervezetet, jól működő és fejlődő gazdaságot, és mindezekkel megteremteni az elégedett és jómódú állampolgárok hazájá t. Nagyon fontos, hogy a gazdaság stabil tulajdonviszonyok alapján álljon, ahol az állam garantálja a magántulajdon sérthetetlenségét. Ennek a feladatnak azonban addig nem tehetünk eleget, amíg nem nyújtunk elégtételt azoknak, akiket az elmúlt rendszerben igazságtalanság ért. Elvárja ezt az ország lakossága is, hiszen a mai napig közöttünk élnek azok, akiket önkényesen fosztottak meg akár egy élet munkájának az eredményétől, és akikben soha nem hunyt ki a remény, hogy egyszer elégtételt kapnak sérelmeikért. Erre kíván vállalkozni a most előterjesztésre kerülő törvényjavaslat, amelynek ismertetése örömteli, de egyúttal hálátlan feladat is számomra. Örömteli, mert elérkezett az a pillanat, amikor az állam helytáll az általa okozott sérelmekért, és hálátlan, me rt jól tudom, hogy tökéletes kárpótlást 4050 év elteltével nem lehet nyújtani. Nemcsak azért nem lehet, mert 40 év változásait lehetetlen meg nem történtté tenni, hanem azért sem, mert ez a 40 év, több mint egy emberöltő, sokak életéből visszavonhatatlanu l elveszett. Ellentmondásos feladatok állnak előttünk, hiszen – mint már említettem – a tulajdonviszonyok stabilizálása mellett végre kell hajtani a privatizációt, ami a tulajdonviszonyok mobilizálását kívánja meg, és közben úgy kell biztosí tani a volt tulajdonosok kárpótlását, hogy a jelenleg befektetni vágyó kül- és belföldi tőke bízhasson vállalkozása állandóságában és stabilitásában. Mindenekfelett pedig figyelembe kell venni országunk anyagi helyzetét, teljesítőképessége korlátozottságát , és a jövő generáció teherbírását és boldogulási esélyeit is.
