Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 15. hétfő a tavaszi ülésszak 17. napja - A Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
1074 is sok tekintetben az Alkotmánynak megfelelően fog rendelkezni a civil társadalom alapviszonyairól. Azzal is egyetértek, amit a miniszter úr mondott, hogy a magyar Polgá ri Törvénykönyv ahhoz képest, hogy 1959ben született egy olyan jogszabály, amelyet nem kell azonnal, sürgősen, gyorsan átalakítani. Némi módosítással időt hagyott nekünk az akkori jogalkotó, hogy kimunkált, a tudomány részvételével, a szakma részvételével egy olyan Polgári Törvénykönyvünk lehessen, amely hosszú időre megnyugtatóan rendezi ezeket a viszonyokat. Ugyanakkor teljesen egyértelmű, hogy a Polgári Törvénykönyv nem lehet a hatályos Alkotmánnyal ütköző. Nem ütközhet bele a gazdasági élet elemi követ elményeibe, és ezért bizonyos módosításokat már most – sőt az lett volna a jó, ha már korábban – végre tudunk hajtani a Polgári Törvénykönyvben. A kérdés az, hogy az előttünk fekvő javaslat megteszie ezeket a feltétlenül szükséges módosításokat, illetőleg ezek a módosítások megfelelneke az Alkotmánynak, illetőleg a magyar, illetőleg a modern jogi intézményeknek. Félek, hogy több tekintetben kevéssé felelnek meg. Én négy témáról szeretnék beszélni. Az egyik témakör az állam kizárólagos tulajdonának a köre, a másik témakör a tulajdon tartalma, a tulajdontárgyak köre. A harmadik témakör a kisajátítás ügye. A negyedik pedig a jogi személy, illetőleg a tulajdonelmélet ebben a módosításban. Az első témakör a kizárólagos állami tulajdonnal foglalkozik. Én azt his zem, hogy a kizárólagos állami tulajdonnak a határai jól mutatják, hogy mennyire nyílt társadalom az, amelyben éltek az egykorú állampolgárok. Hogyha széles a kizárólagos állami tulajdon, ha privilégiumok vannak a tulajdoni rendszerben, akkor az egy zárt t ársadalom, ahol nincsen piacgazdaság, és valószínűleg kevéssé jogállami ez a berendezkedés, ha nincsenek ilyen tárgyak, akkor valószínűleg egy jogállami berendezkedés van. Már a régi római jogban is voltak idők, amikor ismertek közcé lra rendelt dolgokat, amelyeknek korlátozták a forgalomképességét. Például a késői császárkorban a bíborcsigáét korlátozták, mondván, hogy ehhez csak a császárnak van a joga. Aztán, ugye, a feudalizmusban óriási területe volt a kizárólagos tulajdoni tárgya knak, mígnem ezzel a modern kapitalizmus végzett, és – úgy, ahogy Szájer József mondta – nem ismeretes ez a kategória a klasszikus polgári jogi jogelvek szerint működő jogrendszerekben. Aki visszahozta az új társadalmakba ezeket az intézményeket, az Vlagyi mir Iljics Lenin volt, aki a Szovjetunióban a NEPkorszakban azt mondta, hogy majdnem minden az államé, de azért adunk koncessziót a kapitalistáknak. És ezen az elven sok fejlődő ország is ismer ilyen szabályozást, hogy a közhatalom fenntartja a jogát nagy onnagyon sok dologra, de azért a külföldieknek és a belföldi kapitalistáknak koncessziót ad. Nézzük már meg a mi törvényjavaslatunkat, hogy ebben a tekintetben hogyan jár el. Valóban néhány apró pontban szűkíti a kizárólagos állami tulajdonnak a körét, mé gis a föld mélyének a kincsei kizárólagos állami tulajdonban maradnak, vagy a távközlési alaphálózat, vagy az erőművek és így tovább. Az a benyomásom, semmi sem indokolja azt, hogy ezek a kizárólagos tulajdoni tárgyak fennmaradjanak. Semmi sem indokolja me gítélésem szerint azt sem, hogy mondjuk a folyóvizek, csatornák, természetes csatornák, ezek medre kizárólagos állami tulajdonban legyen. A régi magyar jogrendszer nagyon jól megoldotta, a Dunán akkor is lehet hajózni, törvényes szolgalmat létesítettek a h ajózás biztosítására, a meder ellenben a parton levő tulajdonosnak a tulajdona lehetett. Ezért én megfontolásra javasolnám, tisztelt Képviselőtársaim, hogy ezt a kört töröljük a köztársaság Polgári Törvénykönyvéből. Tudom ugyanakkor, hogy ha ezt megtennénk , akkor sok jogágat újra kellene szabályozni. A bányajogot új alapra kellene helyezni, a vízjogot új alapra kellene helyezni. Elképzelhető, hogy ezen rendelkezések hatálybaléptetését fél évvel vagy egy évvel el lehetne halasztani, mindazonáltal ezeket a lé péseket meg kellene tenni. De nemcsak elvi jelentősége van ezeknek a döntéseknek, hanem nagyon kemény gazdasági jelentősége. Ha mi azt szeretnénk, hogy telefon legyen ebben az országban, akkor ne akarjuk, hogy a
