Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
108 plenáris ülés előtt képviselőtársaimnak elmondjam, amit szívük joguk szerint a bizottsági tanácsokat figyelembe véve szavazzanak meg. Az egyik módosító javasla tom a járulék levonásának hatálybaléptetését érintette. A törvényjavaslat márciussal lépne életbe, de úgy szól, hogy a második félév első hónapjának az első béreinél kell figyelembe venni a járuléklevonást, mind a dolgozók, mind a munkáltatók esetében. Az általános vitában elmondtam, hogy mindenképpen kell alapokat képeznünk, arra forrásoldalt, hogy a törvény szelleme szerint jól megítélt járulékokat, szolgáltatásokat, vállalkozáshoz segítést valóban forrásoldalról is biztosítani lehessen. Az azonban most, 1991. januárjában, illetve most február 5én csak hipotézis valamennyi felelős vezető, politikus és közgazdász esetében, hogy egy mai gazdasági helyzetben az év folyamán hogyan fog alakulni a munkanélküliek száma. Márpedig a forrásoldal, amit e mögé kell b iztosítani, ettől a számtól igen erősen függ. Vannak, akik 100 ezerre várják, vannak akik 200 ezerre, vannak, akik ezt meghaladó munkanélküliség elérését várják az év végére. Gondolom egyértelmű, hogy nem ugyanannyi forrásra van szükség akkor, ha a munkané lküliség szintje a mai szinten marad, vagy enyhén növekszik és nem annyira, ha 150 ezer embernek, 200 ezer embernek vagy azt meghaladó embernek kell biztosítani. Miután a költségvetés vitájakor többek között 9 milliárd forintot helyeztünk el abba az alapba , amelynek a forrását biztosítja, ebből indult ki az a gondolat, hogy nem kellene most eldönteni, hogy minden körülmények között az év közepén bevezetjük a forrásoldal másik részét biztosító járuléklevonást. Nem szabadna ezt most eldönteni azért sem, mert azt hiszem, hogy abban sincs vita képviselőtársaim és köztem, hogy a magyar lakosság és a magyar gazdálkodói kör további elvonásokkal, további szigorításokkal már nem terhelhető ebben az évben. Ezt a költségvetés, az adótörvények tervezésekor, azt hiszem, mindenki elfogadta, és nem terveztük további elvonások bevezetését ebben a körben. Ezért én magam, közgazdászként sem tudom elképzelni, hogy ezeket az egyébként helyes elvonási helyeket – amik a világon mindenhol léteznek, ahol maga a munkavállaló és a mun káltató is vállal kockázatot – csak úgy szabad bevezetni, ha ezzel egyidőben az egyéb, központi elvonási forrásokat arányosan csökkentik. Valószínűleg azok csökkentésével megteremtődik az érintetteknél a forrásoldala annak, hogy egy egyébként jobban, célzo ttabban működő járulékfizetési rendszerrel egy korszerűbb módszerre áttérjünk. De nem lehet a kettőben időbeli átfedés. A helyi adóknál is ugyanez a legsúlyosabb hiba, amit – megítélésem szerint – a Parlament elkövetett: a helyi adókra szükség van, de nem átfedéssel, hogy majd valamikor, ennek megfelelően, csökkenteni fogjuk a helyi adókat. Most elkövetjük – a tervezet elköveti – ezt egy másik törvény kapcsán. Ugyanakkor indokolatlan, mert nem állítható egyértelműen, hogy erre a forrásra minden körülmények között szükség van, hogy például a pénzügyminiszter úr új gazdaságpolitikai elképzelései által meginduló esetleges fordulat kapcsán is, a munkanélküliség olyan negatív irányú pályát fog tartani az év hátra lévő részében. Ezt a koncepciót még sem én, sem ké pviselőtársaim nem ismerjük. Nagyon remélem, hogy a gazdaságnak a munkavállalás oldaláról egy olyan gazdaságpolitikát fog ígérni, amely feloldja azt az ellentmondást, amit nem értett meg az általános vita kapcsán egy MSZPs képviselőtársam igazán, amikor é n azt mondtam, hogy munkanélküliség és hiánygazdaság legalábbis a gazdaságpolitikában valami hibára utal, valamit sejtet. Valószínűleg fel lehet oldani, és – bár a munkanélküliség eszközrendszerét meg kell teremteni, sokkal inkább azért félünk a munkanélkü liségtől, mert nincs meg az a gazdaságpolitikai elem, ahová mondjuk át lehetne képezni azokat az embereket, akik munkanélkülivé váltak. Ma csak általában beszélünk átképzésről, és nem látjuk azt a gazdasági növekedési pályát, amely a leépülő gazdaság melle tt mint új szereplő megjelenik. Én remélem, hogy 1991ben ez a fordulat megtörténik, ez a gazdasági pálya felismerhetővé válik. Ezért állítom, hogy egy tudatos és jó irányú gazdaságpolitikai elmozdulás esetén nincs is szükség erre a második forrásnemre – d e ha igen, akkor is az év közepén, amikor már nyilvánvalóvá válik ez, amikor megközelítettük az eddig létező források felélését. Akkor is joga van a Parlamentnek elővenni akár ezt a törvényt, akár a költségvetést, és megnézni, hogy a hátralévő időszak forr ásoldalát, ha kell, hogyan és milyen módon kell megoldani. Most dönteni róla – amikor csak rossz megoldásról lehetne
