Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
109 dönteni, hiszen egy időben sincs módunk a központi, az eddig elfogadott terheket csökkenteni – szerintem nem szabadna. Ezt szolgálja az a j avaslat, hogy maga a járuléklevonás, tehát a helyes irányú elmozdulás a forrásoldalban 1992. január 1jén induljon. A javaslatot a szociális bizottság nem támogatja – ezt nyilván jól meg tudja majd indokolni saját maga. Biztos átérzi annak a lehetőségét, h ogy a munkavállalók terhei növelhetők még ebben az évben annak érdekében, hogy egy biztosítás forrása képződjön. A gazdasági és a költségvetési bizottság sem támogatja – szíve joga, én csak szerettem volna elmondani az elhangzott érveket. Nem támogatja ell enben az alkotmányügyi bizottság sem. Én a plenáris ülésen egyszer már szóvá tettem, és ezen túl minden alkalommal szóvá fogom tenni, hogy szeretném, ha szakmai kérdésekben – és ez szakkérdés, hiszen a forrásoldal megteremtésének az időpontjáról van szó – azok a bizottságok hozzanak bizottsági állásfoglalást, amelyek értenek is hozzá, amelyeknek ez a szakterületük. Én a magam részéről kérem képviselőtársaimat, hogy ne vegyék figyelembe ennek a bizottságnak a véleményét. Minden képviselőjét őszintén tisztele m, meggyőződése szerint szavazhat, de bizottsági véleményt, kérem, ne alkosson legközelebb ilyen esetben. (Taps a bal oldalról.) A másik módosító javaslatom lényege az, hogy ha a járulékelvonás oldalán nincs maximálva a biztosítási járulék – ahogy a tervez etben szerepel – akkor a szolgáltatás oldaláról sem illik a biztosítási gyakorlatban maximálni. Minden megoldás elképzelhető. Számomra a szimpatikusabb – miután egy átmeneti időszak biztosítási szolgáltatásáról van szó – maximálni, mondjuk, a minimálbér há romszorosában a kifizetést, ahogy a tervezetben szerepel, de akkor korrektül csak az képzelhető el, hogy a járulék levonásánál is ugyanez a határ legyen megszabva. Ha ez nem megy, ha ennek a technikáját nem lehet a törvénybe beépíteni, akkor viszont, igeni s meggyőződésem, hogy a szolgáltatási oldal maximumát el kell törölni. Úgy gondolom, a Kormányban is vannak olyan tagok, akik ezzel a véleménnyel egyetértenek. Éppen a nyugdíjszabályozásunk kapcsán Surján László népjóléti miniszter úr elmondta, hogy elhib ázott volt az a nyugdíjjáruléklevonási rendszer, ami eddig Magyarországon működött és működik ma is, amelyik olyan esetben sem maximálja az elvonást, mikor maximálja a szolgáltatást. Ő azt mondta, hogy ebben az évben ettől a hibájától ezt a törvényt még n em lehetett megszabadítani, de ígéri, hogy a nyugdíjtörvény koncepciójában csak úgy lehet szó a járulék maximálásáról, ha az elvonást is maximálni fogják. Most új törvényt vezetünk be. Talán az érintett szakminiszter gondolatát is szeretném, ha elfogadnák – én száz százalékig egyetértek vele: most nincsen kényszerpálya, kérem! Nem kellene azt a hibát beépíteni, amit hibásnak minősít majd minden szakember, minden biztosításban, a nyugdíjbiztosításunk kapcsán, nem kellene elsiklani felette. Meggyőződésem szer int a két megoldás közül valamelyiket választani kell, tehát összhangba kell hozni a szolgáltatást és a biztosítások díját. A javaslatot sem a szociális bizottság, sem a gazdasági, sem a költségvetési bizottság nem támogatta – lelke rajta. Az érveimet képv iselőtársaim hallották. Még egyszer megerősítem: ezt a javaslatot sem támogatta az alkotmányügyi bizottság. Meggyőződésem, hogy a biztosítási szakmában sem ők a legjáratosabbak, tehát bizottsági véleményükkel nem azért nem értek egyet, mert nemleges, hanem azzal nem értek egyet, hogy véleményt alkottak. Következő módosító javaslatom talán még komolyabb gazdasági kérdést vet fel. A forrásoldalról a törvénytervezetbe – rutinból, félek attól, hogy nem lesz elégséges a forrás – bekerült – meggyőződésem szerint csak ilyen megközelítésből, hogy a forrását fogja biztosítani 1991ben többek között a privatizációból származó bevétel. Én nem tudom, de szívesen hallanám erről a pénzügyminiszter úr véleményét, amikor forrásként akarjuk felhasználni a magyar társadalom v agyonát, azaz folyó költségvetési kiadás pótlásául szolgálna a privatizációs vagyon. Én magam tudom, több évtizeden keresztül volt hibás gazdaságpolitika – amit úgy gondolom, pénzügyminiszterünk is hibásnak minősít ennek kapcsán – , amely a költségvetés for rásoldalára használta a vagyonfelélést. Ebben nyilván váltás történt azonban kéthárom éve. Nem tudom a pontos időpontot, de azt biztosan tudom, hogy 1989re és 1990re a Nemzetközi Valuta Alappal
