Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 15. hétfő a tavaszi ülésszak 17. napja - A Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
1066 szerveik, és egyéb államigazgatási hatáskörök szempontjából rendet teremtő törvényjavaslat 50. §a tartalmazza ezt a Ptk. módosításban hiányként a bizottság által felmerült kifogást. Ez egy tudatos döntés nek az eredménye. Arra gondoltunk ugyanis, hogy az önkormányzatokat érintő programcsomagba kell kerülni minden olyan kérdésnek, ami önkormányzati témát jelent és az önkormányzati hatáskörökkel függ össze. Arra gondoltunk – és erre minden reményünk megvolt – , hogy az önkormányzatot érintő nagy fontosságú rendelkezések nyilván hamarabb hatályba fognak lépni, mint ahogyan a jelen tárgyalásra kerülő Ptk. módosítása. Sajátos eset, hogy a két törvényjavaslatot most éppen egymást követően napirendként tárgyalja a Parlament. Most, tisztelt Országgyűlés, visszatérnék ahhoz a gondolathoz, hogy mi az a Ptk.ban meglévő koherencia, amely nem indokolja a halaszthatatlan és nagy terjedelmű felülvizsgálatot. A Ptk. nem kétségesen – leszámítva most egyes teljesen idejétmúlt és, hogy úgy mondjam, ráaggatott intézményeket – időtállónak bizonyult. Tulajdonképpen sem a politikai, sem a gazdasági rendszerváltozás sodrásában nem tekinthető egy megroggyant és összeroppanni készülő jogszabálynak. Nyilvánvalóan ez annak tulajdoníthat ó, hogy a Ptk. annak idején, még alkotói szerint is, az akkori magánjogi joganyagot precipitálta, és tulajdonképpen ellenállt ez a joganyag még az ideológiai átformálás mindenféle törekvéseinek is, és végeredményben a Polgári Törvénykönyv alapvető intézmén ye soha nem tudott igazán gyökeret ereszteni a szocialista jogrendszer talajában. Tulajdonképpen egyértelműen, még ha ezt leplezni is igyekeztek, a Ptk. az áru tulajdonjogon alapuló jogintézményeket kodifikált, tehát a szocialista jelleget, amit neki tulaj donítottak, inkább a fölé épített gazdaságirányítási jogszabályok, illetőleg a körülötte lévő jogi infrastruktúra testesítette meg. Ez az oka annak, hogyha ezeket a mögöttes, illetve körülvevő szocialista jellegű, úgynevezett szocialista jellegű szabályany agot lehántjuk, akkor a Ptk. még ma is életképesnek tűnik, sőt alkalmazása tulajdonképpen igazán nagy nehézséget a jogalkalmazónak nem okoz, szemben más jogterületek alapvető jogszabályaival összehasonlítva. A történelmi jogi szabályokkal kapcsolatban, azo knak alaposabb kigyomlálását és a szerződésekre vonatkozó szabályok továbbfejlesztését nyilvánvalóan az újrakodifikálás során kell majd elvégezni. Megkönnyíti ezt az a körülmény is, hogy a Polgári Törvénykönyv – nevéből is eredően – által szabályozott jogv iszonyok alanya a polgár, az a polgár, akit ugyan vagyonától, lehetőségeitől, tulajdonától alaposan megfosztottak, de mégis, most is ott van a Polgári Törvénykönyv paragrafusai között, és arra vár, hogy a létét reális alapra helyezzük, tulajdonára, lehetős égeire és vállalkozó kedvére illetően olyan jogszabályokat hozzunk a Polgári Törvénykönyvtől függetlenül, mely pozícióját megerősíti. Ez tehát nem elsősorban a Polgári Törvénykö nyv feladata. A tulajdonviszonyok rendezése, a gazdaság átalakítása, a piaci viszonyok kiépítése, ezekre a folyamatokra vonatkozó jogszabályok területe az úgynevezett gazdasági jogalkotásra tartozik. Feltétlenül szükséges azonban, hogy a Ptk. szabályai ezt ne akadályozzák és lehetőleg elő is segítsék, és mindenképpen biztosítsák azokat a feltételeket, amelyek ennek a működőképességnek az eléréséhez szükségesek. Ezek után, tisztelt Országgyűlés, rátérve a törvényjavaslat lényegesebb rendelkezéseire, mindenek előtt néhány szót szeretnék szólni az úgynevezett alapelvekről, a Polgári Törvénykönyv fontos alapelveivel kapcsolatos módosítás lényegéről. Azt hiszem, ismeretes az, hogy az alapelvi rendelkezések az egész kódex legjellemzőbb vonásait foglalják magukba, u gyanakkor gyakorlati jelentőséggel is bírnak, hiszen egyrészt értelmező szerepet, illetőleg hézagpótló szerepet töltenek be a joggyakorlat során, úgyhogy egyáltalán nem érdektelen ezzel kapcsolatban végigtekinteni, hogy melyek azok az alapelvek, amelyeknek fenntartását nem látjuk indokoltnak, illetőleg megváltozott tartalommal látjuk indokoltnak. Mindenképpen le kell mondanunk a szükségletkielégítés elvéről. Ez ugyanis – azt hiszem, ez nem igényel különösebb magyarázatot és indokolást – ma már nem számíthat rendszermeghatározó elvnek. A szükségletkielégítésre épülő polgári jogviszonyok kudarcát mindannyiunk a saját bőrünkön tapasztalhattuk.
