Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 28. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 14. napja - A fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÉCS IMRE (SZDSZ)
829 Nem elég, hogy a lakhatás állampolgári joga és a lakás tulajdonjoga ma sincs különválasztva, és a bérleti jog kvázi tulajdonjogké nt működik, amin például a lakásprivatizáció sem segít, ugyanakkor a fővárosi szabályozású bérlakásgazdálkodás mellett a kerületeknél továbbra is több tízezer rászoruló ostromolja a helyi lakásosztályokat, s ha nem akarjuk az embereket becsapni, akkor tov ább kellene irányítani a várakozókat, és becsületesen ki kellene jelenteni, hogy a kerületek jelentős részénél nincs lakáskiutalásra lehetőség. Gondoljunk csak arra, hogy az új lakótelepek építésével a meggondolatlan utalások következtében hogy szétzúzták azokat a közösségeket, amelyek a peremkerületekben, szanálásra ítélt peremkerületekben voltak, és teljesen atomizált, új alvóvárosokat hoztak létre. Az egységes és működő fővárost mint célt mindenki elfogadja. Csak azt is tisztán kell látni a törvénytervez et egyes fejezeteinél, miszerint a fővárosi és a kerületi tulajdon tekintetében a fenti tény állandó összeütközést jelent. Például egy kerületben van egy 10 ezer vagy egy 1000 négyzetméteres állami helyiség, fizikailag egy adott területen van, de ugyanakko r a bérlőkijelölés joga a fővárost illeti meg. De hasonló gond lehet a főváros részéről, ha például metróépítést folytat, és az ehhez kapcsolódó területek tulajdonlására van szüksége. A gazdálkodás csak olyan szabályok alapján lehetséges, melyek az egyenlő alapjogokat nem sértik a főváros és a kerületek között, azok vonatkozásában. Ez a fővárosi koncepció a kerületi önkormányzatok önállóságát már alapvetően veszélyezteti, és autonóm mozgásterületük annyira beszűkül, hogy működésük igen korlátozódik, helyenk ént lehetetlenné is válik. Ilyen körülmények között a gazdálkodásban továbbra is a csökkenő állami költségvetésből befolyó támogatások maradnak a meghatározóak, pedig az elosztási rendszer fenti konzerválása alapvetően idegen a kialakuló piaci környezettől . Lényeges gondnak tekintjük azt is, hogy a törvényjavaslatnál hiányoznak az egyenlő alapjogokból eredő, feltétlenül szükséges kölcsönös garanciák, azaz vagy a fővárosnál van a jog, és a kerületeknél az egyeztetés és a garanciák joga, vagy fordítva. Ebben a tervezetben nincs a kerületeknek olyan tényleges garanciális lehetősége, amivel valóban érvényesíteni tudnák saját érdekeiket, mivel a tényleges érdekegyeztetés látható hiányát egyáltalán nem képes pótolni a szövegben előforduló, igen tágan értelmezhető bevonás, amely valamiféle meghallgatást jelent, de hogy mi történik utána, arról nem tud senki semmit. Ugyanilyen óriási probléma, hogy a javaslat nem rendelkezik a jelenlegi fővárosi rendeletek érvényességéről, hatályáról, hiszen ezek jelentős része jelen leg is súlyosan szembenáll a szabadon választott önkormányzatok alkotmányos alapjogaival. Ezért a tulajdonviszonyok rendezése kapcsán ezzel kapcsolatos módosító javaslatokat kívánunk tenni. Ugyanis, ha nem gondoskodunk erről, akkor a törvény erejénél fogva továbbra is hatályban maradnának ezek az önkormányzati törvényt és az Alkotmányt sértő rendelkezések. Ez a tervezet szinte nyíltan átveszi a kétszintű tanácsi rendszert, számos, szinte korlátlanul értelmezhető fővárosi jogkört megtartva és biztosítva. Leh et ezt is, hiszen ez csak politikai kérdés, politikai döntés kérdése, de akkor legyünk konzekvensek, mivel ezzel együtt következésképpen módosítani kellene az Alkotmányt is. Mi a választási kampány során azt hirdettük, hogy önálló, erős kerületek lesznek, és így például Újpesten, Rákospalotán, Csepelen, Lipótvárosban vagy Pestszentlőrincen ismét beindulhatna a rég áhított területi önfejlődés, annál is inkább, mivel a központi fejlesztési lehetőségek egyre szűkülnek, és ezen keresztül valósulhatna meg egy ig azán működőképes, nem vízfejű főváros. Sajnálattal kell végül leszögeznünk, hogy ez a várva várt fővárosi törvény, mely a 22 fővárosi önkormányzat helyzetét hivatott rendezni egy zavartalanul működő főváros érdekében, biztosítva ezáltal a területi önfejlőd ést, autonómiát és az alkotmányos alapjogok tiszteletben tartását, ismételten rossznak bizonyul, és beláthatatlan veszélyeket rejt magában. A javaslatban leírt feladatok és hatáskörök, valamint a hozzárendelt vagyon és gazdálkodás koncepciója alapján a ren dszerváltás és az új fővárosi modell helyett csak annyit lehet mondani a törvénytervezetről, hogy az bizony
