Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 28. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 14. napja - A fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÉCS IMRE (SZDSZ)
828 Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát – mint jeleztem – később folytatjuk e tárgykörben. Soron következik a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának a folytatása. Elsőként szót kér dr. Török Ferenc képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetségétől. TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Én ebben a pillanatban érkeztem külföldről, egy kis időt kérek, addig ha valaki mást meg tetszene szólítani. ELNÖK (Dornb ach Alajos) : Akkor következik Mécs Imre képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Mécs Imre (SZDSZ) MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Dr. Török Ferenccel Rákospalota, Újpalota, Pestújhely és Újpest képvise lői vagyunk – Újpest egy részének képviselői – , e minőségünkben kívánunk hozzászólni és felszólalni a törvényjavaslathoz, tekintettel arra, hogy ehhez a törvényjavaslathoz igen nemes veretű idézetekkel szóltak eddig hozzá, Kölcsey és Széchenyi idézettel, é n mint a József körúton felnevelkedett urbánus csemete egy másik urbánus nagy világhírű írónak a mondásával kezdeném, aki ott lakott nem messze tőlünk, igaz, hogy 50 évvel korábban. Molnár Ferencről van szó, aki azt mondta, hogy "Be szép város ez a Pest, k ár, hogy Pesten van." Úgy gondolom, hogy rendkívül becses a fővárosunk, nagyon vigyázzunk rá, és nagyon fontos, hogy az ország fővárosa valóban szép legyen, egységes legyen és a közös érdekei artikulálódjanak. De ugyanúgy rendkívül értéket jelent a lokálpa triotizmus, rendkívüli értéket jelent Budapestet alkotó egykori városok, nagyközségek önálló életet élő kerületeknek az önállósága, az, amely olyan felhajtó erőt jelent, amelyről nem mondhatunk le, különösen most, ezekben a nehéz időkben. Úgy gondoljuk, ho gy a kerületek önállóságának a biztosítása mellett kompromisszumra kell jutni, hogy a fővárosi tudat is artikulálódjon, de ezt nagyon pontosan és jól le kell rögzítenünk a törvényben, mert ahogy a római jogi közmondás is mondja, hogy "Bona pacta clara amit itia", ha jól rögzítjük, ha megfelelő paktum lesz a kerületek, az egyköri önálló városok és nagyközségek, valamint a főváros igazgatása között és önkormányzata között, akkor a főváros jól fog működni, és jól fogjuk magunkat érezni a kerületeiben. Sajnos a beterjesztett törvényjavaslat igen sok tekintetben nem szolgálja ezt a nemes célt. Az Alkotmány IX. fejezetének 43. § (1) bekezdése világosan rögzíti, hogy a helyi önkormányzatok alapjogai egyenlőek. De sajnos a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzat okról szóló törvényjavaslatban nem ez van, mivel a tervezet rögtön így kezdődik: Budapest főváros kétszintű önkormányzata. Ezzel rögtön hierarchikusan rangsorolódtak is az önkormányzatok. Ma is zavaros a helyzet Budapest vonatkozásában, hiszen az átmeneti szabályozással konzervált kétszintű rendszerben az Alkotmány 44/A §a alapján az önkormányzati tulajdon továbbra is tisztázatlan kérdés marad. Az önkormányzati törvény 107. §a alapján a volt tanácsi IKV szervek kezelésében lévő állami bérlakások 1990. sze ptember 30ától a helyi önkormányzatok tulajdonába kerültek. A probléma csak az, hogy melyikébe – a főváros vagy a kerületek tulajdonába? A látszólagos evidencia ellenére a fővárosi törvényjavaslat a bérlakásgazdálkodást fővárosi feladatnak tekinti, miköz ben az Alkotmány 44/A § b) pontja szerint a helyi önkormányzat önállóan gyakorolja a tulajdonost megillető jogokat. A fővárosban gyakorlatilag új állami lakás nincs, tehát egy véges számú állományról van szó, ahol ezek szerint továbbra is rendezetlen marad az a tény, hogy a tulajdonnal szabadon rendelkezhetnek az önkormányzatok, és ezt nem korlátozhatja senki – a törvény szerint.
