Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 22. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
780 kifejezést, mi ezen megpróbálunk túllenni. Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy megpróbáljuk a fogyasztói ártámogatást – ez körülbelül 4,2 milliárd forint – vagy annak legalábbis egy bizonyos részét szociálpolitikai megoldások útján valahogy érvényesíteni. Értsék meg a képviselő urak, hogy ezt a p énzt akkor inkább adjuk oda a magyar kisnyugdíjasoknak, adjuk oda a gyermekeknek, mint hogy exportártámogatást adjunk valaki egészen másnak. A miniszter rendelkezésére áll még bizonyos fokú olyan exporttámogatás a termelői, tehát a fogyasztói támogatáson kívül, amelyet próbálunk mindjárt az első időszakban bevetni. Átcsoportosítjuk az exportártámogatást. Ebben a kérdésben azonban nagyon kérem a Népjóléti Minisztérium és a Kereskedelmi Minisztérium segítségét. Tessék megérteni, hogy ez nemcsak a Földművelés ügyi Minisztérium kérdése, ez nemcsak egy egyszerű, sima ágazati kérdés. Itt kitért Gaál Antal képviselő úr – és éreztem a kérdése mögött – a fajtakérdésre. Nem akarok ebbe a szakmai témába belemenni, annyit azonban szeretnék megmondani, hogy a nálunk term elő és gazdaságosan termelő holsteinfríz a sok hígtejet termelő állatfajok közül az egyik leggazdaságosabban termelő, és nem tehet arról, hogy ő magasan termel, sokat termel és gazdaságosan termel, ez nem az ő hibája. Számunkra nem lenne egészséges dolog és szakmailag kifogásolható, hogyha a gépromboló takácsok módjára most mi ezt a fajtát akarnánk tönkretenni. Gazdaságpolitikai irányításra van szükség. Meg kell határozni a mennyiséget és át kell váltani. Nekünk rendelkezésre állnak nem ilyen ősrégi rombol ó módszerek, ott van a kezünkben a csúcstechnológia, amely csúcstechnológiát egyáltalán, tehát adott esetben éppen a biotechnikát ugyanúgy tudjuk alkalmazni a kistermelő szektorban a magángazdaságoknál, mint a mostani nagyüzemekben. Még valamit szeretnék e lmondani a képviselő úrnak. Ezeket a monopóliumokat nem a piac hozta létre. Ebből következik, hogy nekünk államigazgatási felelősségünk ezt a kérdést megoldani. Nyilvánvalóan mindent meg kell tennünk, hogy a nagy trösztök, illetve a nagy monopóliumok, nagy vállalatok mellett más lehetőségeket is teremtsünk, amelyek ezt a fölösleget levezetik, segítsenek levezetni; olyan kereskedelmi egységeket kell létrehoznunk. Ebben a kérdésben is léptünk, a hétfői vezetői megbeszélésen már megegyeztünk. Kidolgozzuk a jogi szabályozását, milyen állategészségügyi, milyen élelmiszerhigiénés, milyen közegészségügyi feltételei vannak annak, hogy a fogyasztói tejet kisebb egységekben a termelő és a fogyasztó közötti lánckereskedelemnek szinte a megszakításával a lehető leggyorsa bban olcsóbb áron el tudjuk juttatni a dolgozókhoz. (Taps.) Valamit azonban szeretnék kérni a kereskedelemtől is. Ebben az esetben, hogyha az élelmiszerfelhozók árat csökkentenek, jogos követelése a lakosságnak, hogy a kereskedelem ezt érvényesítse és jele njen meg a fogyasztói árakban ez is. Most úgy látszik, ezek a törekvések, amelyeket hirtelen elmondtam, tűzoltómunkát jelentenek, pedig higgyék el, kérem, hogy nem azok. Mi ezt szeretnénk beilleszteni egy nagyon kemény stratégiába, és hosszú távon ezt a té mát tenyésztéspolitikai irányítással, a piacról történt komoly informálással, a kereskedelemnek a reformjával megoldani. Ehhez kérem mindenki segítségét. Kérem az Országgyűlést és a képviselő urat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. (Taps.) ELNÖ K (Vörös Vince) : Köszönöm Gergátz Elemér miniszter úr válaszát. Megkérdezem Gaál Antal képviselőtársamat, egyetérte a miniszteri válasszal. GAÁL ANTAL, DR. (MDF) Befolyásolja válaszomat az is, tudomásul veszem, hogy a tárca új vezetés alá került, s az in formáció az első, amely ilyenkor a miniszter feladata és lehetősége. Figyelembe veszem, hogy egy olyan területről van szó, amelyben az ország egyik legfelkészültebb szakembere került a miniszteri tárca élére, de ugyanakkor azt is meg kell mondanom, mivel k érdésem olyan jellegű volt, ami végül is második részében hosszabb távú feladat, úgy gondolom – ha el is fogadom most az interpellációra
