Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 21. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
722 Nagyon fontosnak tartom, képviselőtársaimmal egyetértek, de fontos a hangsúlyozása, hogy ez nem szembeállítást jelent, ez nem azt mondja ki, hogy ha nem vonnánk el további forrásokat most a munkaválla lótól és a munkáltatótól, akkor biztos, hogy szóba jönne a Társadalombiztosítási Alap, és az például szembeállítaná a nyugdíjasokat és a munkanélkülieket. Én nagyon szeretném, ha olyan Parlamentben dolgoznánk, ahol ilyen fel sem merül. Egy költségvetésnek több száz tényezőből áll a bevételi oldala, több száz tényezőből áll a kiadási oldala, és csak az alkalmaz ilyen összehasonlításokat, aki ezt valamilyen módon manipulációs céllal vagy szándékosan teszi. Egyszerűen vannak kötelességek a kiadási oldalon, van nak lehetőségek a bevételi oldalon, ezek között kell az összhangot megtalálni. Én azt hiszem, hogy a helyi adóknál is a szavazás megmutatta, hogy képviselőtársaim keményen morfondíroznak: bevezethetőe újabb központosítás, újabb elvonás ebben a társadalomb an; azt hiszem, hogy a szavazás erre egyértelmű választ adott. Ugyan megszavazta a Parlament, de talán nagyon kevésen múlott, hogy ezt mégsem tette. Pedig nem rossz adónemről volt szó, a világ fejlett területe bizonyítja, hogy van rá szükség, sokkal jobban működik az adórendszernek olyan területe is, amely a helyi sajátosságokhoz igazodik, a helyi adókhoz. De a mai magyar központosítási mértékekben ezt csak átcsoportosítással lehetett volna korrektül, megnyugtatóan bevezetni. Nyilván egészen más szavazatra került volna sor a Parlamentben. Én itt is ezt hiszem. Egészen biztos vagyok benne, hogy kell nevesített forrás. A munkanélkülivé válónak kell biztosíték arra, hogy a munkanélküliség kezelhető legyen, hogy akár az átképzésnek forrásai alakuljanak ki, mégho zzá nevesített forrásai. De nem tudom elképzelni a mai központosítási szint növelését, hanem csak úgy tudnám elképzelni ennek a bevezetését, ha egyidejűleg más források csökkennek. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a javaslaton belül jónéhány kérdés, mégh ozzá fontos, vagy ab variációban van, és ott van olyan variáció, amelyik elfogadhatatlan; vagy nem igazán magyarázza a variációk közötti különbséget, vagy ami mögötte van. Így szerepel, és az előző mondataimmal összhangban van annak felvetése is, hogy pél dául a munkavállaló által fizetett, a tervezet szerinti fizetett járadék összege az adóalapból levonható legyen avagy sem. Pedig nem ilyen bonyolult közgazdaságilag, képviselőtársaim, ez a kérdés. Amennyiben az adóalapból a járadék levonható, akkor a jutta tásnak adómentesnek kell lenni, hiszen az adót valamikor megfizettük. Amennyiben úgy dönt a Képviselőház, hogy az adóalapból nem vonható le, akkor megfizetjük az adót, és utána akkor kell a juttatásnak adómentesnek lenni. Ha azt mondjuk, hogy az adóalapból levonható, viszont maga az állampolgár nem jutott a jövedelemhez, akkor pedig a juttatás válik adókötelezetté, mert így működik egy adózási mechanizmus. Én természetesen – és azt hiszem, a nemzetközi gyakorlattal is összhangban – ezt az utóbbit javaslom. Nem szabad ugyanis adóztatni olyan jövedelmet, amire az állampolgár – amikor éppen a fizetését vagy a jövedelmét felveszi – nem tesz szert. Tehát ezt a jövedelmet nem szabad megadóztatni. Ellenben amikor a jövedelmet megkapja, akkor a jövedelem forrásától függetlenül kell az általános normatívák, elvek alapján adókötelezettséggel terhelni. Nem tudom igazán támogatni – sőt én nem fogom támogatni – az előterjesztés azon gondolatát, amely a privatizációs bevételek egyes részének az alapba való átcsoportosításá t teszi lehetővé. Nagyon fontosnak tartom, hogy ennek a társadalomnak, a gazdaságnak ma az egyik nagy gondja az óriási államadóssága, ugyanakkor óriási lehetőség van a nagy államadósság mögött, és van egy nagy társadalmi vagyon is, amit ha privatizálunk, a kkor a kettő kiüti egymást, és már sokkal jobban állunk, mint hisszük, képviselőtársaim. Nagyon sok nyugati állam örülne, akinek egy főre vetítve kisebb államadóssága van, mint nekünk, örülne, ha az ő államadósságai mögött állna ugyanakkora társadalmi vagy on. A mi adósságaink mögött kétszeres társadalmi vagyon áll, tehát ha egyszer komolyan fogjuk venni a privatizációt, akkor ez önmagát felszámolja. De csak akkor, ha a privatizáció forrásait kizárólag ennek a célnak megfelelően használjuk fel, tehát nem ott , ahol a
