Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 21. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
723 költségvetés bajban van, vagy biztosításon belül, a költségvetési forrásokat kellene biztosítani, hiszen akkor feléljük az állam tárgyi vagyonát, és megmarad az adósság, amit valamiből ki kellene fizetni. Én kizárólag az adósságállománynál is – an nak idején javasoltam – a nyugdíjaknál tudtam elképzelni a privatizációs bevétel szembeállítását, hiszen a nyugdíjakból nem képződött az az állami alap az elmúlt évtizedekben, az a nevesített alap, ami forrást jelentett volna. Márpedig képződött, csak nem lett nevesítve, így elképzelhetőnek, sőt fontosnak tartottam volna ott megfelelő háttérforrásként felhasználni. Képviselőtársaimtól elhangzott – én lassan a végére érek a gondolataimnak, de képviselőtársamtól elhangzott – , hogy az újonnan alakuló magánszek tor milyen lehetőséget biztosít munkaalkalmakként, mennyire kell nekünk a munkanélküliséggel számolni. Én ezt a törvényt úgy kezdtem: nagyon fontosnak tartom. De képviselőtársaimnak konokul állítom, hogy Magyarországon a munkanélküliség rémképe egy kicsit túlragozott, és én bízom benne, hogy képviselőtársaimnak nem lesz igaza, de ezt nem ezen a területen fogjuk túlteljesíteni, a munkanélküliségben a tervet. Tudniillik hiánygazdaság és munkanélküliség együtt, az legalábbis a közgazdászoknak kicsit gyanús fog alom, meggyőződésem szerint nem túl jó gazdaságpolitikára utal. Valószínűleg ha a gazdaságpolitika le fogja tudni tenni a garast megfelelő pontok mellett, ahova szeretnénk, ha ez a gazdaság fejlődne, akkor ott tömegesen fog tudni alakulni olyan magánvállal kozás, új gazdasági vállalkozás, amely bizony nagyon nagy ütemben képes felszívni a munkaerőt. (A teremben kisebb mocorgás.) Egy kis türelmet kérnék. Csak jelezni szeretném képviselőtársaimnak, nem biztos, hogy felfigyeltek rá, 1982ben született egy polit ikai döntés az eddigi tiltás előtt, hogy létrejöhetnek nagyobb új magáncégek ebben a gazdaságban. Egész irodalma van azoknak az újságcikkeknek '83ban, '84ben, amelyekben az akkori állami vállalati vezetők úgy szidták ezt a politikai döntést, mivel elszív ta a munkaerőt ettől az állami szektortól. Állandó gondjuk volt az a vélt munkaerőhiány, hogy nem tudnak mit kezdeni, hiszen a szakmunkástól, a szakembertől egészen a vállalatvezetőkig, akik jól értettek a munkájukhoz, elhagyták az állami szektort, és fels zívta őket az akkor tömegesen alakuló magánszektor. Ha lesz igazi vállalkozásbarát gazdasági környezetünk, abban az esetben meggyőződésem, hogy sokkal gyorsabban tud új munkahelyeket teremteni, mint ahogy még tehetetlenségéből a nagy monokulturális állami szektor tovább dolgozik. De egy időben kell az élénkítést és a szerkezetátalakítást végrehajtani, különben csak összeomlik az állami szektor, és az új nem jön létre. Az utolsó gondolathoz kapcsolódva, nagyon örülök annak, hogy ebben a törvényjavaslatban fe llelhető volt végre egy új, méghozzá rendkívül jelentős elem, amely a vállalkozói szektornak szól, amely tudomásul veszi a realitást. Bár nem tudom, kik készítették a törvénytervezetet, de az anyag sejteti, hogy vállalkozók, gyakorlati szakemberek is részt vettek ebben a munkában. Ebben a javaslatban ugyanis nagyon előremutatóan szerepel az a gondolat, hogy ha valaki munkanélküli volt, akkor nem egyetlen alternatívája az, hogy vállalkozóvá váljon, ne mindenképpen legyen az, ha egyszer ezt nem tudja felválla lni. Megfelelő támogatást kap átképzésre vagy az átmeneti időszakra. De ha vállalkozóvá válik, akkor ebből az alapból ezt a vállalkozóvá válást is segíti a törvényjavaslat. Segíti abban, hogy amikor ezt a vállalkozói tevékenységét elkezdte, akkor az ezzel kapcsolatos rengeteg költségét, például képzést, oktatást, vagy a nem létező, fel nem halmozott tőke miatti hitelek esetén a hitelgaranciákat ebből az alapból részben át lehet terhelni, elősegítve a vállalkozói kockázat csökkenését. Tudomásul veszi ez a ja vaslat, hogy ma bizony az alakuló vállalkozások 4050 %a igen rövid időn belül csődbe megy, hiszen maga az ötlet jó volt, a vállalkozni vágyó hitt benne, de bizony egy szűkülő keresletű piacon ez egyszerű törvényszerűség, hiába jó az ötlet, hiába hisszük azt, hogy az embereknek erre szükségük van, mégsem lesz a megvalósításból kereslet. Ez a tönkremenő 4050 %os szektor számíthat arra a törvényjavaslat alapján, hogy még hat hónapig nem tekintik őt máris sikeres vállalkozónak, hanem tovább kaphatja a jutta tást, és ha nem vált be a vállalkozói
