Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 21. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - TELLÉR GYULA (SZDSZ)
705 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a nyár elején a Kormány beterjesztette a költségvetési egyensúly helyreállítására szolgáló csomagtervét, a csomagterv elemzése kapcsán kritikai észrevételt te ttem abban a tekintetben, hogy a hátrányos helyzetű mezőgazdasági szövetkezetek ártámogatásának megvonása, bár helyesen érint voltaképpen felbomlásra ítélt struktúrákat, korántsem helyes az, hogy nem gondoskodik előre az ezekben a struktúrákban lévő embere kről, azokról, akik az egzisztenciájukat ezekhez a struktúrákhoz kötötték. Magyarán szólva ne süllyesszük el előre a hajót, és utána ballagjunk el a telefonfülkébe megrendelni a mentőcsónakot. Azt hiszem, hogy igen jelentős pillanata az elkövetkezendő kors zak gazdasági változásainak a foglalkoztatásról szóló törvény benyújtása, amely immár az előbbi sorrendet megfordítja, és gondoskodik arról a régóta szociális védőhálónak nevezett intézményegyüttesről, amelyik a bomló gazdasági struktúrákból felszabaduló m unkaerőnek, valójában az onnét kikerülő embereknek egzisztenciájáról, biztonságáról gondoskodik, és így teszi lehetővé, hogy újra integrálódjanak a felépülő gazdaságba és gazdaságformációkba. Meglehetősen nehéz feltételek között kellett ezt a törvényt mega lkotni. Részint jól ismertek azok a nehézségek, amelyek a költségvetés helyzetéből fakadnak, de voltaképpen az egyik fő nehézség abból származik, hogy az a jelenség, amelyiket a törvény szabályozni akar, amelynek a káros következményeit ki akarja védeni, e z a jelenség nem ismeretes, előre nem lehet pontosan megítélni, megbecsülni a méreteit, nem lehet megítélni, megbecsülni pontosan a belső szerkezetét, hiszen feltételezhető vagy már előre látható is, hogy az elkövetkezendő év vagy évek magyar munkanélkülis ége annyiféle forrásból táplálkozik – részint miniszter úr expozéjából, részint az előttem szóló Gali Ákos képviselőtársam elmondásából is nyilvánvaló – , és annyiféle véletlen, előre nem látható tényező hatása alatt jön létre, hogy a munkanélküliek pontos számát megbecsülni, de talán még a nagyságrendjét is, szinte lehetetlen. Jól mutatja ezt egyébként az a néhány táblázat is, amely a törvénytervezet mellékletében látható, és ahol viszonylag szűk skálán, de mégis átlagosan 130 ezer, illetve 160 ezer munkané lkülivel számoltak, és így alkották meg a táblázatokat, valójában azonban azt hiszem, ma Magyarországon senki sem merne garanciát vállalni arra, hogy az elkövetkezendő 12 évben – nem szeretnék rossz jós lenni, de – akár ne lehetne a tényleges munkanélküli ség száma a kétszerese a táblázat adatainak, vagy esetleg még nagyobb szám. Természetesen más jellegű nehézségek is környezték a törvény megalkotását. Egyrészt bizonyos szociológiai feltételek. Az érdekegyeztetésnek azok a helyi intézményei és helyi szintj ei, amelyek a Foglalkoztatási Alap, illetve a foglalkoztatási intézményrendszer, a munkaerőpiaci intézményrendszer irányítását végzik, kialakulatlanok. A helyi önkormányzatok részvétele ezekben az intézményekben, egyáltalán a helyi érdekegyeztetésben merőb en új intézmény. Más új intézményeket is bevezet, elkezd megformálni ez a törvény, mint például a nagyobb arányú elbocsátásokkor fölállítandó érdekegyeztető intézményt, amely a vállalaton belül a munkavállalók érdekeit is képviselve egyeztetésen keresztül hajtja végre, állapítja meg az elbocsátás ütemét, illetve a megítélendő foglalkoztatási szolgáltatásokat. Az eddig felsorolt nehézségek, amelyek a törvényjavaslat objektív környezetéből származnak, kiegészülnek azokkal a dilemmákkal, amelyek magának a törv ény struktúrájának, vagy a törvény által szabályozott jelenségstruktúrának a természetéből következnek. Ilyen dilemma például azoknak az eszközöknek a megválasztása, amelyekkel a törvény meg kívánja akadályozni a törvényben garantált szolgáltatásokkal való visszaélést, ugyanakkor a visszaélést megelőző eszközök büntetésszerűen is hathatnak bizonyos társadalmi csoportokra, hogy hol kell e között a két véglet között a legjobb utat megválasztani. Ez a dilemma érződik például a törvényjavaslatban, sőt ez az egy ik azok közül a pontok közül, amelyet bizonyos bírálatnak is szeretnék alávetni. Tipikus dilemmája a törvényjavaslatnak, hogy miután a forrásai erősen korlátozottak, ezért nagyon mérlegelnie kell, hogy milyen hosszú járulékfizetési idő után, milyen hosszú járadékfizetés következzen, illetve az összeget hogyan ossza el az összeg magassága, illetve a járulékfizetési idő
