Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 21. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - TELLÉR GYULA (SZDSZ)
706 dimenziói szerint. Nyilvánvalóan ugyanabból a pénzből lehet rövid időn keresztül viszonylag magas plafonú járulékot fizetni vagy hosszabb idő n keresztül alacsonyabb összegű járulékot fizetni. A magyar társadalom jellegzetességéből fakadó, az eddigi történetünkből való szociológiai jellegzetességeket is figyelembe kell venni, mint például a magyar családoknak egy sokkal jobb anyagi körülmények k özött megejtett anyagi felelősségvállalása lakásra, különböző egyéb részletfizetésre vásárolt fogyasztási cikkekre. Nem elemzem tovább ezeket a körülményeket. Azt szerettem volna mindebből kihozni, hogy bár nehéz feltételek között készült ez a törvényjavas lat, az SZDSZben a törvényjavaslattal foglalkozó vitacsoport, képviselőcsoport, szakértőcsoport úgy ítélte meg, hogy ennek a törvényjavaslatnak a nagy strukturális elemei kielégítőek, egyes pontjaiban figyelemre méltóak, így az egész "ácsolata" a törvény által szabályozott jelenségeknek a helyén van és elfogadható. Korántsem mondható el ennyi jó a részletekről, bizonyos részletekről. Általánosítani nem akarok, és nem is volna igaz, ha egyszerre valamennyi részletről akarnék ilyen jellegű kritikát mondani. Milyen részletekre gondolok? Itt van mindjárt az a dilemma, amelyiket a legelején említettem. Úgy gondolom, hogy amikor a munkaerőpiaci eszközök odaítéléséről van szó és a szolgáltatások odaítéléséről is, mintha egy bizonyos félelem – amelyikről az előbb m ár szóltam – túlságosan erős lett volna. Mintha bizonyos társadalmi csoportok, akik megfelelő szociológiai sajátosságokkal rendelkeznek, és akiktől ezt tulajdonítom, attól féltek volna, hogy tömegesen, visszaélésszerűen fogják a munkaerőpiaci szolgáltatáso kat felhasználni vagy megpróbálni felhasználni. Mintha attól féltek volna, hogy tömegesen nem akarnak együttműködni megfelelőképpen a munkaközvetítésre várók vagy a munkaerőpiaci intézményrendszert igénybe vevők ezzel az intézményrendszerrel, ezért az én m egítélésem szerint túlságosan kemény szankciókat építettek bele a törvénybe, mint az a bizonyos 90 napos határidő, ameddig az együtt nem működő – én túlzom el, de talán nem teljesen alaptalanul – , a renitens munkavállalót megbüntetik azzal, hogy nem veheti igénybe a munkaerőpiaci szolgáltatásokat. Ami a munkaerőpiaci intézmény egyes eszközeit illeti, ezekre inkább a részletes vitában térnék ki. Több ponton van kifogásom, illetve bírálni valóm ezekkel az intézményekkel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy a legs úlyosabb problémája ennek a törvénynek a munkaerőpiaci szolgáltatások forrását biztosító alapok kérdése. Ezen azt hiszem, hogy nagyon sokat lehetne rágódni. Néhány szempontot szeretnék ezzel kapcsolatban felvetni. Először is, ami ezeknek az alapoknak a nag yságát illeti. Globálisan mintegy 31 milliárd forint – ha fejben jól összegzem az egyes tételeket – áll rendelkezésekre ezekben az alapokban. A tegnapelőtt megkapott törvényjavaslatkiegészítésben az szerepel, hogy 12,6 milliárd körüli összeg az, amelyik a Foglalkoztatási Alapba jut és a költségvetésből a költségvetési viták során a Szolidarítási Alapra elkülönített 9 milliárd forint, ezenkívül a 895/a számon benyújtott törvényjavaslatkiegészítés bevezeti ezt a bizonyos 2%os járulékot, amelyikből ha a tav alyi összes bértömeget, a körülbelül 850 milliárdos bértömeget vesszük alapul, akkor ennek a 2%a 16 milliárd forint körüli összeg lehet. Természetesen ezt korrigálni kell, mert egyrészt a járulék levonása, illetve a járulék fizetése csak július elsejétől lesz érvényes, ezzel megfeleződik az összeg, viszont valószínűleg korrigálnunk kell az inflációval, amit ha nagyvonalú becsléssel, mondjuk, 25%ra veszek, akkor körülbelül 10 milliárd forint áll rendelkezésre. Az egyik oldalon 19 milliárd, a másik oldalon 12 milliárd forint, talán valamivel több, ez 3132 milliárd forint. Ha megnézzük azokat a számításokat, amelyeket a törvényjavaslat mellékletében olvashatunk, akkor azt látjuk, hogy a becsült munkanélküliségi szint egy kis túllépése a Szolidaritási Alapból felhasználandó összeget 1718 milliárd forint felé tolják el vagy még magasabbra. Ez már azt jelenti, hogy a Szolidaritási Alapba a költségvetésből be kell pótolni, de még van egy dolog, amelyik azt mutatja, hogy a költségvetésnek erősen be kell pótolnia, tudniillik ez az összeg – a táblázatokban is szerepel – a munkaerőpiaci intézményrendszernek a felépítését és fenntartását is finanszírozza. Ha ezeket az összeget levonjuk, szinte biztos, hogy a Szolidaritási Alap a törvény optimista szakaszaiban feltétel ezett szufficittel szemben deficites lesz. Már most felmerül a kérdés, honnan
