Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 18. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - Az 1991. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - KULIN FERENC, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György):
71 Ezt a módszert több alkalommal kritizáltam, annak ellenére, hogy jobb módszer, mintha közvetlenül maga végezné a kis bürokratikus apparátus az értékesítést. Azért bírálom, mert ha gyorsütemű privatizálást akarunk végrehajtani , akkor nem tarthatja kézben a Vagyonügynökség a privatizálási eljárásokat olyan módon, hogy minden esetben tételesen, diszkriminatív módon beleszólhat a privatizálási folyamatokba. Javaslatunk az, hogy e helyett a mondat helyett egy olyan mondat kerüljön a vagyonpolitikai vagy a privatizálási irányelvekbe, hogy a Vagyonügynökség az értékesítés végrehajtását bízza szerződéses formában egymással versenyző, erre a célra specializált állami vagy magán vállalatra; az ÁVÜ a szerződés végrehajtásába csak különöse n indokolt esetben szóljon bele. Ugyanezen pont foglalkozik azzal is, hogy milyen árat kell elérni az értékesítés során. Az előbbiekben elmondottak értelmében ezt a szöveget is javasolom módosítani; bár a szöveggel tulajdonké ppen nincs baj, mert azt mondja, hogy valamire lehetőleg ne kerüljön sor. És természetesen ezzel a fogalmazással, hogy az ár ne legyen valaminél alacsonyabb, egyetértek, azt szívesen veszem és jónak tartom. A kérdés azonban az, hogy ezt nem minden esetben lehet biztosítani. És kettéválasztanám az ügyeket – és ezt javasolom, hogy ilyen módon a vagyonpolitikai irányelvek érvényesítése során is ketté kell választani – , hogy az egyik oldalon biztosítani kell, hogy a telek, a föld, ami privatizálásra kerül, az a piaci árnál ne kerüljön alacsonyabb áron értékesítésre, és a piaci áron legyen figyelembe véve a szerződésnél. Más a helyzet az épületekkel és a berendezésekkel. Sajnos nem tartható az a követelmény sok esetben, hogy a vagyonelemek újraelőállítási árát a vásárló – az a magánszemély, legyen belföldi vagy külföldi – kifizesse. Hiszen ha ez egy veszteséges vállalat, és azokkal a gépekkel az adott körülmények között csak veszteséget, és nem nyereséget lehet termelni, akkor ezeknek az értéke csak annyi, amennyi t a gépek egyedi eladásával meg lehet szerezni. Ezért ilyen minimális árként ezt kell meghatározni, nem pedig az újraelőállítási árat. Utolsó megjegyzésem az – amely nem feltétlenül tartozik bele az irányelvek kérdésébe – , hogy a privatizáció egyik alapvet ő kérdése, hogy az önkormányzatok, a társadalombiztosítás alapján megszülető új intézmények, a biztosító társaságok decentralizált egységei, és a nem nyereségtermelő, tehát kulturális, egészségügyi intézmények állami vagyonból részesedhessenek, és ennek a formáját alakítsák ki. Úgy gondolom, hogy ennek a kezdeményezése igen fontos kérdés. Gyakorlatilag a privatizálási törvény feladata lesz, hogy ezzel foglalkozzon. Lehetséges, hogy más törvényekben is foglalkozni kell ezzel a kérdéssel. De kívánatosnak tart anám, ha erről említés történne. Mindazok a kérdések, amikről eddig beszéltem, rövid időn belül a Parlament illetékes bizottságainak írásban rendelkezésére fognak állni, mint az SZDSZ előterjesztései. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Kö szönöm szépen. Újból szót kér Kulin Ferenc. Felszólaló: Dr. Kulin Ferenc (MDF) KULIN FERENC, DR. (MDF) Elnök Úr! Közben szakmai, tartalmi és technikai problémákról értekeztem, és arról győződtem meg, hogy mindenképpen szükséges egy félmondatos módosítás. A szöveg most éppen nincs a kezemben, mert kiadtam, hogy fél órán belül elkészüljön a szabályos módosítás. Mert tartalmaz egy olyan pontot, ami félreérthető, kiskapukra vagy olyan megoldásokra ad módot, amelyek utólag nem korrigálhatók. Ezt akartam elmonda ni. Köszönöm. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Vane még felszólaló a határozati javaslat ügyében? Oláh Sándor, a Független Kisgazdapárt részéről! Felszólaló: Oláh Sándor (FKgP)
