Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 18. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - Az 1991. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - OLÁH SÁNDOR (FKgP)
72 OLÁH SÁNDOR (FKgP) Köszönöm a szót Elnök Úr. Ti sztelt Országgyűlés! Szabad legyen az Országgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy ez a határozattervezet, amit mi olyan gyors tempóban elfogadni tervezünk, ez jelentős társadalmi és politikai kérdéseket érint. Nem kellően tiszta a határozattervezet bevezető része. Nem a Vagyonügynökség hatáskörébe vont vagy tartozó tulajdon rendezésével foglalkozik ez a határozati javaslat és melléklete, hanem összemossa az állam kezelésében vagy tulajdonában lévő különböző természetű vagyonrészeket. A tulajdonrendezés összt ársadalmi érdekű, korszakos feladat. Ha most hibásan határozunk – ezt nem lehet évente módosítani és javítani. Ezt egy korszakváltás vagy egy forradalom tudja valamikor, majd évtizedek múlva, a most kialakuló tulajdonviszonyokat megváltoztatni. Tehát nagyo n kérem az előterjesztő miniszter urat és az Országgyűlést, ne siessük el ebben a kérdésben és ebben a formában az előterjesztésben a határozathozatalt azért, mert ezzel a most folyó viták elé újabb akadályt gördítenénk, hogy társadalmi megelégedésre rende zzünk tulajdonlási kérdéseket ahelyett, hogy akadályokat görgetnénk el a nemzeti egyetértés és megértés útjából. Egy kicsit második alkotmánybírósági állásfoglalásszerepet kaphat ez az Országgyűlési határozat, mert ebben olyan félmondatok szerepelnek, ami k később, egyéb törvények megtárgyalásánál már hivatkozási alapul szolgálnak. Péládul mik? Például az a mondat, amelyik a határozat első oldalán egyértelműen kimondja, a tulajdonváltásnak a privatizáció és nem privatizáció eredményeként kell megvalósulnia. Ha erre mi határozatot hozunk, akkor ezzel a határozattal bekorlátoztuk önmagunkat minden későbbi jogalkotásnál, vagy legalábbis erkölcsileg, politikailag elkötelezzük magunkat. Egy másik. Ez a bizonyos: vane diszkrimináció ebben az elképzelésben vagy se m. Kulin képviselőtársam fölvet egy aggályt ugye, hogy a privatizáció során kulturális értékeket vagy érdekeket szolgáló ingatlanok, állami vagyonok értékesítésénél vajon a kultúra képviselete, vagy az oly sokszor jelentkező kufárszellem lesz az erősebb. Hát kérem szépen, a diszkriminatív intézkedésekre már vannak példák. Az alkotmánybírósági határozat után most már a Kormány állást foglalt az egyházi ingatlanok fokozatos visszajuttatása kérdésében. Félreértés ne essék, ezzel a kormányállásfoglalással mi, kisgazdapártiak teljes mértékben egyetértünk. De ha egyházi intézmények esetében ilyen megértő a Kormány, miért nem lehet ugyanilyen megértő egyéb volt közösségi épületek, ingatlanok esetében? Gazdakörök, olvasókörök, iparegyletek, kereskedő egyesületek vo lt objektumaival és ingatlanaival szemben. Ahol ugyanúgy vagy a művelődést vagy társadalmi fejlődést szolgáló tevékenységet folytattak, mint egyes egyházi intézményekben. Tovább folytatnám azokat az ebben az országgyűlési határozattervezetben levő állásfog lalásokat, amelyek számomra nem elfogadhatóak. A melléklete, amelyikkel együtt érvényes, annak második oldala, a kárpótlási törvény hatálya alá eső állami vagyon várható mértékét sorolja föl, egy olyan törvényről beszél, amelynek napirendre tűzéséről határ oztunk ugyan, de itt még a tárgyalását nem kezdtük meg. És ebben van egy ilyen kimutatás, hogy 15 hold alatti, 1214 aranykorona értékű föld kárpótlással történő megváltása, 2025 milliárd forint érték. Mi ez a 15 hold alatti minősítés? Mit fejez ez ki? Ki tudja, hogy mit jelent ez? Nem értem. Van már valami, a Parlamenten kívüli elhatározás, megállapodás, amelyik mondjuk a kárpótlás mértékét 15 holdban maximálja? Mert ha nincs ilyen megállapodás, én el tudok képzelni kategorizálást, hogy 15 hold alatt, 15től 50ig, 50től 100ig és a többi, de itt csak egy kategóriát említ ez a melléklet. Lehet, hogy ez egy árulkodó elszólás? Kérdések vannak bennem, amik után azt kell mondjam, hogy ebben a formájában nem elfogadható részemről és részünkről ez a határozat. Le kell tisztítani ezt a határozatot – amelyhez nagyon fontos érdek fűződik, és amire nagy szükség van – mindattól, ami félreértésekre adhat okot. Tulajdonképpen mit céloz ez a határozat? Azt, hogy a semmiképp sem reprivatizálható állami vagyon minél gyors abb privatizációja történjen meg, nemzetgazdasági érdekből, és ezt teljes mértékben támogatjuk. Annyira támogatjuk, hogy Bossányi Katalin aggályaival egyetértek. Az
