Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 21. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: - ELNÖK (Szabad György): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
693 Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! "Háború van most a nagyvilágban." Egyes rádióriporterek, újságírók szerint elkezdődött a játék. A gyerekek kikapcsolhatják a videofilmjeiket, és egyene sben nézhetik ezt a XX. század végi borzalmat – tanácsolják más újságírók. Játékról beszélnek akkor, amikor egy ország feszült, görcsös figyelemmel, stresszhatásokkal telítve aggódik saját jövőjéért. Olyannyira erős ez a stresszhatás, hogy tizenegy éves is kolás gyermekek végrendeletet írtak, kikre hagyják játékbabáikat, ha ide elérne a háború. És hogy nehogy azt gondolják, azt higgyék, hogy egyszerű szónoki fogásról van szó, azt is megmondom, hogy hol történt ez az eset: Püspökladányban. Láttam idő s asszonyokat zokogni – két világháború emlékével a lelkükben – , hogy mi lesz velük megint. Hát valóban, mi lesz velük – megint? Az aggódás és a féltés késztetett arra, hogy szóljak, bár figyelmeztettek ezek az öregek: csak olyat ne mondjak, amiből itt baj om lehet! KeletMagyarországon jártam a napokban, és természetesen a körzetemben. Képzeljék el, nem találkoztam senkivel, aki azt mondta volna, hogy ebben a háborúban nekünk bármi keresnivalónk lenne! És tudják, mit kérdeztek tőlem a legtöbben? Hogy hogyan merészelünk mi választóinktól elzártan olyan kérdésekről dönteni, amelyek az egész nemzetet érintik. Hát azért választottak meg bennünket, hogy saját választóink előtt titkolózzunk? (Zaj.) A második világháborúban ilyen titkos, néptől elzárt politikai dön tések következtében pusztult el 200 ezer magyar katona a Donnál és sokan más hadszíntereken. Ezt a politikát nekünk folytatnunk nem lehet. Hogy is mondta Ady? "Forradalomban élt a magyar, és ránk hozták gyógyítónak a háborút, a rémet sírjukban is megátkozo tt gazok." Történelmi pillanat előtt áll Magyarország: végre, először, hűen kinyilváníthatná, hogy mindenkivel békességben élve és minden agressziót elítélve szabad, független és semleges politikát akar folytatni. Ezt a népóhajt a legmagasabb politika szin tjére kell fölemelni, még mielőtt újabb titkos tárgyalásokon vagy békeszerződésekben, nélkülünk, eldöntenék Magyarország sorsát – tisztelt Elnök Úr, tisztelt Házbizottság, tisztelt hatpárti egyeztetés! (Zaj.) Nem hallgathatok, annak ellenére, hogy a decemb er 17i felszólalásom után – mint arról hírt kaphattak a Pesti Hírlapban – az MDFfrakció etikai bizottsága vizsgálódni kezdett, ma sem tudom, milyen alapon. Mielőtt még bárki azt mondhatná, hogy frakcióbelügyről volt szó, határozottan leszögezném, hogy a választópolgárok érdekében elmondott képviselői beszéd miatt senki sem vizsgálgatható. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a folyosón pártállásra tekintet nélkül, nagyon sokan kifejezték felháborodásukat – de nyíltan nem szólt senki. Ebbe a szabad, parlamen táris demokráciába ez is belefér? Engem Rákóczi földjéről küldtek ide, és ott az a mondás járja: szolgalélekkel nem lehet hazát építeni. Abban a beszédemben én a magyar államadósság eltörlését kezdeményeztem. Örömmel tapasztaltam, hogy azóta a Népszavától a Hitelig több neves személyiség adott hangot azon véleményének, hogy valóban kérni kellene a múlt rendszer adósságainak eltörlését. Parlamenten kívüli pártok is megkerestek, támogatásukat felajánlva. Ennek ellenére döbbenten olvasok olyan nyilatkozatokat, amelyekben vezető politikusok úgy fogalmaznak, hogy minden újszülöttet kétezer dollár adósság terhel. Ezek szerint a magyar anyák adósrabszolgákat szülnek? Milyen jogon? Adósrabszolga minden újszülött, mert egy előző rezsim így rendelkezett rólunk? Pers ze, a felső tízezer igen könnyen megválthatja ezt az adósságát. És ha a magyar anyák adósrabszolgákat szülnek, akkor ez itt nem Ázsia, nem feudalizmus, tisztelt Képviselőtársaim, hanem ÓEgyiptom. Újra kinyilvánítom, hogy sem mi, sem újszülötteink nem vet tünk föl semmilyen adósságot, senkitől. De ha azok a bizonyos politikusok úgy gondolnák, hogy mások adósságait fizetnünk kellene, akkor én megkérném őket, hogy fennálló OTPadósságaimat fizessék vissza, pusztán azon egyszerű ténynél fogva, hogy egy terembe n ülünk. (Zaj.) Nem tudom, azt olvastáke a napokban, hogy Lech Walesa kérte a lengyel adósságállomány eltörlését. Tudom, hogy a lengyeleknél más a politikai helyzet. Tudom, tisztában vagyok vele: ott
