Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 18. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - Az 1991. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - BOSSÁNYI KATALIN (MSZP)
67 foglalást követően tekintse meg a javaslatot, és későbbi kérdésemre nyilatkozzék, hogy szükségesnek tartjae ennek alapján a kérdés holnapi tárgyalását, vagy most meg tudja oldani. Tisztelt Országgyűlés! Sz ólásra következik Bossányi Katalin a Magyar Szocialista Párt részéről. Felszólaló: Bossányi Katalin (MSZP) BOSSÁNYI KATALIN (MSZP) Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Elöljáróban szeretném Önöket emlé keztetni arra, hogy az előprivatizációs törvény vitájánál megállapodtunk abban, hogy a privatizáció és általában a vagyonpolitikai elvek megvalósításának módja hosszú időre meghatározhatja a magyar gazdaság állapotát, felzárkózásunkat az Európai Közösséghe z. Megállapodtunk abban, hogy nemzeti ügyről van szó, ahol pártérdekektől függetlenül érdemes konszenzusra jutni a stratégiai kérdésekben. Ezt azért említem, mert azok a kiegészítő számítások és táblák, grafikonok, amelyeket tegnap kaptunk kézhez, igen tan ulságos, elgondolkodtató képet mutatnak. Jól jelzik például azt, hogy a privatizációs kedv hogyan hullámzott az elmúlt félévben. Úgy gondolom, hogy ebben a hullámzásban – gazdasági nehézségeinken túl – azért fellelhetők a kormányzat időnként kapkodó gazdas ágpolitikai intézkedései, azok a meggondolatlan kijelentések, amelyek nem a kormányzat részéről, de egyegy politikai párt részéről elhangzottak, s amelyek némiképpen elkedvetlenítették, elbizonytalanították a hazai és a külföldi tőkét. Úgy gondolom, hogy az eddigi privatizáció mindenképpen egy gyors fényképet ad a gazdaságpolitikáról, és éppen ezért nagyon kellene ügyelnünk, hogy a továbbiakban hogyan lépjünk ebben az óriási horderejű kérdésben. Azért is fontosnak tartom minderre felhívni a tisztelt Ház fi gyelmét, mert a jövő évi vagyonpolitikai irányelvek voltaképpen megismétlik a jelenleg érvényben levő vagyonpolitikai irányelveket. Miniszter úr is utalt arra, hogy egyetlen egy területen van – igaz, azt én is úgy értékelem – feltétlenül jelentős előrelépé s: ez pedig a külföldiek részére történő állami vagyon értékesítésének módja. Szeretnék arra is utalni, hogy maguk az irányelvek igen széles körét vázolták fel a privatizációs megoldásoknak. Ez egyszerre előny és hátrány is, tisztelt Ház. Előny, hiszen nem kényszeríti bele a gazdaság szereplőit egykét felülről vezérelt megoldás választásába, ugyanakkor hátrány is, mert nem ad eligazodást a fontos kérdésekben, a gazdaságpolitikai stratégiában. Ennek két alapvető okát látom: Az egyik: nincs privatizációs tör vény. A másik: nem igazán tudjuk, hogy mi a kormányzat preferenciasorrendje. Az ezzel kapcsolatos bizonytalanságokra miniszter úr expozéjában szólt. Számomra, frakciónk számára nem teljesen világos, hogy milyen arányokat kíván kialakítani az állami szekto r az önkormányzati tulajdon, a külföldi és a hazai tőke között a privatizáció során, hogyan képzeli el a bankok privatizációját, és sajnos nagyon kevés információnk van arról, hogy a dolgozói tulajdon megteremtésére milyen törekvések vannak. Tisztelt Ház! Figyelemre méltónak és egyben elgondolkodtatónak tartom azt, hogy a vagyonpolitikai irányelvek – igaz áttételesen – eloszlat egy mindannyiunkat sokat foglalkoztató bizonytalanságot, ez pedig az önkormányzatok tulajdonlásának kérdése, ahol a szabályozást az átalakulási törvény hatókörébe utalja. Szeretném persze jelezni, hogy ez nem privatizáció, hanem tulajdonmegosztás, amely igen lényeges különbség. Hasonló problémát jelent a társadalombiztosítás tulajdonának megteremtése is. Tisztelt Képviselőtársaim! A s zocialista frakció a vegyes tulajdonú piacgazdaság híve, és a társadalmilag ellenőrzött, de a jelenleginél gyorsabb ütemű privatizáció mellett foglal állást. Szeretném jelezni, hogy a költségvetés jövőre csupán 50 milliárd forint értékű állami vagyon priva tizációját tervezi, holott a Kormány hároméves programja 300400 milliárdnyi vagyon
