Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 18. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - Az 1991. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - BOSSÁNYI KATALIN (MSZP)
68 magánkézbe adásáról beszélt. Miniszter úr szóbeli kiegészítőjében néhány csomagról beszámolt, ez némi eligazítást ad, de én azt hiszem, hogy még mindig elég kevés az inform ációnk arról a stratégiáról, hogy mit kíván a kormányzat rövid távon megvalósítani. Szeretném azt is jelezni, hogy ha jelenlegi ütemet tartanánk, akkor a 3 éves kormányprogramban foglaltak végrehajtása csaknem 20 évig tartana. Úgy gondolom, hogy a gazdaság i helyzetünk, hosszú távú törekvéseink mindenképpen indokolják, hogy gyorsítsuk a privatizációt. Itt én négy szempontot, négy körülményt látok, ami ennek az indokolt gyorsításnak ellene hat: Első: Technikai feltételek hiánya, illetve nem kellően kidolgozot t volta. Én ide sorolnám a Vagyonügynökség túlcentralizált szerepét, és ebbe a körbe sorolom azoknak a kirétriumoknak a kidolgozását is, Parlament elé terjesztését, amiről Ungár Klára képviselőtársam módosító javaslata szól. A második ilyen nagy gátló ok a finanszírozás tisztázatlansága. Én csupán jelezni szeretném azt, hogy mennyi ellentmondó információt kaptunk idáig az Egzisztencia Alap felhasználásáról, és látható, hogy a bankhitelek, a hitelpolitikai irányelvek sincsenek teljes mértékben összehangolva a vagyonpolitikai irányelvekkel. A harmadik pontnak felírtam magamnak az érdekképviseletek szerepét, és nagyon örülök, hogy miniszter úr szóbeli kiegészítőjében erről részletesen beszélt. Úgy látom, hogy ezen a ponton elhárulhatnak az akadályok. A negyedik pont azonban a jogi feltételrendszer hiánya, erről mindenképpen szeretnék még néhány szót szólni. Előtte azonban szeretném felhívni az Önök figyelmét, hogy a vagyonpolitikai irányelvek legprogresszívebb vonása az, hogy az állami vagyon privatizációjából b efolyó összeg 85%át az államadósság – ide értve a külső- és belső adósság – törlesztésére fordítjuk. Ez egy nagyon helyes, szükséges cél. Elkerülhetetlen cél, ugyanakkor a fennmaradó 15% túl sok célt foglal magában. Idézni szeretném a vagyonpolitikai irán yelvekből: ide sorolják a külföldi befektetések ösztönzését, a vállalatfejlesztési alapítványok létrehozását, pénzügyi intervenciók alkalmazását akár vállalati körben, akár tőzsdei körben. Én itt is hiányolom az átgondoltabb gazdaságpolitikai sorrendet. En nél a gondolatnál fel szeretném hívni az Önök figyelmét egy nagyon súlyos problémára, amivel a vagyonpolitikai irányelvek nem foglalkozik, ez pedig az, hogy a privatizáció – bármennyire is egyetértünk, hogy ez egy nagyon helyes cél – óhatatlanul is együttj ár a munkanélküliség átmeneti, illetve a strukturális kédésekben hosszabb távú növekedésével. Úgy gondolom, hogy abból a 15%ból – aminek a felhasználásáról az előbb beszéltem, és amely nem teljesen tisztázott – célszerű lenne, ha a foglalkoztatáspolitika, a munkanélküliség kezelésére is fordíthatnánk összegeket. Itt szeretnék arra utalni, hogy komoly feszültséget lát frakciónk a jövő évi vagyonpolitikai irányelvek és a Parlament elé tárt, de még nem tárgyalt kártalanítási törvény között, mely szerintünk ni ncs összehangolva. Nem szeretnék különösebben kitérni erre, hiszen erről még fogunk vitatkozni, csak két dologra szeretnék utalni. Az egyik: amennyiben itt a megoldásokat, az arányokat nem gondoljuk kellően át, ez is inflációt gerjeszthet, ugyanakkor egy m ás megközelítésből, de hasonló következményekkel járhat, mint amit a spontán privatizációnál az állami vagyon elherdálásának nevezünk. Arra gondolok, hogy a kötvények áron alul fognak piacra kerülni, egyfajta túlkínálatot okozni. Ugyancsak itt szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni arra, hogy az állami vagyon feloszthatósága, privatizálása, ezekből felszabaduló tőke véges. Jelenleg a kormányzat koncepciója szerint ez a forrása az államadósság törlesztésének; ennek mértékét tudjuk, súlyos teher. A kárta lanításoknak a vagyonpolitikai irányelvek kiegészítőjeként adott táblázatokból kiderül, ez 50100 milliárdos nagyságrend. Végül is ez lenne az alapja a külföldi tőke becsalogatásának is.
