Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PREPELICZAY ISTVÁN (FKgP)
6 Aladár (SZDSZ) Suchman Tamás (MSZP) Nádori László (SZDSZ) Kósa Ferenc (MSZP) Ráday Mihály (SZDSZ) Kovács Pál (MSZP) Iványi Gábor (SZDSZ) Deutsch Tamás, Mádi László, Németh Zsolt, Kósa Lajos a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Két előzetes megjegyzést szeretnék tenni. A házbizottság a frakcióvezetők egyetértésével azt kérte, és kéri – gondolom, ez valamennyi frakcióban elhangzott – , hogy valamennyien, akik már jelentkeztek, vagy fel kívánnak szólalni, gondoljanak az idő szűkére. Természetesen vessenek számot azzal, hogy rendkívül lényeges kérdésben kell viszonylagos korlátozott időben döntenünk. Ez annyit jelent, hogy a felszólalók közül is bárki presztízsveszteség nélkül visszaléphet. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy aki elkerülhetetlenül szükségesnek tartja, a továbbiak során nem jelentkezhet felszólalásra. Köszönöm szépen. Megkezdjük a vitát. Megadom a szót Prepeliczay Istvá nnak, a Független Kisgazdapárt szónokának. Felszólaló: Prepeliczay István (FKgP) PREPELICZAY ISTVÁN (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A benyújtott költségvetési javaslatnak csak a rendkívül nagy terjedelme van összhangban azzal a felfokozott vár akozással, mely megszületését kísérte. Most megállapítható, hogy ez a költségvetés – minden jószándéka ellenére – nem tud megfelelni a határozott rendszerváltás követelményeinek. Ez elmondható a Kormány hároméves gazdasági programjáról is, bár ez a költség vetés nem tesz eleget még e program elgondolásait alátámasztó konkrét követelményeknek sem. Azok a folyamatok, melyeket ez a költségvetés, illetve ennek megvalósulása involvál vagy fölerősít, mindenekelőtt az infláció, a belső egyensúlyi viszonyok erőtelje s romlása, a szociális helyzet további megrendülése, jelentős rétegeknél a létbizonytalanság megjelenése és felerősödése, az életszínvonal csökkenése nemhogy nem támasztják alá azt a Kormány által támasztott és vallott várakozást, mely szerint 1991ben túl leszünk a mélyponton, hanem teljesen negligálja azt. Ezzel kapcsolatban röviden szeretném érinteni a költségvetési hiány kérdését. Tudom, hogy több követelménynek, mi több, több követelésnek próbált a Kormány eleget tenni, mikor a 78 milliárd forintos pass zívumot számszerűen összehozta. Fel kell hívni a figyelmet arra – a honatyáknak ezzel tisztában kell lenniük – , hogy nem ez az érdemi kérdés, ez nem 85100 vagy 120 milliárd kimutatott hiány, szemben a 78 milliárddal, hanem az, hogy a gazdaságunkban valójá ban 100200 milliárdos nagyságrendű egyensúlyi gond van. Lehúzó, visszatartó probléma ez. Hangsúlyozom, ennél csak az a nagyobb gond, hogy nem látom még halvány jelét sem annak, miként tudunk, próbálunk ezen változtatni. A legfontosabb hiányosságnak azt ta rtom, hogy a költségvetési tervezetben nem irányul kielégítő figyelem a vállalkozás feltételének javítására, a vállalkozások erőteljes élénkítésére. Különös gondnak tartom ezzel kapcsolatban a privatizáció mai és várható ütemét, az ezzel kapcsolatos túlzot t centralizációt, gyakorlatilag kizárólagos felülről való vezénylését. Tény, hogy a rendkívül kedvezőtlen gazdasági helyzet – a gazdaság stagnálását egyértelműen visszaesés váltotta fel, az egyensúlyi viszonyok tovább romlanak 1991ben – nem éppen kedvező a vállalkozások kibontakoztatásához, ösztönzéséhez. De látni kell, hogy e téren való igazi áttörés nélkül országunkban nem lehet megoldani a gazdaság stabilitását, megteremteni a kibontakozás feltételeit, s ezáltal megállítani az egyensúly romlását. Ebből kiindulva nehezen fogadható el a Kormány álláspontja az adórendszert illetően, az a magatartás, hogy nem hozok be egyidejűleg átfogó javaslatot a különféle adórendszerek változtatására. Rendkívül minimálisnak tartom egyfelől azokat a kedvezményeket, melyek az új vállalkozásokat ösztönzik, másfelől önmagában szinte megmagyarázhatatlannak a személyi jövedelemadóbevételek több mint 40 százalékos növekedését, illetve rendkívül károsnak annak hatását a megtakarításokra, az új befektetésekre. Ez az irányvétel –
