Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PREPELICZAY ISTVÁN (FKgP)
7 bizonyos vagyok benne – teljesen ellentétes azzal a jelszavakban hirdetett kormányállásponttal, miszerint egy jelentős számú új vállalkozói réteg létrejöttén munkálkodik, azt szeretné elérni, hogy minél több rátermett munkavállaló váljék már a közeljövőben vállalkozóvá. Hiányérzetem különösen nagy, mert mindezideig nem kidolgozottak a tulajdonpolitika hosszabb távra szóló irányelvei, homály fedi a tulajdonjogi szabályozás több fontos elemét, így például a földkérdést. Nekünk változatlan a célunk, hogy hazán kban kialakuljanak és megszilárduljanak azok a sokszínű és sokrétű tulajdon- és szabad szövetkezési formák, melyek más országokban sikeresebb fejlődést, előrehaladást biztosítottak, alapjául szolgáltak a jóléti társadalmaknak, az ottani életszínvonalnak. A szükséges akciók finanszírozására rendelkezésre álló költségvetési keretek a tervezet szerint igen szűkösek, koordinálatlan, széttagolt a vállalkozások feltételének javítására irányuló tevékenység. Ez utóbbi hiányosság kiküszöböléséül javaslom, hogy a Kor mány a privatizálási és vállalkozásélénkítési teendők körültekintő koordinálására hozzon létre hatékony szervezeti keretet például a Kormány mellé rendelt bizottság formájában, melynek élén államtitkár állhatna. E szervezeti feltétel megteremthető lenne ol ymódon is, hogy a Pénzügyminisztérium hatáskörének megfelelően kibővülne, ami egyben feltételezné a jelenlegi Pénzügyminisztérium gazdasági- és pénzügyminisztériummá történő átalakítását is. A kialakítandó szervezetnek rugalmasan működő, a nemzetgazdaság s zintézisére alkalmas, bürokratikus vonásoktól mentes szervezeti struktúrának kellene lennie, mely koordinált, sokoldalúan megalapozott javaslatok kialakítására és a Kormány vonatkozó határozatai végrehajtásának ellenőrzésére képes. A vállalkozás élénkítés kapcsán szólni kell a területi fejlesztés nagy problémájáról, arról tudniillik, hogy bár kis ország vagyunk, a területi lehetőségek mégis rendkívül különbözőek. Bár az önkormányzatok tervezett forrásbővülése kétségtelen erőteljes, összesen több mint 80 szá zalékkal növekszenek a várhatóan rendelkezésre álló eszközök, ezek elosztása, illetve megoszlása félő nemhogy nem segíti a nagy különbségek mérséklését, hanem tovább mélyíti, fokozza azokat. Javaslom e kérdésnek az önkormányzati problémákhoz kapcsolt önáll ó megtárgyalását és megoldását. Az általános tőkeszegénység és az alacsony megtakarítási hajlandóság miatt igencsak felnagyítódik mind a költségvetési javaslatnak, mind a hároméves gazdasági programnak az a hiányossága, hogy a vállalkozás élénkítésben játs zott tényleges szerepénél kisebb figyelem irányul a jelentősebb külföldi működőtőkebevonás feltételének megteremtésére. Ez mindenekelőtt a privatizációnál mutatható ki, hiszen az eddig jóváhagyott átalakulások, társaságalapítások, állami vagyonértékesítés ek esetében a külföldi tőke részesedése nem éri el a 30%kot. Az eddigi lehetőségek köre a tervezet szerint jelentősebb mértékben csak a befektetési alap létrehozásával bővül, ám kétséges, hogy mindössze 3 milliárd forintos nagysága elegendőe a feltételek érdemi javítására. Üdvözlendő, hogy a külföldi tőke beáramlásának megkönnyítésére és befolyására létrejött a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumán belül a Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Ügynökség, de kérdéses: vajon kapacitása elegendőe annak fényében, hogy a legtöbb tőkefogadó országban a hasonló intézmények gyakran több ezer főt foglalkoztatnak a legkorszerűbb technikai eszközökkel és nemzetközi ügynökségi kapcsolatokkal ellátva. Úgy vélem tehát, hogy e téren a jelenleginél lényegesen nagyobb erőfeszítésekre van szükség. Csak így emelhető az infrastruktúra – különösen a telefonellátottság – viszonylag alacsonyabb szintje, növelhető az irodahelyiségek kínálata, mérsékelhető a beszállítói háttéripar fejletlensége, gyengesége. Itt kell kül ön megemlíteni az esetek egy részében tapasztalható bürokratikus ügyintézés lassúságát és a hivatalok, engedélyező szervek többségére jellemző, a hozzá nem értésre, közömbösségre és gyenge szervezőképességre visszavezethető sorbanállási kényszert, továbbá a külföldiek számára szinte elviselhetetlen, a számukra anyagi veszteségeket is okozó lassú és csaknem érdektelen magyar banki ügyintézési morált, a számlanyitást, az átutalások teljesítésének
