Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RAJK LÁSZLÓ (SZDSZ)
49 Azt hiszem, hogy ilyen nyomorúságos és keserves történelmi tapasztalatok után nagyonnagyon fontos, hogy világos számokat lássunk, világos arányokat és összefüggéseket, hogy jó szívvel igent tudjunk mon dani. Mert ha továbbra is ez a költségvetés azt akarja biztosítani, hogy a magyar filmművészet, a művészet és az irodalom legyen, és többet adjon, ne kevesebbet adjon, akkor ezt jó szándékkal – teljesen mindegy, hogy milyen padsorban és milyen pártban vagy unk – , ezt jó szívvel és jó szándékkal meg kell szavazni. De hogy ha ez a költségvetés arról szól, hogy ne adjuk meg azt, ami a többet adáshoz szükséges – a többet adást most erkölcsi értelemben – , akkor viszont ellene kell szavaznunk. És én nem látom, a s zámok tükrében nem tudom lemérni, hogy a többet adás ténye foroge fenn, vagy pedig a kevesebbet adásé. Legvégül annyit mondanék, hogy amikor többet adásról és kevesebbet adásról beszélek itt, akkor tulajdonképpen valami sokkal fontosabb dologról beszélek, mintsem arról, ami egy művészeti közélet vagy egy szakma belső ügye, vagy a pártok vagy a politikai élet ügye. Én e tekintetben – mivel úgyse győznék fontosabbat és pontosabbat mondani – ide merném idézni Shakespeare Lear királyából azt a mondatot, hogy h a az embernek "többet, mint mire szüksége van, nem adsz, az emberélet az állatéval egyenértékű lesz". Ha mi arra szavazhatunk, hogy többet adunk, akkor igennel fogunk szavazni. Ha csak arra szavazhatunk, hogy kevesebbet adunk, akkor arra mindannyiunknak kö telessége nemmel szavazni. Nincs se okunk, se jogunk felülbírálni Shakespeare igazát. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Rajk László képviselő, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Rajk László (SZDSZ) RAJK LÁSZLÓ (S ZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kultúrafinanszírozási rendszerben – márpedig egy rendszerről kell beszélnünk – elsősorban azt kell megvizsgálnunk, azt hiszem, hogy ez a kultúrafinanszírozás kit támogat. Azokat támogatjae, akik a kultúrából élnek, vagy azokat támogatja, akik a kultúrát művelik. Ez lenne az első része a mondandómnak. A második része pedig egy furcsa jelenség, amit a költségvetésből olvastam ki. Remélem, hogy nincs igazam, de mégis megosztanám Önökkel a tapasz talatomat. Ez pedig az, hogy úgy tűnik számomra, hogy a kormányon belül egy bizalmatlansági válság van a kultúrafinanszírozás ügyében. Tehát az első rész – ahogy mondottam volt – arról szólna, hogy kik kapják ezt a pénzt. Amikor nekünk ismertették a kultur ális bizottságban a kultúra finanszírozási rendszerét, a Szabad Demokraták Szövetségének két megjegyzése volt. Egyrészt az, hogy a Kulturális Minisztérium hathónapos léte alatt semmiféle kulturális változtatást nem láttunk, amelyet a Kulturális Minisztériu m végrehajtott volna, másrészt pedig, hogy a privatizációról szó sincsen ebben a tervezetben. Ez előrevetíti azt a veszélyt, hogy ez a mostani elfogadandó költségvetés a mostani kulturális finanszírozási rendszert be fogja betonozni, le fogja merevíteni, e zt a jövőben nem fogjuk tudni változtatni. Vagyis úgy tűnik, azzal kell számolnunk, mindazoknak, akik kultúrafogyasztók vagyunk vagy művelők vagyunk, hogy ez a rendszer nem fog változni a jövőben. Nézzük meg, hogy mik ennek a veszélyei. Már maga a költség vetés is említ néhány olyan szervezetet, amelyet privatizálni kellett volna – ahogy a költségvetés szövegében szerepel – , azonban ez nem történt meg. A Szabad Demokraták Szövetsége és jómagam is nem félünk a privatizációtól. Kulin Ferenccel ellentétben mi azt gondoljuk, hogy a privatizáció szükséges egyrészt, másrészt pedig nem maga az ördög, a gonosz az, amelyik megszünteti a nemzet kultúráját, a nemzeti kultúrát; éppen ellenkezőleg: elősegíti azt.