Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RAJK LÁSZLÓ (SZDSZ)
50 Én sem akarok részletekbe bocsátkozni, számos olyan ország ot lehet fölsorolni, ahol a nemzeti kultúra privatizálva van. Ettől még nagyon jól működik, és nemzeti kultúra, és ezt nemcsak a televízión kívüli kulturális területekre értem, hanem magára a televízióra is – hogy bizonyos fokig válaszoljak Kulin Ferencnek a véleményére. Tehát, mint említettem, a Kulturális Minisztérium kezelésébe kiadott költségvetés tulajdonképpen magára a Kulturális Minisztériumra, az ott dolgozó, ott alkalmazott emberekre támaszkodik, hogy ezek osszák szét a pénzt. Má rpedig mi azt gondoljuk, hogy ebben az átmeneti időszakban a demokrácia elvének megerősítése miatt nagyon fontos lenne, hogy azok, akik a kultúrát művelik, illetve a kultúrának a fogyasztói beleszólhassanak a költségvetés leosztásába, szétosztásába. Ezekne k az embereknek elveink szerint választott embereknek kell lenniük és nem kinevezett embereknek. Márpedig a Kulturális Minisztérium alkalmazottai kinevezett emberek. Ezért ezt a struktúrát, amely jövőre így be fog merevedni, mi nem tudjuk elfogadni mint eg y olyan kulturális finanszírozási struktúrát, mely valamilyen módon a jövőbe mutat, illetve valamilyen módon előre jelzi Magyarországnak egy demokratikus fejlődését ezen a területen is. De nézzük meg a másik problémát, ami azt hiszem, sokkal nagyobb problé ma! Ez a bizonyos bizalmi válság a Kormányon belül. Nagyon furcsa számunkra, hogy ez a költségvetési tervezet nagyon nagy összeget, milliárdos összegeket vesz ki a Kulturális Minisztérium alól, amely önmagában sem demokratikusan szervezett, de azt végképp nem értjük, hogy miért bízza rá más minisztériumokra a kulturális finanszírozást. Gaál Antal úr védte az előbb a katonai költségvetést. Nagyon nagy tisztelettel szólunk a honvédelmi költségvetésről, amely milliárdokat tartalmaz a kultúra finanszírozására, vagyis a helyőrségi kulturális tevékenység finanszírozására. Azonban mi azt gondoljuk, hogy egy ilyen szűk esztendőben, amikor oly kevés pénz jut az önkormányzatoknak, hogy meg tudják őrizni a kulturális területeket, e területek védelmét, egyáltalán tereke t tudjanak adni a kultúrának, akkor bizony, mi azt gondoljuk, hogy ezt nem szabadna teljes egészében a honvédelemnek odaadni, hogy ők döntsenek erről, hanem bizony, beleszólási jogot kellett volna adni az önkormányzatoknak is abba, hogy a helyőrségekben mi történjen. Lehetne még sorolni hasonló dolgokat a honvédelmi költségvetésből is. De továbbmenve, nézzük meg a belügyminisztériumi költségvetést is! Ebben is milliárdos tételek szerepelnek, amelyek a kultúrára vonatkoznak. Azt teljesen természetesnek vessz ük, hogy az automatikus per főre való leosztást valamilyen adminisztratív szervezet, nevezetesen a Belügyminisztérium végzi. Azonban a Belügyminisztérium költségvetésében szerepelnek olyan költségvetési tételek is, amelyek nem ilyen leosztást szolgálnak, h anem a BM kulturális tevékenységét szolgálják. Mi azt gondoljuk, hogy ebben a költségvetési tételben is bizony biztosítani kellett volna azt, hogy a kultúra művelői beleszóljanak ennek a pénznek az elosztásába. De a végső és számunkra legfurcsább tétele en nek a költségvetésnek az, hogy úgy tűnik, a tisztelt miniszterelnök úr, illetve a Miniszterelnöki Hivatal nem bízik a saját kormányában, nem bízik abban, hogy ez a Kormány valóban arra fogja fordítani a pénzt, amelyre a kormányfő szánja. Ezért a Minisztere lnöki Hivatal költségvetésében egy hatalmas summa, több milliárdos summa szerepel megintcsak, amely a kultúrára vonatkozik. Ezt nem értjük, nem tudjuk, hogy miért nem bízik a kormányfő a saját kormányában, miért nem hagy beleszólást abba, hogy egyházak, má s kulturális intézetek beleszóljanak abba, hogy a miniszterelnöki költségvetésből hová kerüljenek a pénzek, amelyek ilyen kulturális tevékenységet szolgálnak. Egyszerűen egy bizalmatlansági válságot érzünk, ami nem tudjuk, hogy miért keletkezett, nagyon jó lenne megtudni. Összefoglalva tehát úgy látjuk, hogy az elmúlt hat hónap alatt, amikor a Kulturális Minisztériumot nem sújtotta az aszály, nem sújtotta a kuwaiti válság, semmi ilyesmivel nem kellett megküzdenie, mégis semmifajta strukturális változtatást nem tett annak érdekében, hogy demokratizálja a kultúrafinanszírozási alapot. És ezen kívül megintcsak ismétlem azt, ez a bizalmi válság, ami a költségvetésből tükröződik, aggodalomra ad okot, hogy jövőre a kulturális pénzek hogy
