Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 29. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - CSÉPE BÉLA (KDNP)
402 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogy nem élek azzal a lehetőséggel, hogy visszalépjek, mentségemre szolgáljon, hogy frakciónk még nem vett el időt a költségvetés részletes vitájából. Engedjék meg, hogy úgy is, mint a költségvetési bizottság tagja, néhány g ondolatot mondjak még, remélhetőleg most már a költségvetési vita végkifejletében. Tegnap itt a költségvetés részletes vitájában elhangzott egy súlyos kijelentés, mely szerint a Kormány ennek a költségvetésnek a benyújtásával az elmúlt 40 év hagyományait f olytatja. Nekem is eszembe jutott ezzel kapcsoaltban a 40 év, csak egészen más összefüggésben. Ennek a háznak a falai is részei voltak annak az óriási spanyolfalnak, amely mögött 40 évig készült az a csapda, amelyben most ez az ország vergődik, s amelyben most ezt a költségvetést el kell készítenünk. Lehet, hogy a köztudatban még nem kristályosodott ki eléggé, hogy ez az állam már nem a régi állam – és azt hiszem, hogy ez a legfontosabb kulcsa ennek az egész munkánknak – , én mégis merek úgy fogalmazni, csak a vak nem látja, hogy ebben az országban azonban mégiscsak történt valami, hogy az új állam tevékenységének irányultsága immár egészen más. Ebből a politikai alapállásból szeretném megválaszolni a költségvetési bizottság elnökének azt a kérdését, hogyan l ehet, hogy a bizottság kormánypárti tagjai a munka folyamán néhányszor megváltoztatták álláspontjukat, s így hozzájárultak a már ismeretes kompromisszum létrejöttéhez. Mi valóban arra törekedtünk, hogy az állami kiadások kurtításával könnyítsünk a lakosság helyzetén. Azt hiszem, ez minden képviselőtársamnak az alapállása volt. Csakhogy az állam és lakosság ellentétpár már nem az az ellentét, mint ami 40 év alatt volt! Ha valaki gyűjt, utána mindig korrigál. Azt hiszem, az a legfontosabb kérdés, hogy mire gy űjt. A mi gyűjtésünk az állami kiadásokból három fő célt szolgált: a progresszív tábla enyhítését, a szolidaritási alap és az önkormányzatok fedezetének biztosítását. Ez mind a három nyilvánvalóan a lakosságot közvetlenül érintő terület; de ahonnan gyűjtöt tünk, ez vajon nem az? Ide értve a honvédelmet, a biztonságot, az egyes állampolgártól oly távol eső külgazdaságot is. Ebből az alapállásból történt a költségvetési bizottság ismeretes döntése. Egykét terület, amelyen engedtünk, visszavontuk korábbi dönté sünket. Itt rengeteg szó esett már a honvédelemről. Ezt én nem akarom fokozni, csak röviden annyit, nyugodtan mondhatjuk, külpolitikai vaksággal minősíthető az, aki nem ismeri fel azt a szükségességet, hogy a honvédelmet jelenleg semmiképpen nem lehet szűk íteni, a honvédelmi feladatokat, nem változott még meg annyira a világ. Mi azt hisszük, hogy az a kultúra és sport, amire az a fix összeg volt még ott, aminek az elvonására gondoltunk, az is hozzátartozik a honvédelemhez. A másik ilyen kérdés a biztonság. Tegnap itt egy egészen sajátos okfejtést hallgattam, és ez megint visszautal a múltra, amennyiben az állambiztonsági rendszer nem mentette meg a pártállamot, tehát sohasem érdemes annak a fokozására törekedni. Azt hiszem, ez is egy homlokegyenest ellenkező politikai alapállásból született, ez a gondolat, mert én is, és azt hiszem, a mi frakciónk is úgy véljük, hogy ennek az államnak a biztonsági céljai ebben a jelenlegi külpolitikai helyzetben teljesen más célt szolgálnak, mint a pártállamnak a valóban a sa ját hatalmát megtartani igyekvő biztonsági rendszere. A kedvezőtlen adottságú területek támogatása… Amikor végül is megszavaztuk, hogy erre költsön az állam pénzt, akkor ezzel kifejezetten a lakosság érdekét tartottuk szem előtt, mert ezeken a területeken katasztrofális lenne…, szintén nem fokozom. Végül is az a három cél, amire gyűjtésünk történt, röviden: a progresszív tábla… Én elismerem, hogy ez nem az igazi, amit szerettünk volna. De azért ne lépjük át azt az egyszerű tényt, hogy ha ezt a könnyítést, a 10 milliárdnak a visszaforgatását nem tudtuk volna megtenni, akkor mégiscsak több lenne a lakosság terhe. Hát ez alapvető összefüggés! Ennyi jutott erre a célra. A szolidaritási alap, ez a legfontosabb. Én magam kezdeményeztem a költségvetési bizottságban , hogy erre a célra 9 milliárd kerüljön a gyűjtött összegből. Miért? Azért,
