Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 29. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
403 mert ez kőkeményen lakossági, de kőkeményen gazdasági szempont is. Lakossági, mert nyilvánvaló, hogy a lakosságnak egy része munkanélkülivé válik, ez a legnagyobb probléma, és azok nak kell valamiképpen eltartani és segíteni rajtuk, akiknek még munkalehetőségük van. Kőkeményen gazdasági kérdés, mert csak ezen az úton lehet a gazdaság szerkezetének az átalakítását valóban végrehajtani. Ezért ezt emeltem én ki, és itt is ezt emelném ki , mert a Szolidaritási Alap szinte a legfontosabb. De nem akartuk elhanyagolni az önkormányzati kérdést sem, s ez is összefügg erősen a lakossággal. E három cél együttesen a közvetlenül lakossági érdeket szolgálja. Ebből következik, hogy mindenfajta olyan más kurtítás, amely jelentős összeget von el a költségvetésből, így például a benzinen lévő fogyasztási adó emelésének eltörlése, illetőleg jelentős csökkentése nem hozható ezekkel a fő célokkal párhuzamba. Az egész lakosságot érintő legfontosabb dolgokban kell, amennyire a költségvetés engedi, az áttörést megkezdeni, és ennek van az én felfogásomban alárendelve minden, s én úgy vélem, ezt a társadalomban mindenképpen el kell tudnunk fogadtatni. Végezetül egypár szót még a munkánkról. Itt egy egészen különö s helyzet alakult ki, mert az én benyomásom az volt, hogy mind a költségvetési bizottságban, mind az egyéb beszélgetésekben létrejött már egy olyan konszenzus az ellenzék és a kormánypárt között, amit véleményem szerint nem szabadna véka alá rejtenünk, és semmiképpen nem szabadna szégyellenünk. Ez az alapvető konszenzus az, hogy ennek az országnak a sorsa függ attól, hogy lesze ebben az évben elfogadott költségvetésünk, s mindenki ezt akarja. Az ellenzék részéről elhangzott egy olyan megfogalmazás, hogy ez t a költségvetést a kormánypártnak kell megszavaznia. Ebben az fejeződik ki, hogy kell, én azt hiszem, hogy a kell szón van a hangsúly. Az ellenzék is azt kívánja, hogy legyen jóváhagyott költségvetés, de a nem megszavazással ezt nem akadályozza meg, mert bízik abban, hogy a kormánypárt részéről is megvan a már idézett többség. Én úgy vélem azonban, nem lennee helyesebb ennél egy magasabb morális szintre felemelkedni ennek a Parlamentnek, mert hogyha ilyen konszenzus van, és nemcsak ebben van konszenzus, a bban is konszenzus van, hogy a fő irányultság az állami költségek csökkentése eme célok érdekében. Mindenki ennek érdekében munkálkodott, az ellenzék is. Az, hogy végül is ilyenre sikerült, ez egy kompromisszum következménye, amihez nyilván a Kormány is ho zzájárult. Ha ilyen alapvető egyetértések vannak tehát – az én véleményem az – , én azt szeretném, ez a szavazásban is tükröződjön. Hogy valaki a költségvetés részleteivel sokban nem ért egyet, lehet, hogy a szerkezetével, új államháztartási törvény is kell – jövőre, reméljük, hogy meglesz – , mindezzel együtt az országnak a jelenlegi helyzete lényegében kívánja a költségvetés jóváhagyását. Ezért én abban bízom, hogy ez megtörténik, frakciónk részéről ezt ajánljuk, de nemcsak úgy történik meg, hogy kizárólag a kormánypárthoz tartozó képviselők tennék ezt meg. Én úgy vélem, hogy ez egy súlyosabb kérdés, és nemcsak ebben, hanem más kérdésben is – a politikai stabilitás kérdésében – valahogy jobban együtt kellene szavaznunk. Hiszen – még egyszer hangsúlyozom – ha tározott benyomásom, hogy ellenzéki barátaink is sok tekintetben hasonlóképpen gondolkoznak, mint mi. Én nem érzem annyira azt a különállóságot, amely az eddigi vitában megnyilatkozott, és ilyen gondolatoknak a jegyében ajánlanám ezt a költségvetést elfoga dásra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok részéről.) ELNÖK (Szabad György) : Szólásra kért lehetőséget ismét Pető Iván frakcióvezető. Felszólaló: Dr. Pető Iván (SZDSZ) PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Még Csépe Béla képviselőtársam előtt kértem szót, Pelcsinszki Boleszláv felszólalásához szerettem volna kapcsolódni, mindjárt elmondom mondanivalómat, de Csépe Béla felszólalása után kénytelen vagyok egy másik megjegyzést is tenni.
