Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 28. péntek, a téli rendkívüli ülésszak 6. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ) - ELNÖK (Vörös Vince): - SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
389 A múlt lezárását és a felelősök megnevezését – a működtetőkkel kezdve – természetesen mi is szorgalmazzuk, most azonban másról van szó: költségvetésről, az ország jelenlegi és eljövendő biztonságáról. Nem hiszem, hogy a titkosszolgálatok költségvetésének kérdése merőben filozófiai jellegű volna. Elegendő, ha csak nyomon követjük, naprólnapra miként alakítja át térségünk életét a felgyorsult történelem. Gyakorlatilag tranzito rszággá váltunk, idegen hálózatok kedvelt találkahelye lett Magyarország, egyre nagyobb a menekültáradat, ahogyan el is hangzott. A két polgári biztonsági szolgálat feladatait ezek a tények határozzák meg. A rendszerváltozásból adódóan új nemzetközi kapcso lataink jöttek létre, és ezek magasabb szintű technikai fogadókészséget igényelnek. Ezzel egyidejűleg a korábbi, úgynevezett baráti szolgálatok egyikemásika fokozott érdeklődést tanusít irántunk. Gálszécsy úr már említette, hogy fel kellene újítanunk, át kellene alakítanunk a teljes rejtjelrendszert, hogy az ne legyen hozzáférhető, ne legyen megfejthető azok számára, akiktől a jelenleg használatos származik. Tisztelt Képviselőtársaim!Az 1989ig egy blokkba tömörült keletközépeurópai szolgálatok kötelékéb ől, sajnos, éppen olyan költséges kiválni, mint a magyar gazdaságnak a KGSTből. Költséges, de a kormánypárti képviselők úgy gondolják, hogy megéri, és nem halasztható. Abban persze Kőszeg úrnak tökéletesen igaza van, hogy nehéz eldönteni, vajon veszélyezt etike ténylegesen egy nemzet biztonságát valamely külhatalom titkos ügynökei. Azt kell feleljem neki, hogy külhatalma válogatja, illetve a mindenkori politikai szituáció határozza meg. Teoretikus kérdés marad az is, hogy egy ilyen kis országnak vajon mekk ora biztonsági szolgálatra volna szüksége. Ha még kisebb országokat keresek a térképen – akár a lélekszám, akár a terület szerint – bőven találok ugyanolyanokat is, amelyek nagyobb szolgálatot üzemeltetnek – nagyobb költségekkel persze – ; sőt olyan kisebb országot is találok az egyik tenger partján, amelynek titkosszolgálata a fél világot behálózza. Nem ezt tartom követendő példának. Ugyanakkor ezeknek, avagy más nagyobb országoknak a parlamenti jegyzőkönyvében, a költségvetési törvényeiben ha elkezdek lapo zgatni, a legritkább esetben találnék őszinte adatokat a biztonsági szolgálatokról. A legtöbb esetben az égvilágon semmit nem találnék. Nem találnék bázisadatokat sem. No persze Magyarországon más az oka a bázisadatok hiányá nak: nevezetesen a pártállam. 1990ig a Belügyminisztérium költségvetéséből nem volt elkülöníthető egyértelműen az állambiztonság pénze, és hivatalosan csak utólag rekonstruálhatók a felhasznált anyagi eszközök. Nem hivatalos számítások szerint azonban az úgynevezett állambiztonságra fordított összegek – a IIIas főcsoportfőnökség mindahány alosztályával együttvéve – ; ezek jóval magasabbak voltak még tavaly is, az arányaikban különösen: körülbelül az ötszöröse a jelenleginek. Ezt a diktatúrákra jellemzően t orz helyzetet megszüntette már nemcsak a költségvetési tervezet, de sokkal korábban az is, hogy a belpolitikai titkosrendőrség megszűnt, és efféle, állampénzen finanszírozott belpolitikai elnyomó tevékenységet – őszintén remélem – május óta Kőszeg képvisel őtársam sem tapasztalhatott. Szóljon, hogyha igen, és magam fogok először botrányért kiáltani. Most konkrétan néhány szót az indokával kapcsolatban. A béralapról csak annyit – a miniszter urat kiegészítendő – , hogy a Belügyminisztérium állományából történt kiváláskor a hivatalok béralapja a BM 1990es költségvetésében jóváhagyott rendőrségi átlagbérrel került átadásra. Azóta volt egy 20%os létszámcsökkentés. A nemzetbiztonsági szolgálatok állományának 80%a rendelkezik egy vagy több diplomával, egy vagy tö bb nyelvtudással, és csak 20%uk a diploma nélküli – valóban – : a takarítónő, a fűtő, a gépkocsivezető. A rendőrség állományában ez – tudomásom szerint – éppen fordított arányt képvisel: az állomány 20%ának van felsőfokú végzettsége, és a diplomás rendőrt isztek
