Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 28. péntek, a téli rendkívüli ülésszak 6. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
357 Az egyik, tisztelt Ház, hogy ha a Kormány jövő évi gazdasági programjának úgynevezett makroszámait tekintjük, akkor arra kell felhívnom a figyelmet, hogy ez a 10 milliárd forintos, úgynevezett személyi jövedelemadócsökkentés majdnem a nullával egyenlő, hiszen a személyi jövedelemadó növekménye 23%os bértömegnövekményre épít. Ha igaz az, hogy 2829%kal nő az átlagbér 1991ben – ami a makroszámok alapján nagyjából megfelel a 36%os költségalapú inflációnak – , és igaz az, hogy maximum 200 ezer fős munkanélküliséggel kell számolni – ami lényegében 4%os bértömeget vesz igénybe – , akkor nem kevesebb, mint minimum 25%os bértömegnövekedéssel kell számolni, tehát 2%kal többel, mint amivel a Kormány számolt. Ez pedig, tisztelt Ház, 8 milli árd forint személyijövedelemadótöbblet. Az egyik oldalon tehát itt áll előttünk a képlet, hogy a Kormány – meghallgatván különböző indítványokat, a társadalom panaszait, meg az ellenzék átkos javaslatait – 10 milliárd forintot enged, amiből pillanatok ala tt egy megalapozatlan makroszámítással visszavesz minimum 8 milliárdot. Akkor még nem beszéltem arról, hogy mindannyian tudjuk: a közgazdaságtan nem ismer olyat, hogy egy 36%os költségalapú infláció mellett meg lehet úszni olyan bérnövekedéssel, amelyet a Kormány tervez. Nyilvánvalóan nem – adja Isten, hogy ne így legyen, de nem tudok másról nyilatkozni, mint az érdekképviseleti szervek egyértelmű elutasításáról, amely adót is, költségvetést is elutasít. Ezen kívül a Kormánynak csak a költségvetési szerve k keretében van esélye arra, hogy kézben tartsa a béreket – más esélye nincs. Mindebből csak azt akarom mondani; az egyik ügy tehát, amivel változatlanul keményen szembe kell szállni, az az, hogy olyan mértékű legyen a valorizáció csökkentése, mint amilyet a Kormány ajánl 1991re. A második dolog, tisztelt Ház, a kiadáscsökkentési program. Az általános vitában azt mondtuk, nincs igazán kitapintható koncepciója a költségvetésnek – és ez alatt nem egyszerűen gazdaságpolitikai koncepciót értettünk – bemutattuk , hogy távlati és rövid távú hatásaiban hol vannak ellentmondások ebben az úgynevezett koncepcióban – , hanem arra is gondoltunk, változatlanul állítjuk, hogy nincsenek igazán törekvések ebben a költségvetésben egy relatív súlypontképzésre. Akkor a válasz az volt, hogy relatív súlypontképzésre azért nem kerülhet sor, mert a Kormány egyetlen terület ellehetetlenülését sem kívánja még egy krízisköltségvetés viszonyai közepette sem, ami lehetetlenné teszi más területek relatív, akár milyen szerény mértékű ki emelését is. Az érvelés kétségkívül rendkívül tetszetős, és minden bizonnyal az a szándék húzódik meg mögötte, hogy lehetőleg a társadalom minden rétege számára valamit adni lehessen, vagy mindenkit többékevésbé egyformán lehessen terhelni, vagy nehéz hel yzetbe juttatni. Most, amikor a kompromisszum kialakult, úgy látom, hogy mégis van súlypontképzési szándék a kormányzati törekvésekben, amit ők stratégiai célokkal magyaráznak. Ez annyit jelent, hogy a stratégiai célok, e súlypontok első helyén a kormányz athoz szükséges hivatalok működésének biztonsága, a védelmi kiadások biztonsága, a biztonsági szolgálatokhoz tervezett kiadások biztonsága szerepel, és csak ezután következik például a lakosság terhelése, a szociális biztonság, és hadd ne soroljam tovább. Tisztelt Ház! Ez az a pont, ahol végképp nem tudunk azonosulni a Kormány stratégiájával, koncepciójával. Tudom, kényelmetlen dolog, és végtelenül nehéz egy kormányzatnak elhatároznia magát arra, hogy saját kebelében hajtson végre radikális változtatásokat, csökkentéseket saját apparátusában, igazgatásában. Tisztelt Ház! Bármilyen kényelmetlen, ki kell végre mondanunk: jó lenne minél hamarabb szembenézni azzal az igazsággal, hogy ez az ország nem bír el ekkora igazgatást. (Taps balról.) Arról vagyok meggyőző dve, hogy nincs is szükség ekkora igazgatásra. Tudom, most 1012% nagyságrendű csökkentést ajánl a kormányzat. Ez a csökkentés azonban már egy ez évben meredeken növekvő kiadástömeghez viszonyul, ami annyit jelent, hogy megszakad az a csökkentési folyamat, amely két évvel ezelőtt elkezdődött, és bizonybizony az igazgatás kiadásai csökkennek.
