Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 28. péntek, a téli rendkívüli ülésszak 6. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP) - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
354 mennyi; más országokban a két arány közelebb áll egymáshoz. Mi a versenyképességet ezzel az alacsonyabb fogyasztási adótétellel szeretnénk – hogy is mondjam csak? – ellensúlyozni . Negyedszer: az Érdekegyeztető Tanács december 14én tárgyalt erről a kérdésről, de nem jutottunk egyetértésre. Hát most a Parlament az egyeztető fórum. Ez nagyon sokszor elő fog fordulni, hogy az Érdekegyeztető Tanács ügyei bejönnek a Parlamentbe, mert v ég nélkül nem lehet tárgyalni, pláne nem úgy, hogy ha időnként az embert – hogy is mondjam csak? – cserbenhagyják, enyhén fogalmazva, vagy kivonulnak. Most néhány általános dolgot szeretnék mondani. Mi január elsejétől liberalizáljuk az üzemanyagimportot, kereskedelmet, forgalmat, árat. Tehát piaci alapra tesszük, mert azt mondjuk, hogy a piacgazdaságnál az ár meghatározó szerep. A második dolog: a benzin és a gépkocsi. A gépkocsit devizáért szerezzük be, január 1től mindent dollárért. A gépkocsi veszélye s üzem, aminek biztosítását kell biztosítani, méghozzá kötelező jelleggel. Ez ma a benzin árában van. Április elsejével kivesszük onnan, mert ez egy jogtalan dolog. De előbb nem tudjuk megoldani. A harmadik: a gépkocsi környezetszennyező állatfajta, tehát nagyon sok környezeti ártalmat kell kompenzálni. Negyedszer: úthálózatot igényel. Ha ezeket összerakják, ezek óriási beruházási igényeket jelentenek; s a Siklós kollegám ott ült például az Útalappal, amelyik szintén benne van a gépkocsi árában, és még a re álértéket sem tudják tartani. Nem akarok ezzel benzinárat emelni, ne értsenek félre. Ezt másként kell rendezni. Az üzemanyagról. Kérem, ez egy energiaszegény ország. Szűkös erőforrásnál a közgazdaságtan minden tana azt mondja, hogy az államnak a szűkös erő forrás felhasználását legalábbis ésszerűen kell mérsékelni, terelni. A második, hogy minél szegényebb egy ország – ha végignézzük a benzinár listákat – , annál magasabb az energia- és az üzemanyagár, mert annál többet kell kitermelnie, tehát ez világos. Mi ebből a szempontból még nem állunk olyan rosszul. Végül: kérem, a fogyasztási adónál belementünk egy fix összegűbe – ugye, egy hitvita folyik, hogy mi a fix, az akkori, az amakkori vagy nem tudom, mi. Egy inflációs időben, 35%os infláció mellett nem száza lékos adót. – tehát a költségvetés nem jár rosszul vagy jobban, ha van egy fix összege, ami el fog inflálódni természetesen. Tehát a benzin azért nem adóból áll csak. Végül, egy 78 milliá rd forintos deficit mellett hogy lehetett volna ezt az ügyet kompenzálni? Egy: emelem a személyi jövedelemadót. Mélyen nem értek vele egyet. Tehát ráterhelek egy speciális fogyasztást egy teljes lakossági jövedelemre. Az áfával elkezdek játszadozni. Kérem, ez inflációs hatású így is, az áfával meg pláne az lenne; és el is vetették ezt a javaslatot. A vállalkozási nyereségadót emelem. Mi ugye elfogadtuk azt, hogy a vállalkozási nyereségadóba még külön preferenciákat építünk be a vállalkozóknak. Ez nem egy ke gy, kérem, ez egy nagyon tudatos politika. Tehát oda se lehetett volna beépíteni. Maradt ez a legrosszabb megoldás, amelyik a legkisebb rosszat eredményezi, mert nem általános terhelést emel, hanem a fogyasztással arányosan növeli a terhelést. S végül szer etném elmondani, hogy az egész baj ott kezdődött, hogy az energiaárak emelése – hogy is mondjam? – gazdasági racionalitás, politikai okok miatt húzódott, húzódott és felhalmozódott. Nem önök kezdték, nehogy félreértsék. Ez egy kellemetlen lépés. Az idei – mármint a jövő évi – infláció egy jelentős része ebből a kumulált, elhalasztott áremelésből következik, és én ígérhetem önöknek, hogy mint pénzügyminiszternek akármilyen keserves lépést kell bejelenteni, nem fogok vacillálni, mert minél inkább húzom, annál rosszabb az egész ügy. Ez egy tanulság, amit én magamnak levontam az ügyből.
