Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 28. péntek, a téli rendkívüli ülésszak 6. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP) - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
353 A vita – mert a vitát az is megalapozta, hogy rendkívül részletes adatokat, amit tudtunk, tártunk ö nök elé – megmutatta azt, hogy önök szemben állnak, szembe kerültek azzal a kérdéssel, hogy egy jogállam, egy modern piacgazdaság kiépítése és egy régi felépítmény vagy struktúra milyen mély ellentmondásokat tartalmaz a feladatokat, a funkciókat illetően. És azzal kerültek szembe, ami a legborzalmasabb az egészben, hogyha ezt a struktúrát nem reformáljuk meg, addig finanszírozni kell, mert különben összeomlik önmagától. Ez egy rettenetes ellentmondás. Ezért én a viták tapasztalata alapján is azt ígérhetem, hogy minél hamarabb be fogok jönni az államháztartási törvénnyel ide, hogy egy olyan költségvetési rendszert és struktúrát tudjunk kialakítani, amely megfelel egy modern állam igényeinek, és remélhetőleg mérsékli ezt a szédületes újraelosztást, amit itt vé gignézhettek. Kelle költségvetés? Természetesen kell költségvetés. Nem azért, én nem fogom önöket az IMFfel fenyegetni, nem fogom azt mondani, hogy az ország összeomlik. Egyrészt az IMF támogatni fog bennünket, mint ahogy nagyon sok kormányt támogat; más részt meg vagyok győződve róla, különben nem vállaltam volna el ezt a posztot, hogy ez az ország nem fog összeomlani! (Taps a jobb oldalon.) Én nem csinálok személyes presztízst abból, hogy a költségvetést elfogadják vagy nem. Nem azért, mert menet közben vettem át az ügyet, hanem azért nem csinálok személyes presztízst, mert az ügyeket vinni kell, a költségvetéssel rendelkeznünk kell. Egy ilyen átalakulás időszakában nem lehet azt megtenni, hogy azt mondják, a polgári átalakulás milyen gyönyörűen halad, de gazdaságilag ez az ország képtelen egy költségvetést, egy elfogadható költségvetést összerakni. Éppen ezért kezdettől fogva arra törekedtem, hogy egy ésszerű kompromisszum alapján együtt tudjak működni a költségvetési bizottsággal. Ennek a kompromisszumna k három alapelve volt: 1) az állam és intézményei működőképességének a fenntartása vagy megőrzése – és egyetértek a költségvetési bizottság előadójával, hogy ez egy fontos dolog; 2) a lakosság terhelésének nem növelése, hanem lehetőleg csökkentése; 3) én m élyen átérzem azt, hogy az önkormányzatok most indulnak egy új pályára, és nagyon sok olyan feladatot kapnak, amiről nem is tudnak még, és olyan problémákkal kell szembenézniük, amelyeket nem tudnak megoldani. Ezért a harmadik kompromisszumos elem az volt, hogy az önkormányzatokkal is törődni kell. Mielőtt kitérnék arra, meg kell mondanom, a Kormány végig támogatott, bár néha az volt az érzésem, hogy kormányátalakítás előtt állunk, de sikerült megúszni, mert a minisztertársak igen rugalmasak voltak, egy biz onyos határig legalábbis. Mielőtt rátérnék arra, hogy mi történt – ez már ismertetve van – , szeretnék kitérni egy javaslatra és egy felszólalásra. Nevezetesen Palotás János képviselő úrnak az 1151es számú módosító indítványára és a felszólalására. Nagyon röviden; én nem akarok itt vitát kezdeni, csak néhány dolgot elmondani. Az első dolog: az indítvány elfogadása 36 milliárd forinttal növelné a költségvetés hiányát. A bizottság a legjobb jóindulattal is 2425 milliárd forintot tudott összeszedni. A Kormány se tudott többet összeszedni. Másodszor: az Érdekegyeztető Tanács megállapodása az 1990. évre vonatkozott. Ezt alátámasztja az, hogy Palotás képviselő úr november elsején benyújtott egy 697es számú módosító indítványt, amelyben szó szerint a következőket írja: az 1991es értékeket – mármint a fogyasztási adót – a jövő évi költségvetéssel összhangban újra kell tárgyalni. Harmadszor: egyetértek azzal a felvetésével, hogy semmi sem indokolhatja azt, hogy a magyar gazdaság drágább üzemanyaggal legyen kénytele n versenyezni – mármint a benzinárral. Szeretném elmondani, hogy az üzemanyagfelhasználás struktúrája olyan, hogy a benzint 60%ban a lakosság használja fel és csak 20% a termelés. A gázolajat viszont 80%ban a termelés használja fel és csak 20%ban a lak osság. A gázolaj ára tudják, mennyi Magyarországon, tudják, hogy a benzin ára
