Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
36 Miért kell a felelős Parlament? Miért kell bennünket siettetni akkor, amikor ilyen rövid idő alatt a költségvetést át olvasni, tanulmányozni és arról felelősséggel dönteni nem lehet?! Vajon kaptake felelősségre vonást azok, akik tehetnek arról, hogy a költségvetés nem készült el időben? Vagy megint nincsenek felelősök? Befejezésül csak annyit mondok, hogy a magyar nép év századokon keresztül csak dolgozott, dolgozott! Talán jobb lenne, ha nem dolgozna – akkor bizonyára jobbra fordulna a sorsa. Vagy ahogy Ady mondja: "Fejét, jussát, szívét kobozzák, s ha néhányan nem kiáltoznánk, azt sem tudná, hogy őt pofozzák.". A népnek azt az adósságot, amihez nincs köze, nem kell fizetnie! És a Kormánynak ebben az ügyben meg kellene kezdeni az érdemi tárgyalásokat! Különben elgyarmatosítanak bennünket újra, s oda a várva várt, független Magyarország lehetősége is, talán évszázadokra! (M oraj.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik dr. Katona Béla képviselő úr a Magyar Szocialista Párttól. Felszólaló: Dr. Katona Béla (MSZP) KATONA BÉLA, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már két felszólalónk szólt a frakciónk nevében. Békes i László a költségvetés szerkezetét és módosító javaslatokat terjesztett elő, Nyers Rezső pedig a költségvetés mögött álló gazdaságpolitikai filozófiával kapcsolatos kritikai észrevételeinket fejtette ki. Én egy kicsit most abból a szempontból szeretném vi zsgálni ezt a költségvetést, hogy milyen hatással van a társadalomra vagy annak egyes rétegeire. Ugyanis úgy gondoljuk, hogy a költségvetés nemcsak pénzügytechnikai kérdés, tehát nemcsak arról kell most itt döntenünk, hogy mennyi legyen az ország államadós sága. Nemcsak arról kell döntenünk, hogy mennyi legyen a költségvetés hiánya vagy mennyit fordítsunk a szerkezetátalakításra, hanem azzal is foglalkoznunk kell, hogy a számok mögött észrevegyük az embereket, és minden intézkedésnél azt is fölmérjük, hogy a z egyes emberek életére ezek az intézkedések a napi életben hogyan fognak hatni. Botos Katalin miniszterasszony még államtitkárként, amikor beterjesztette a költségvetést, azt mondta, hogy jövő évre nem lehet drasztikus, az egyes jövedelemtulajdonosok hely zetét lényegesen módosító lépéseket tenni. Én elhiszem, hogy ez volt a szándék. De szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ez a költségvetés – ahogy beterjesztésre került – nem teljesíti ezt a feltételt. Ez a költségvetés ugyanis teljes súlyával rázuhan a bér ből és fizetésből élő középrétegekre, akik eddig is nehezen kapaszkodtak a korábbi életszínvonalukhoz, és ha nem vigyázunk, akkor teljesen tönkre tudja tenni eddigi életvitelüket! Én nem állítom, hogy ez a hatás a Kormány tudatos cselekvésének eredménye. L ehetséges, egyszerűen csak arról van szó, hogy a sebtében összecsapott költségvetés egyes fejezeteit nem lehet már összehangolni, hogy azok a módosítások, amelyek egyes fejezeten belül még elviselhető terheket képviseltek volna, ezek nem kerültek összhatás ukban vizsgálat alá. Teljesen mindegy, hogy miért történt ez így. A végeredmény az, hogyha ez a költségvetés – így, ahogy beterjesztésre került – elfogadásra kerül, akkor körülbelül 1 millió családot és 33,5 millió embert hoz anyagilag lehetetlen helyzetb e. Én úgy hiszem, hogy ehhez nem járulhatunk hozzá. Nézzük meg, hogy milyen ma egy magyar átlagállampolgár! Én úgy hiszem, hogy a mai magyar átlagállampolgár valahol egy lakótelepi, 60 négyzetméter körüli lakásban lakik, különböző OTPkölcsönö kkel terhelten, nem több a fizetése bruttó 12 ezer forintnál, van egykét gyereke, akit szeretne fölnevelni, s időnként még az idős szüleit is támogatnia kell. Én úgy gondolom, hogy a költségvetést egy kicsit az ő szemszögéből is meg kellene vizsgálnunk. É s ha ezt a vizsgálatot elvégezzük, nem túl biztató képet kapunk. Vegyük azt a jó esetet, hogy nem megy csődbe a vállalata, sőt, az ő munkahelye sem szűnik meg, sőt, megkapja azt a költségvetésben jelzett 23%os jövő évi béremelést. Ha azt nézzük, hogy a
