Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
19 Felszólaló: Dr. Rott Nándor (KDNP) ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mind a magyar Országgyűlés klassziku s hagyományaiban, mind az európai demokráciák gyakorlatában a költségvetés általános vitája a Kormány politikai megméretése is egyben. A hagyomány elől nem térhetünk ki, még akkor sem, ha csupán igen vázlatosan tudjuk körvonalazni értékelésünket. A Kormány alig több mint féléves működése során először megteremtette az új jogállamiság alkotmányos előfeltételeit, hogy legalizálja törvények kezdeményezésének és meghozatalának további folyamatát. Egyidejűleg széles körű, intenzív külpolitikai tevékenységével si keresen ismertette meg a külvilággal az új Magyar Köztársaságot, szerzett elismerést az Európai Közösségbe történő felvételünkkel, barátokat az óceán túlsó partján, egyidejűleg nyugtatván meg szomszédainkat. Programot dolgozott ki, mely ha vitatható is szá mos részletében, de legalább vitaalap! Hozzákezdett a gazdasági átalakítás jogi előkészítéséhez. Rendszerváltást indított el, amelynek békés jellege akkor is érték, ha mélységét és következetességét sokan vitatjuk. A Kormány mindezt kemény belső ellenzéki jó pozíció és világtörténelmi léptékű, drámai gyorsaságú külpolitikai, külgazdasági változások közepette végezte. Mindez olyan teljesítmény, amely legalábbis a koalíció számára politikai bizalmat biztosít a Kormány költségvetési vitájához. Azonban az eredm ények ellenére sem hallgathatjuk el súlyos kritikai észrevételeinket. A Kormány bírálata az ellenzék számára szerep. A Kormány támogatói számára azonban erkölcsi kötelesség, hogy megóvja újabb tévedéstől, segítse a hibák kijavítását. Általános politikai bí rálatunkat a benyújtott költségvetési javaslathoz fűzzük, mert ez jól tükrözi azokat a politikai hibákat és erényeket egyaránt, amelyekről hallgatva a Kormányt veszélyeztetnénk. Az 1991. évi költségvetés törvényjavaslatának előkészítése nehéz feladat elé á llította a Kormányt. Mintegy 1015 további törvényjavaslatot kellett egyidejűleg kidolgoznia ahhoz, hogy viszonylag hézagmentes és konzisztens jogrendszert alkothasson. Ez nem lebecsülendő eredmény, ha tekintetbe vesszük, hogy viszonylag rövid idő állt ren delkezésére, és ez – alatt a pénzügyi jogrendszer egyéb fontos elemeinek kialakításához is hozzá kellett fognia. A költségvetési javaslatnak nagy jelentőségű pozitívuma az, hogy közelít a nyugateurópai demokráciák normáihoz és gyakorlatához. Ez főként abba n fejeződik ki, hogy a költségvetés az előző évekhez képest részletesebben, mélyebb bontásban és összetételi megoszlásban veszi számításba az előirányzatokat. Beépíti, s ezzel ellenőrizhetővé teszi az állami pénzalapok korábban költségvetésen kívül kezelt körét. Föltárja az idáig rejtegetett államadósságokat is, és megkísérli vázolni törlesztési, kamatfizetési rendjüket. Negyedszer: igyekszik megoldani a forgóalapfinanszírozás problémáit. E nagyléptékű pozitívumok késztetnek arra, hogy javasoljuk a költség vetési törvény tervezetének megtárgyalását, majd jelentős módosításokat követően várhatóan elfogadását is. Mindezek elismerése mellett igen komoly kifogások merülnek fel a költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatban. Az 1991. évi költségvetés bírálatát m indenekelőtt törvényjavaslata benyújtásának késedelmével kell kezdenünk. A Kormány egyes tagjainak a sajtóban megjelent nyilatkozataiból következtethetünk csak arra, hogy belső kormányviták miatt húzódott november utolsó napjáig a jövő évi költségvetés ben yújtása az Országgyűléshez. Ez úgy számítható, hogy másfél, két hónapot vett igénybe. Épp ez az idő az, amire minimálisan szükség lett volna az Országgyűlésnek, hogy valamelyest nyugodtabban megvitathassa a költségvetést. A halogatás következménye az, hogy az idő sürgetésében kénytelen a Parlament megtárgyalni a törvényjavaslatot, figyelemmel az elfogadásához fűződő országos érdekekre. Ez igen szűkre korlátozza az értékelést, a vitát, a jobbító módosítások lehetőségét. Már egyedül ezért a tényért, hogy a tö rvényhozás hatékonyságát veszélyeztető időszorításba kerül, politikai felelősség terheli a Kormányt, elsősorban a késedelmet okozó tagjait. Örülünk annak, hogy a miniszterelnök úr
