Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - NYERS REZSŐ (MSZP)
11 egy részét főleg fogyasztási cikkek ben zavartalanul át tudjuk terelni azokba a szomszéd országokba, amelyek a volt NDKhoz hasonló kapacitásokkal rendelkeznek. Ebből a szempontból merül fel az a gondolat, hogy szabadkereskedelmi megállapodást kellene létrehozni Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország között. Ez nemcsak a hazai áruellátást segítené, hanem egyúttal szélesebb piacot nyitna a jövőre a magyar ipar számára. Fontos kereskedelempolitikai alapelvnek javaslom tekinteni azt, hogy az ország gazdasági függőségének mérséklése érdekéb en a lehetséges mértékig diverzifikáljuk gazdasági kapcsolatainkat. Elkerülendő, hogy a korábbi túlzott egyoldalú függőségünket egy más irányú túlzott függőség váltsa fel. Az inflációval szembeni politika hároméves programja kidolgozatlan, ezt kell megálla pítani. A támogatások csökkentése és a monetáris restrikció elbírható mértéke valóban szükséges. De a rejtett inflációs nyomással erőteljesebben kellene szembeszállni. Amit a Kormánytól erről hallunk, olvasunk, az kevés. Az előre jelzett 35%os inflációs r áta csökkentését reálisan nem várhatjuk a gazdaság mélypontján. A feladat most az, hogy a gazdasági folyamatokban jelentkező erős költséginflációt és az inflációs várakozások árfelhajtó hatását mérsékelni tudjuk azért, hogy 199293ban az infláció lecsökke nthető legyen. Veszélyforrás a gazdaság rejtett egyensúlytalansága. Változatlan nyomás van arra, hogy az állami költségvetés deficitje az előirányzottnál jobban növekedjen. Nem látszik a vállalati sorbanállások csökkentésének, a likviditás javításának a mi kéntje. Továbbá, ha nem valósulna meg a lakossági megtakarításokban az előirányzott 90100 milliárd forint, ha túlzásba esne a kormányzat a forint leértékelésében – mindez gyorsítaná az inflációt. Vonzó bejelentést hallottunk államtitkár aszszonytól arról, hogy 1992ben már felére fog csökkenni az infláció. A deklaráció azonban kevés. Mindezekre vonatkozóan a Kormánytól határozottabb cselekvési programot kell igényelnünk. Helyeselni lehet a lakossági megtakarítások ösztönzése szempontjábó l azt, hogy a megtakarítások értékét megőrző kamatpolitikát kíván folytatni a kormányzat és a Nemzeti Bank. Ebből a szempontból javaslom, hogy a Kormány mielőbb szüntesse meg a kamatok utáni forrásadót. Mert ez gátja annak, hogy a kamatok nettó értékben el érjék az árszintemelkedés színvonalát. A társadalom jelentős része érdemleges változást igényel a kormányzás politikai stílusában. Főként abban, hogy a Kormány ne bonyolódjon bele a rendszerváltás jogi és politikai, hatalmi kérdéseinek a menedzselésébe, ha nem ugyanakkor koncepciózusabban és demokratikusabban gazdaságpolitizáljon. Szakértőbb legyen. Abban az értelemben, hogy a szakértői és érdekképviseleti véleményeket nem csupán kívülálló kritikájaként, hanem a cselekvés aktív befolyásolójaként veszi számba . A gazdasági törvénykezés előkészítő munkálatai során fokozott figyelmet javaslunk fordítani az alapvető politikai kérdésekben a kormányzati szándékok pontos kifejezésére. A tisztázás hiánya sokszor megosztja a pártokat. Indokolt néhány kérdés nemzeti hat ókörű kérdésként való kezelése; gazdaságpolitikaiakra gondolok. Ilyennek gondolom a tulajdonreformot, a szociális nagyrendszerek reformját, az antiinflációs politika kérdését. Mindezekben nem lehet kívánalom az előzetes konszenzus elérése, de az igen, hogy a vitából kirekesztődjön a koncepcionális bizonytalanság és a félreértés. A Kormányon belül is nagyobb fokú gazdaságpolitikai koordináltságra lenne szükség; Prepeliczay képviselőtársam kritikájával egyetértek. A jelenlegi összehangolatlanság tudatzavaró é s bizalomcsökkentő tényező. A Kormány akkor cselekszik helyesen, ha az ellenzéki megnyilvánulásokat nem akadékoskodásokként fogadja, hanem olyan ellenvéleményként, amely az alapvető nemzeti kérdésekben azonos érdekű partnerek részéről hangzik el. A kormány zati pártok pedig elejét veszik annak, hogy az ellenzéki javaslatok szüntelen leszavazásával arassanak pillanatnyi győzelmeket. Ezzel a kormányzás igazából gyengülne.
