Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TAKÁCS PÉTER, DR. (MDF)
12 Feltétlenül tovább javaslunk lépni az utóbbi hetekben megkezdett úton, az érdekképviselet ekkel való kapcsolat érdemi és rendszeres kiépítésében, mert ez ma nem kielégítő, igazából még nem jó; mind a szakszervezeti, mind a vállalati és a szövetkezeti vonalon. Összefoglalva: a gazdaságpolitikában a sok jó szándékot még nem fűzi össze egy szélese bben megvitatott és támogatott koncepció. Váci Mihály 12Oat verő szívvel írt híres versének ebben a kérdésben is igaza van: "még nem elég". Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Szólásra következik Takács Péter, a Magyar Demokrata Fórum rés zéről. Felszólaló: Dr. Takács Péter (MDF) TAKÁCS PÉTER, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Urak! Washington és Churchill aforizmaértékű mondásait Békesi László, az angolok kopott bőröndjét és az üres magyar staniclit Becker Pál képvi selőtársaim meghordozták már e házban. Az aforizmák és a jelképek mellé talán célszerű lesz belopni képviselőtársaim döntésbefolyásoló töprengései közé a választópolgárok szorongásait is a költségvetéssel kapcsolatban. A nem közgazdász és nem pénzügyi szak emberek számára ugyanis az ország mindenkori költségvetése se nem több, se nem kevesebb, mint a Kormány újévi ajándéka, mint a Kormány vallomása a társadalomhoz való viszonyulásáról. Mi, országlakosok csak ilyen szemüvegen keresztül szemlélhetjük a költség vetési tervezetet. Ezúttal úgy érezzük, hogy a gazdaságpolitikai főosztály és a három szakminisztérium fél esztendeig tartó nagyidai viadalából eredően a pénzügyi kormányzat odüsszeuszi csellel megkínált bennünket. A rendszerváltoztatás első kormánya – neh éz ezt e padsorokból kijelenteni – trójai falóval szándékozik megostromolni tűrőképességünket. Joggal kiáltjuk hát Laokoónnal: Timeo Danaos et dona ferentes: félek én a görögöktől, ha ajándékot hoznak is. (Taps.) Mi tagadás: féljük ezt a költségvetést, az áremelések minap kiszivárgott hírei jogosítják félelmünket. Innen, a kormánypárt padsoraiból nehéz ezekről a félelmekről is szólni. Lelkiismeretünk nyugalma, választópolgáraink sorsa, jövője, az irántuk érzett felelősségünk azonban arra kényszerít, hogy el mondjuk a félelmeinket, feltárjuk szorongásainkat. Rávetítve ugyanis az 1991es Magyarországra ennek a költségvetéstervezetnek a várható társadalmi következményeit, a kérdések és dilemmák özöne zúdul rám, és fenntartásaim gordiuszi csomóvá bogozódnak, mel yet e padsorokból a Kormány iránt érzett kötelező lojalitás parancsából sem oldhatok fel Nagy Sándor módjára, ezúttal kardvágás helyett egy "igen" gomb megnyomásával. Megértem én választópolgáraimmal együtt, hogy a Valutaalap, az IMF szigorúan meghatározta a tervezhető deficit sarokszámait, a kalkulálható költségvetési hiányt. Megértjük mi a Kormányunkat szorongató ördögi kör nehezen feltörhető gyűrűjét is. Megértjük az Elbától a Csendesóceánig terjedő térség bomlási folyamatait is. Nem értjük azonban a mo stani kormányzat korábbi metódushoz igazított pazarló költségvetési szemléletét. Mert az elénk tárt költségvetési tervezetben sehol nem látjuk a régi, az államadósságot gyorsuló ütemben fokozó költségvetési építkezéssel való szakításnak még a szándékát sem , hanem azt látjuk, hogy a már említett nagyidai viadal eredményeként a pénzügyi kormányzat meghagyva változatlanul a régi intézményhálózatot és struktúrát, mely ellen a rendszerváltoztatás igényével lépett fel, mindenütt megemelte a költségvetés kiadási o ldalát automatikusan 30%al, miközben a társadalomra rászabadít 2328%os bérnövekmény mellett 38%os kikerülhetetlen áremelést, bevallottan 36%os inflációt. Önmagukban az említett arányszámok alig mondanak valamit, veszélyessé akkor válnak csak, ha mögéj ük nézünk ezeknek a számoknak. A társadalmi termelés bekalkulált 45%os csökkenése mellett a költségvetési bevételi főforrás a 3 éve bevezetett adórendszer és adófilozófia. Ezt az adórendszert azonban bevezetése óta erősen
