Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 19. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter:
986 Ez ellen ható érv volt az adózási tapasztalatok hiánya és az esetleges gyakori változtatás nehézkessége. Ezt a félelmet az elmúlt három év igazolta is. A jelenlegi helyzet azonban megérett az újraszabályozáshoz és a szabályok törvénybe foglalásához. Az egyes adótörvények és az adózás hogyanját szabályozó eljárási rend szoros kapcsolatban állnak egymással. Az idén megújítjuk az illetéktörvényt, új alapokra helyezzük az önkormányzatok adómegállapítási jogát és adóztatási gyakorlatát, továbbá kisebb mértékben módosulnak az adótörvények is. Ez adja meg az új törvény adóztatást egységesítő, valamenny i adóra kiterjedő, egységes elveken nyugvó szabályainak kiemelkedő aktualitását. Az új szabályozás funkciója, hogy stabilizálja az adózás résztvevőinek helyzetét, áttekinthetővé, ellenőrizhetővé és kiszámíthatóvá tegye az adóhatóság tevékenységét, s ezzel egy időben garanciát is teremtsen az adózók számára; másfelől lehetőséget adjon az adóhatóságoknak az adóztatás eredményességére, a közteherviselés alkotmányban foglalt követelményeinek érvényesítésére. A törvényjavaslat megőrzi és egységbe foglalja az adó ztatás rendszerének jól működő elemeit. Ugyanakkor a tapasztalatok alapján korszerűsíti, kiegészíti az adózás működő rendjét. Ennek keretében az európai normák követelményei szerint megerősíti az adózói jogokat, kiküszöböli az indokolatlan párhuzamosságoka t és szabályozási eltéréseket. Természetesen az egyes adók – például a helyi adók esetében – a jövőben is szükségesek lesznek sajátos előírások. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a 102 §ból és 3 mellékletből álló, viszonylag terjedelmes és részlet es szabályok ismertetésétől eltekintsek! Ennek nemcsak az időkímélés az oka, hanem az is, hogy e javaslat szabályait az általános és részletes indoklással együtt önök már jól ismerik. Ehelyett néhány új és garanciális tartalmú törvényi megoldást emelnék ki , mely reményeink szerint alapvető változást jelent majd az adózók és az adóhatóság kapcsolataiban. A törvényjavaslat általános rendelkezései között adózási alapelveket határoz meg. Ilyenek: az adóhatóság kitanítási kötelezettsége, a méltányos eljárás, az adózói egyenlőség, a diszkrimináció tilalma és a jóhiszemű joggyakorlás követelményeinek érvényesítése az adójogban. Ezek az alapelvek az államigazgatási eljárás általános szabályaiban megfogalmazott elveken túl, az adózás sajátos viszonyaira tekintettel m eghatározott, az alkotmányból is következő biztosítékai és elvei az eljárásnak. Itt kell megemlíteni azt a változást is, amely az adótitok és a személyiségi jogok tiszteletben tartását szabályozza. Ezt kétféle módon éri el a javaslat. Egyrészt meghatározza , korlátozza azoknak az állami nyilvántartásoknak a körét, amelyet az adóhatóság fölhasználhat, és azt is kimondja, hogy mely célokra lehet a más nyilvántartások adatait hasznosítani. Az így rendelkezésre álló adatok titokként való kezelése az, amely a mag ántitok és az üzleti titok védelmét igazán biztosítja. Itt nem egyszerűen az adóra vonatkozó jövedelmi vagy vagyoni helyzet adatait védi a törvényjavaslat, hanem bármely, az adózás során rendelkezésre álló vagy felmerülő adatot, tényt, körülményt. A titokv édelmi eljárás előírása pedig nem pusztán az adóhatóság alkalmazottaira ró ilyen kötelezettséget, hanem mindenki számára, akinek hivatali eljárása során jutnak a tudomására az információk. A törvényjavaslat a továbbiakban is az önadózás módszerét helyezi e lőtérbe az adómegállapítási módok közül. Ennek megfelelően, pontosan meghatározza az adóellenőrzés feltételrendszerét, és korlátait. Növelni kívánja az ellenőrzött adózó jogbiztonságát, amikor kimondja az ismételt ellenőrzés korlátozását, illetőleg tilalmá t. Az adóigazgatási eljárás során tehát, amikor az adózás rendjében az adóhatóság határozata fejezi ki az állami akaratot, szintén jelentős változásokat hoz a javaslat. Bármilyen módon történik az adómegállapítás – kivetés, kiszabás, utólagos adómegállapít ás formájában – , az adóhatóság tényfeltáró kötelezettségét erősítő rendelkezés, hogy az adózó javára az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül bármikor, terhére azonban csak a jogerőre emelkedéstől számított egy éven belül lehetséges a határoza t megváltoztatása. A jogkövetkezmények területén végrehajtott változások ugyancsak nem elhanyagolhatók. Kikerültek a rendszerből a külön eljárás során alkalmazható szabálysértési szankciók. Ezzel nem
