Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 19. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - A bíróságokról szóló 1972. évi IV törvény és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
968 vezettek. Amennyiben erről a bíróságok tudomást szereznek – tudom, hogy ez nem törvén yalkalmazási probléma – , vissza tudnak sugározni a társadalomra olyan értelemben, hogy a házasságok megromlásához vezető okoknál kvázi elhárító tevékenységet tudnak folytatni. Erre való tekintettel úgy ítélem meg, hogy a státuszpereknek legalább ez a 3 cso portja tartozzon azok közé az ügyek közé, amelyekben népi ülnökök nélkül járnak el a bíróságok. Ezen túlmenően nem tartom szerencsés elnevezésnek a "népi ülnök" megjelölését. Ezt a szót nagyon sokszor alkalmazták az elmúlt 40 évben, sokszor teljesen érdemt elenül és értelmetlenül, sokkal egészségesebb elnevezésnek tartanám, ha a törvény valamennyi jogszabályhelynél bírósági ülnökökről beszélne, nem pedig népi ülnökökről, a már több ügy kapcsán kifejtett indokok alapján. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Balás István, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Balás István (MDF) BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! A bíróságokról szóló törvény azért rendelkezik a népi ülnökökről – valójában ez ennek a története – , mert ezelőtt 70 évvel a Szovjetunióban az az álláspont alakult ki, hogy nincs szükség hivatásos bírákra, a népi bölcsesség, a népi jogérzék önmagában mindenre elegendő. Néhány évi gyakorlat után rájöttek arra, hogy a nagyobb bakik elkerülése végett múlhatatlanul szükséges, hogy legalább néhány jogvégzett jegyző üljön ott a tanácskozás alkalmával, majd később bevezették a részben hivatásos bírákra is alapozódó bíráskodást. Nálunk 1945 után a szovjet mintát minte gy politikailag kötelező erejű sémának tekintették, onnan másoltuk a gyakorlatot. A fejlődés iránya azonban egyértelmű volt: lassan csökkent azon ügyek száma, ahol népi ülnököket is bevontak a bíráskodásba. Bevezették, majd kiterjesztették az egyes bírásko dás intézményét. Nem vonom kétségbe, hogy az elmúlt évtizedek során a polgári és büntetőügyek igen nagy számában az ítélkezésben elsősorban formailag részt vett népi ülnökök jó szándékkal jártak el, azonban nem hallgathatom el azt a gyanúmat – elsősorban 1 5 évi ügyvédi praxis alapján – , hogy a népi ülnökök zöme érdemben az ügy eldöntéséhez végül is, lévén, hogy nem szakmája, nem tudott hozzászólni. A fejlődés iránya tehát teljesen egyértelmű: az egyes bírák számának növekedése, illetőleg a népi ülnökök – es etleg bírósági ülnökök – bevonásával történő bírói tanácsok számának a csökkentése. Úgy gondolom, a kormányzat helyes úton jár akkor, amikor most, az ülnökök mandátumának lejártakor kvázi tűzoltó jelleggel csak az első lépéseket teszi meg, mert az egész bí ráskodási rendszer átfogó, átgondolt reformjára ezek a hetek nyilvánvalóan elégtelenek. A magam részéről ezért a Kormány beterjesztését, az ott írt kormányzati szándékot változatlanul pártolom, csak fájlalni tudom, hogy most az egyes bíróként elbírálandó ü gyek számának a növelésére, ügycsoportok növelésére várhatóan nem lesz lehetőség. A törvényjavaslat értelemszerűen a Pp. módosításával is foglalkozik. Ebben a körben előterjesztettem sokszorosítás alatt álló módosító indítványomat, melynek lényege az, hogy a hatályon kívül helyező rendelkezések között a Pp. 386. szakasz (1) bekezdésének utolsó mondata is kerüljön elhagyásra. Nem jogász képzettségű képviselőtársaim kedvéért utalok arra, hogy a hatályos rendelkezések szerint a gazdasági perekben ügyvédi munka díjat a pervesztes fél terhére megállapítani nem lehet. Nem tudni, hogy mi ennek a rendelkezésnek a jogpolitikai indoka, mert annak idején, amikor ezt a rendelkezést bevezették, elmaradt e törvényhely miniszteri indoklása is. Manapság azonban, amikor erőse n csökken, perspektívában fölgyorsulóan csökken az állami gazdálkodó szervek közötti pereskedések száma, és a magánszféra tör előre a polgári perekben is, egy ilyen rendelkezés elhagyása mellőzhetetlen.
