Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 13. kedd, az őszi ülésszak 16. napja - Bejelentések: - Interpellációk: - JUHÁSZ PÉTER (KDNP)
937 Juhász Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt képvisel ője "Az 1990ben folyósított 3 százalékos lakáskölcsönök fedezete tárgyában" címmel interpellálni kíván a pénzügyminiszterhez. Juhász Péter képviselőtársamat illeti a szó. Interpelláció: Juhász Péter (KDNP) – a pénzügyminiszterhez – "Az 1990ben folyósítot t 3 százalékos lakáskölcsönök fedezete tárgyában" címmel JUHÁSZ PÉTER (KDNP) Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Az ország jelenlegi nehéz gazdasági helyzetében a lakáshoz jutás szinte kilátástalan pénzügyi feltételei között az elmúlt évben megkezdődött, majd a z 1990es év során tömegessé vált, és a mai napig folytatódik az állami házingatlanok, közismertebb nevén a tanácsi bérlakások értékesítése. Miért baj ez? – kérdezhetnénk, hiszen évek óta a tömegtájékoztatás minden eszközén át bizonygatták, hogy a bérlakás ok fenntartására nincs fedezet, s hogy ezektől a veszteségektől meg kell szabadulni. Ezen szemléletről is lehetne ugyan vitatkozni, de most nem ebben a tárgyban interpellálok. Ami miatt a pénzügyminiszter úrhoz fordulok, az a bérlakások értékesítésének sza bályozásában biztosított aránytalan előnyök egyfelől, másfelől a lakásmegoldás kilátástalanságát okozó kamatterhek a lakosság mind szélesebb rétegénél. Miről is van szó? A lakáshoz jutás feltételei a mai helyzetben ismertek. A gyermekek számától függően 30 0500 ezer forint kedvezményes hitel változó kamatra, amely jelenleg 24,5 százalék, s amit bármikor felemelhetnek, mint ahogy ezt ebben az évben meg is tették. Igaz ugyan, hogy a kedvezményes hitel után időszakonként csökkentve törlesztési támogatást vehet nek igénybe az arra jogosultak, a törlesztési részletek azonban így is rendkívül magasak. A mai átlagos 30 ezer forint/négyzetméteres lakásárakat figyelembe véve – ami 50 négyzetméteres lakásoknál is másfél millió forint – ez az, idézőjelben, kedvezményes kölcsön a jelenlegi életszínvonal által lehetővé tett megtakarítások mellett az esetek legnagyobb részében további kölcsönök felvételét teszi szükségessé. Erre kizárólag az úgynevezett piaci kamatozású hitel áll rendelkezésre, ami 2831 százalékos kamat vá llalását kényszeríti ki, s ez után törlesztési támogatás sem jár. Az infláció növekedésével pedig a törlesztési terhek is növekednek. A lakáshoz jutás eddigiekben vázolt általános feltételeivel szemben a tanácsi bérlakásokat forgalmi értékük 5080 százalék áért értékesítik úgy, hogy az érvényes rendeletek szerint, a többször módosított 32/1969. számú kormányrendelet, és a 16/1969. számú ÉVMMÉMPM együttes rendelet szerint a vevők a vételár 10 százalékát fizetik ki, a maradék 90 százalékára pedig maximum 35 évi 3, azaz 3 százalékos kamatozású kölcsönt kapnak. Az alapvető gond, ami a társadalom nagy többségének igazságérzetét sérti, a bérlakásokkal való gazdálkodásban rejlik. A bérlakások jelentős részét ugyanis nem a szociális helyzetük miatt rászorulók kaptá k, hanem az elosztásban ideológiai, szakemberellátási szempontok kerültek be. Ezek a káderek az eddigiek során a költségvetés támogatását élvezve fizették a mindenki által közismerten alacsony lakbéreket, és átlag feletti fizetésükből emellett nyaralót, gy ermekeiknek lakást építettek. A jelenleg érvényben lévő megvételi lehetőségek mellett az átlagoshoz képest összehasonlíthatatlanul kedvezőbb feltételek szerint megszabadulnak a növekvő terhektől – lásd lakbéremelés – és ismét a költségvetés terheit növelve félmillió, egymillió forint körüli 3%os kamatozású kölcsön igénybevételével lakáshoz jutnak. Példaként tudom mondani, hogy városunkban, ahol körülbelül ezer darab bérlakás van, és igen jelentős a lakásra várók száma, kb. 20 millió forint 3%os kölcsön ke rült kiadásra jórészt olyanok számára, akik szociális helyzetük alapján szociális bérlakásra jogosultak sem lennének. A bérlakások ilyen módon történő értékesítése az önkormányzatok gazdálkodásának feltételeire is igen kedvezőtlenül hat. A rendelet szerint az ebből származó bevételt a lakásállomány felújítására kell fordítani, de milyen összeget jelent ez? Az eladási ár – vegyük a forgalmi érték 80%át, s akkor a nagyobbat vettük – 1%a a forgalmazóé. Így az egy összegű befizetésből, ami 10%, mindössze 9%
